Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-612

436 K12. országos ülés 1900. november 16-án, pénteken. ha több ki nem derül — abban, hogy ők nem tudták megakadályozni azt, hogy az ott összegyűlt közönség, a melyről azt mondják, hogy ezer számban volt — nem akarta meghallgatni a szónokokat. Mindamellett, hogy lássa, hogy a mit én hirdetek és vallok, azt . én megcselekszem és sohasem tagadom meg, s nem gátlom azt, hogy az az eljárás, melyet a törvény előir, folyjék, a hozzám beadott panaszt leküldtem az alispánhoz illetékes eljárás végett. O megteszi jelentését; ha nem fog az illetőknek tetszeni, felfolyamodhatnak, akkor szuperrevidiálom a dolgot s a képviselő úrnak, ha nem lesz megelégedve, alkalma lesz engem még egyszer meginterpellálni. Kérem a válasz tudomásul vételét. (Élénk helyeslés a jobbóldalon. Zaj balfelöl) Major Ferencz: Ne nagyon örüljenek! Buzáth Ferencz: Nem nagyon erősek lehetnek ! Elnök : Molnár János képviselő urat illeti a szó ! Molnár János: Nem tudom, t. ház, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úr miért olyan ideges . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy vagyok, eszembe sincs! (Derültség.

1 Molnár János: Nem tudom, ha eszében nem volt is, hanem a külsejében megvolt az igen tisztelt miniszterelnök lírnak, hogy ő nagyon türelmetlen. Olyan nagyon ideges volt, mert én azt mertem mondani, . . . hogy bizony nagyon kedves volna, ha a miniszterelnök úr azonnal felelne . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem úgy mondta, azt mondta, nem mindegy! Molnár János: És nem is mondtam volna egy szót sem, megvártam volna, a míg Endrey Gyula képviselő úrnak válaszolt. De azt kérdezte, hogy mindegy-e, hát bizony nekem nem mindegy. Hogy pedig egész világa van a különbségeknek, arra, nézve legyen szabad nekem is egy anekdotával felelnem az igen tisztelt miniszterelnök úrnak. (Halljuk! Halljuk!) Nem tudom igaz-e, nem igaz-e, hanem úgy mondják, megtörtént, hogy a boldog emlékű Andrássy Gyula miniszterelnökhöz, midőn ő kormányzott Magyarországon, kora reggel, hét órakor bekopogtat egy szűrös atyafi, ós mondotta az inasnak, hogy neki okvetlenül azonnal beszélnie kell a kegyelmes úrral. Az inas bement a kegyelmes úrhoz, és elmondotta, hogy mit kivan ez a szegény ember. És a mennyire hummánus volt a boldog emlékű Andrássy Gyula,azt mondotta az inasnak, ereszd be. Ez beeresztette az embert, és azt kérdezi a miniszterelnök : Hát atyafi, mi az a ször^ni nagy baj és az a fontos ok, a miért neked beszélni kell velem. — Hát kérem, úgymond, elvezették az én malmomtól ezt ós ezt a patakot, a mely tudniillik azt hajtotta, és kérem ebben az ügyben tessék intézkedni, mert hát ez nekem szörnyű nagy baj. Azt kérdezte tovább a miniszterelnök, hogy hát ez az a sürgős dolog, a miért engem ilyen korán kerestél. Azt mondta a szegény molnár: Persze, hogy ez, hisz énnekem öt vagy hat gyerekem van, az pedig már koplal és éhezik, mert nem birok a malom nélkül semmit sem csinálni, keresni. (Zaj és derültség a jobboldalon) Hát persze, hogy fontos dolog reá nézve, hogy azonnal intézkedjék a miniszterelnök. Lám, ilyen világa van t. miniszterelnök úr a: különbözőségeknek. Széll Kálmán miniszterelnök: Félóra alatt válaszoltam volna. Molnár János: Elég az hozzá, t. miniszterelnök úr, ha olyan nagyon fontosnak tartja, azt, hogy át kell mennie a főrendüiázba, nekem is vannak az én felfogásom szerint igen fontos dolgaim, a melyeket el kell végeznem. (Derültség jobb fú öl.) és ha nem is akarom, "az én állásomat összehasonlítani a miniszterelnök úr állásával, de itt szubjektív dolgokról is lehet szó, nem csupán objektív dolgokról. A mi már most az interpelláczió tárgyát illeti, t. miniszterelnök úr, igazán őszintén sajnálom, hogy azt kell kijelentenem, hogy nagyon hasonlít a, t. miniszterelnök úr válasza volt elődjéhez, Bánffy Dezső volt miniszterelnök válaszához. (Nagy zaj és ellenmo adások bal felöl.) Igenis kérem. A mint megmondtam előre, kiküldte az alispánhoz, és az olyan relácziót küldött, a mely semmiképen meg nem áll. Először is azt mondja, hogy templom alatt volt kérve az engedély, és épen azért nem adta azt meg, mert épen maguk a csíki papok kérték azt, hogy ne legyen templom alatt semmiféle gyűlés. Széll Kálmán miniszterelnök: De én megadtam ! Molnár János: Hát méltóztassék t. miniszterelnök úr tudomásríl venni, hogy az istentisztelet ott fél tizenegykor kezdődik, ez a gyűlés pedig fél 9-re, tehát teljes két órával az istentisztelet előttre, volt kérve. Nem áll tehát az a relaczió, a melynél fogva ez az istentisztelet alatt volt . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Ez mellékes, én magadtam az engedélyt! Molnár János: Azt mondja azután a t. miniszterelnök úr, hogy az a baj szerintünk, hogy nem dobolták ki azt, hogy nekünk gyű-