Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-592

592. országos ülés 1900. október 11-pn, csütörtökön. 47 A 3. pont már engedélyez kivételt az 1. pontnak szabálya alól. Tudniillik azok, a kiket a törvény ezeken az alapítványokon és kötött birtokokon szolgálatban talál, öt év múlva — a mint ezt a 3. pont rendeli, — azok szolgálatban maradhatnak továbbra is, habár nem birnak oklevéllel. Lakatos Miklós: Ha magyarok! Kola János: Azzal a módosítással fogadom el. (Tetszés a szélső baloldalon) Az utolsó pont, a negyedik bekezdés, a miniszternek ismét jogot ad, hogy kivételeket tehessen ez alól az okleveles gazdatiszti minősítés alól a gj^akorlat terén kitűnt egyénekre vonatkozólag. Mindezek mellett, t. képviselőház, én azt hiszem, hogy a második bekezdésre teljességgel semmi szükség nincs. A második bekezdésben tudniillik az van mondva: »Ha a kötelezett birtokos hiteles adatokkal igazolja azt, hogy szóban lévő gazdaságának rendszerinti jövedelmével szemben az okleveles gazdatiszt alkalmazásával járó kiadás aránytalan megterhelést képezne . . .« Ez az eset én szerintem alig fordul elő. Egy olyan bútokon, a mely 3000 korona állami egyenes adót fizet, lehet fogadni egy olyan okleveles gazdatisztet, a ki azon birtok jövedelmének megfelelő fizetést kaphat ós a mellett a birtoknak jövedelme is marad. De aztán az van itt mondva, hogy egyéb rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények is foroghatnak fenn. Ez semmit sem mond. Méltánylandó körülményeket a törvényben fentartani nem jó, nem szükséges, sőt czélszerűtlen, mert így ezen törvény 25. §-a sohasem fog hatályba lépni. En ennélfogva bátor vagyok azt indítványozni, hogy a 25. §-na,k a, második bekezdése egyszerűen hagyassék ki. Darányi Ignácz földmívelósügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem vagyok azon helyzetben, hogy a második bekezdés kihagyásához hozzájárulhatnék. Mert ezt a 25. §-t úgy kell felfogni, hogy ez mindenesetre egy határozott előrelépést jelent. Azt hiszem, ezt mindenki elismeri. Úgy kell tehát azt megcsinálni, hogy az gyakorlatilag is kivihető legyen. Már pedig az adó megállapításánál én meglehetősen lementem, mert az a földbirtok, a mely 3000 korona állami földadót fizet, az nem szokott a nagy uradalmokhoz tartozni. (Igaz! Űgy van! a szélső baloldalon.) E tekintetben tehát a mértéket meglehetősen alacsonyra szabtam. Tehát arra kell kórnem a t. házat, hogy ezen második bekezdést fentartani méltóztassék. Rosenberg Gyula t. képviselő úr módosítását elfogadom, mert hiszen az- azt az eszmét, a melyet ki akartam fejezni, még szabatosabban fejezi ki. Végül, t. képviselőház, kijelentem, hogy részemről hozzájárulok a Rigó Ferencz t. képviselő úr módosítványához. (Élénk tetszés és éljenzés a szélső baloldalon.) Hozzájárulok és pedig azért, mert ezen átmeneti intézkedés azokra a gazdatisztekre szól, a kik most, illetőleg akkor, a mikor ezen szakasz hatálya kezdődik, alkalmazásban vannak. Ezen szakasz hatálya pedig öt év múlva kezdődik és így azoknak, a kik idegen honosok, módjukban van addig a magyar állampolgárságot megszerezni. (Élénk tetszés és helyeslés.) Buzáth Ferencz jegyző: Marjay Péter! Marjay Péter: T. képviselőház! A 25. §. utolsó pontjában a következők foglaltatnak: »A szakirodalom vagy a gyakorlat terén kitűnt egyéneknek a közigazgatási bizottság és a gazdasági egyesület, illetőleg a mezőgazdasági bizottság meghallgatásával az alaki képesítés hiánya alól a földmívelésügyi miniszter felmentést adhat.« Az igen tisztelt miniszter úr maga mondotta Rigó Ferencznek ama kijelentésére, hogy miért nem tesz különbséget az okleveles gazdatiszt és a gazdasági alkalmazott között, hogy ez mintegy prémium, jutalom és kitüntetés, hogy az okleveles szót odateszik az oklevéllel biró gazdatiszti czím elé. Ezt helyesen tette, ebben igaza van. De a gazdatiszti oklevél, t. képviselőház, szerintem, a többi oklevéllel egyenértékű és épen azért az oklevél megcsúfolásának tartanám azt, hogy ha ezen gazdatiszti oklevélnél kivételt lehetne tenni, és ha a gyakorlati ügyességet, vagy a szakirodalom terén kifejtett munkásságot annyira honorálhatná a törvény, hogy azt az oklevéllel biró gazdatiszttel egyenjogúsítaná. Hogy nézne ez ki, t. képviselőház? Hisz van akárhány ilyen ügyes ember, a ki a prókátori tisztet és kötelességeket gyakran kitűnőbben végzi el, mint némely igazi oklevéllel biró prókátor. Hogy nézne az ki, hogyha egy ilyen g}>-akorlati ügyességű prókátort a miniszter a jelen eljáráshoz hasonlóan, egyenjogúsítaná az ügyvédi oklevéllel biró prókátorral és felhatalmazná, hogy prókátori dolgokat végezhessen, vagy hogyha minden nazarónus próféta, a ki esetleg szebben szónokol bármely oklevéllei biró lelkésznél és érti is a maga kötelességét, a lelkészi oklevéllel biró egyénekkel egyenjogúsítást nyerne a szolgálatra nézve. Én ebben még egyéb veszedelmet is látok, mert akkor egyes nagy befolyású emberek az ő kedvelt gazdatisztjeik számára megszerezhetnék az egyenjogúsítást, mert az a protekezió mindenkor erős kis jószág és sok ember kezében nagyon