Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-612

612. országos ülés lÖÓtt. november 16-án, pénteken. 425 abban az irányban, hogy elég iskola épüljön. Ott látjuk a kimutatásban, hogv vallástanítókra 1894-ben 38.224 koronát, ma 44.000 koronát adnak ki. A kereskedelmi iskolákban folyó vallástanításra tíz év alatt 1890-től 1900-ig 74 46 koronát adtak. Szerajevóban alapítottak egy mohamedán preparandiát, a vakul alapból 6.200 koronával segélyezik, a reformált mekbetekhez hozzájárult az állani azonkívül évenkint 20.000 koronával, összesen tehát az egyházi szervezetre, iskolákra, külön kultuszczélokra, mecsetek építésére maga az állam 151'75 koronával járult, a vakufböl pedig csak 150.000 koronát adtak. Mindez bizonyítja azt, hogy a vakut' részben azokra, a czólokra tényleg fordíttatik, a melyekre szánva van, ezt én is készségesen elismerem, de ép azt senki sem tudja megérteni, hogy helyesen van-e az, hogy a mohamedán lakosságnak a mohamedán egyházi vagyonokat miért nem adják legalább részben befolyásuk, vagy kezelésük alá? Én ezen részletekbe belebocsátkozni nem óhajtok és -áttérek arra a kérdésre, a melyet a t. miniszterelnök úr felvetett, hogy vájjon az 1886-ik évi törvény értelmében a miniszterelnök űr és különösen a magyar kormány gyakorol-e ott kellő befolyást? Kérdésem az, »hajlandó-e a t. miniszterelnök úr felvilágosítást adni arról, vájjon ü. mint Magyarország miniszterelnöke és általában a magyar minisztérium érvényt szerez-e ez 1886: VI. törvényczikknek ós különösen a törvény 2. §-änak értelmében oly módon, hogy befolyást gyakoroljon azon kormányzati irányzatra, a mely a megszállott tartományokban inauguráltatík és azon politikai szellemre, a mely ott érvényesül, és ha igen, hajlandó-e meggyőződést szerezni azon eseményekről, a melyeknek a megszállott tartományok legutóbb színhelye és a melyek egyrészt a mohamedán lakossággal szemben a közhatóságok által gyakorolt nagymérvű, zaklatásokban és törvénytelen üldözésekben látszik megnyilatkozni, másrészt általában oly kormányzati politika megteremtésében, mely a magyar nemzeti hagyományok alkotmányos és szabadságszerető felfogásának, történelmi küldetésének és a magyar állam érdekeinek nem felel meg.* A t. miniszterelnök úr mai beszédében ezen kérdésemre is reflektálván, azt mondta, hogy úgy találja, hogy ott az állapotok ezen felfogásnak tökéletesen megfelelnek. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem mondtam tökéletesen! Visontai Soma: Nem mondta tökéletesen! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is lehet! . Visontai Soma: Azt kérdeztem, hogy a kormánv felfogásának ós a mi hagyom anyainkKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXX. KÖTET. nak megfelel-e, ós azt mondja a t. miniszterelnök űr, hogy nem felel meg tökéletesen. Mindenesetre akkor közelebb van az ottani helyzet helyes megbírálásához ós mindenesetre egy kis közeledés az ón álláspontomhoz. De kétségtelen az, hogy a magyar kormánynak, ha befolyását kellőleg akarja érvényesíteni, esetről-esetre figyelemmel kell lennie, hogy vájjon ott épen a közjogi rendezkedés szempontjából miként haladnak a viszonyok. Említettem mai felszólalásomban, hogy mindenkép kezd tért hódítani a lakosságban az a, vágyakozás, hogy ott végre alkotmányos állapotok legyenek, és kétségtelen, hogy a lakosságot ettől elzárni nem lehet. A miniszterelnök úr csak állásának megfelelőleg fog eljárni, ha a közös kormányt buzdítani fogja és ha maga is a maga részéről is előmozdítja az ő kíván ságuk teljesítését. A magyar miniszterelnöknek igen nagy befolyást biztosít a törvén}-. Csak arra kell nézni a miniszterelnök urnak, hogy ezen méltóságának tudatában is legyen. Sajnálattal kell az utóbbi időben tapasztalnunk azt a felfogást, mintha a magyar miniszterek kevesebbek volnának, mint a közös miniszterek ; mintha a magyar minisztereknek a közös minisztérium utasítása szerint kellene eljárniok ; hiszen igaz, hoerv odaát. Ausztriában ők Beiehsminiszterek. Széll Kálmán miniszterelnök: Mennyiben tapasztalta ezt? Visontai Soma : Ez a közfelfogásban van! Széll Kálmán miniszterelnök: Nincs ilyen közfelfogás! Visontai Soma: Engedelmet kérek, úgy látom, hogy van! Széll Kálmán miniszterelnök: Nincsen! Visontai Soma: Ezt akkor vesszük főleg észre, ha a miniszter urak itt egyik-másik közös miniszter előterjesztését hozzák be a. házba válaszképen. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez nem történik! Visontai Soma: Igen helyes, ha ez a miniszterelnök úr részéről nem történik, de a, régibi) időkben megtörtént volt, hogy ilyen válaszokat hoztak ide. Ha a t. miniszterelnök úr tényleg abban a tudatban van, hogy a. magya.r miniszterek, kik parlamentáris miniszterek, legalább is egyenrangú társaik azon minisztereknek, kik utóvégre is csak hivatalnokminiszterek, és hogy közjogi törvényeink a magyar minisztereket, különösen a, miniszterelnököt oly hatalommal ruházzák fel, bog}- befolyást enged neki a, külügyre, befolyást az Ausztriával való viszonyunkra, befolyást még a megszállott tartományokra is: akkor soha51