Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-612

612. országos ülés 1900. norember 16-án, pénteken. d37 lésünk lesz, meg azután azt mondja a t. miniszterelnök úr, liog}^ ez nem a kormánynak, vagy pedig közegeinek kötelessége, hanem a mienk, kik gyűlést akarunk tartani. Igenis t. miniszterelnök úr, teljesen igaza van. Ki is hirdettük, plakátiroztuk a gyűlést, mindenki tudta, hogy mikor és hány órakor lesz megtartva a gyűlés, a községi elöljáróság azonban azt tette meg, hogy mikor már mindenki tudta, előtte való délben kihirdette, hogy nem igaz a plakát, hogy nem lesz gyűlés és azon nem szabad megjelenni, mert a főszolgabíró a gyűlés megtartását nem engedélyezte, A midőn tehát a belügyminiszter engedélye a gyűlés megtartására, a kezünkben volt, azt kívántuk, hogy ne azt doboltassa ki a község elöljárósága, hogy gyűlés lesz, hanem, hogy nem áll az, hogj- a főszolgabíró a gyűlést betiltotta. Ez pedig két különböző dolog. (Egy hang a jobboldalon: Ez csekélység.) Bocsánatot kérek, ez nem csekélység, mert ha a község elöljárósága kihirdeti, hogy nem lesz gyűlés, és hogy az azon való megjelenés meg van tiltva, arra méltán követethetjük azt, hogy azt is doboltassa ki, hogy a főszolgabiró nem tiltotta be a gyűlés megtartását. (Helyeslés a baloldalon) Major Ferencz: Ez a becsületes eljárás! Molnár János: Azt mondja továbbá a miniszterelnök úr, hogy azon a csíkszentmártoni gyűlésen a nép nem akart minket meghallgatni. Hát, t. miniszterelnök úr, mi még sohasem panaszkodtunk itt, hogy a nép valamelyik gyűlésen nem akart meghallgatni. Ez nem is itt történt még, de ha meg is történt volna, bizonyára nem jövünk többé panaszszal ide, mert mi a szólásszabadságnak védelmezői vagyunk és ha azt látjuk, hogy a népnek nem tetszenék bennünket meghallgatni, felvennők a sátorfánkat és mennénk tovább, (Derültség a jobboldalon) minden harag és neheztelés nélkül. Csakhogy az a baj, t. miniszter úr, hogy ott százan és százan voltak, a kik meg akartak bennünket hallgatni, nemcsak kiáltozták, hogy: halljuk! halljuk! hanem oda is mentek a részeg suhanezokhoz ós szidták őket, hogy szégyen és gyalázat, miért nem hallgattok. Hát igenis, meg akartak minket hallgatni, de az a 18 suhancz csak tovább ordítozott ós kiabált. Erre azt mondja t. miniszterelnök úr, hogy 18 suhaneznak a kiabálása nem elégséges arra, hogy egy gyűlés megtartását megakadályozza. Hát én nem akarnék ugyan részt venni abban, de be tudnám bizonyítani, hogy még a t. miniszterelnök urat is megakasztanák beszédében, nem 18-an, de még 10 kiabáló suhancz is, a mikor programmbeszédet, vagy beszámolót tart. (Igaz! Ügy van! a baloldalon) Azt mondja továbbá, hogy azt a két részeg suhanezot elvezették. Senkit sem vezettek el, mert ón ott voltam a gyűlésen elejétől végig és saját szememmel láttam mindent. Egyébként előre megmondottam, hogy interpellácziómtól nem várok sokat, és a mit mondottam, az szórói-szóra teljesült. Épen azért nem elégedtem meg mterpellácziómmal, hanem Írásbeli feljelentést adtam be a belügyminisztériumhoz ugyancsak ezen főszolgabiró és szolgabíró ellen. Bevárom tehát annak a följelentésnek eldöntését; és nem azért, mint a hogy a t. miniszterelnök úr mondja, hogy az okosabb enged (Élénk derültség a jobb- és szélső baloldalon) . . . korán nevetnek még és épen azért ismétlem, hogy nem azért, mert az okosabb enged, (Derültség a jobboldalon.) . . . harmadszor is ismétlem, nem azért, mert azt mondja a t. miniszterelnök úr, hogy az okosabb enged, hanem azért, mert ezt az ügyet feljelentettem; nem szólok tovább e tárgyhoz ós a t. miniszterelnök úr válaszát tudomásul nem veszem. (Helyeslés a baloldalon) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Én alávetem magam annak, hogy: nem azért, mert az okosabb enged; (Haltjuk! Hulljuk!) csakhogy én azt tartom, hogy jobb, ha mások mondják azt, mintha az ember maga mondja. (Derülls<g. Ugy van! ügy van! a jobboldalon) Csak egyet akarok megjegyezni: hogy hiszen annak a vizsgálatába én nem mentem bele, hogy a főszolgabírónak a tiltó rendelete, miután a templomozás idejét ki akarták kerülni, helyes volt-e vagy nem volt-e helyes. Lehet, hogy nem volt helyes, ón nem is említettem helyeslőleg, csak mint tényt, sőt tovább megyek, ha a t. képviselő úr akarja, azt is beismerem, hogy nem volt helyes, hisz beismertem azáltal, hogy én magam megadtam az engedélyt, tehát az iránt panasz nem lehet. Már most a belügyminiszteri engedélyezések megadásánál úgy szokott lenni, hogy ezen engedély megadásáról értesíttetnek az illetők, a kik azt kérték, tudniillik azok, kik bejelentik a népgyűlést. Aztán, hogy azok, a kik bejelentők voltak, a mikor az engedély meg volt adva, miképen hirdetik ki, végre is az ő dolguk. Én csak azt vitattam, hogy községi orgánummal nem hirdették, hogy nem doboltattak, azt hibául felróni nem lehet. (Úgy van! Hg.) van! a jobboldalon) Én egyébiránt az eljárást, méltóztatik tudni, elrendeltem; nem lehet tehát ellenem panasza a t. képviselő úrnak. Az eljárást elrendeltem ós azért hiába méltóztatott belevegyíteni oly bizonyos gúnynyal, hogy előre tudta, mi lesz a válasz. Bocsánatot kérek, ha a t. képviselő úrnak ebben a kijelentésében