Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-612

jOg &i$. országos ülés 1900. nöTemÍ>er 16-4n, péntekért. sem fogja magát semmiféle kérdésben vezettetni. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is adtam fel belőle egy porczikát sem! Visontai Soma: Ezért remélem, hogy a boszniai küldöttséget, ha az elébe járul, fogadni fogja, mert van erre kompetencziája és befolyása is. Ezeket voltam bátor a t. miniszterelnök úr idevonatkozó válaszára megjegyezni. Egyebekben, a mi az ottani kormányzati szellemet illeti, mint mondám, nem vonom kétségbe, sőt nagy elismeréssel vagyok azon haladás iránt, a mely ott tapasztalható ós kétségtelen is az, hogy ott nagy jogi intézmények létesültek. (Zaj. Halljuk! Hallj.k! Elnök csenget) Kétségtelen, hogy modern bűnvádi perrendtartást csináltak. Pichler Győző: Modern fürdőt! Lóversenyt és rópagyárat! Visontai Soma: Váltójogot hoztak be. (Zaj Elnök csenget.) De ezek mind magánjogi vonatkozási! törvények, melyek az ottani lakosság szabadságitörót egy jottával sem tágították. Másrészt látjuk, hogy bizonyos inkonzequenczia, nyilatkozik meg abban, a mikor egyrészt a miniszterelnök úr és vele együtt a közös pénzügyminiszter, a mint a ^Budapesti Szemle*-bői olvassuk, azt állítja., hogy oda európai intézményeket átültetni nem lehet, másrészt pedig azt látjuk, hogy míg ott nagy szabású lóversenyeket, nagy fürdőket rendeznek országos pénzen, a. vakuf-alapból kiváló középületeket emelnek, mégis útját állják annak, hogy ugyanazok, a kik a, modern ezivilizácziónak nemcsak rendes momentumaival, de a haladottabb szempontjaival is megismerkednek, h<ägy azbk az alkotmányos szabadság körében való fejlődés lehetőségéhez eljussanak. A mohamedán lakosság súlyát maga a t. miniszterelnök úr is elismerte. Ha tehát arról vau szó, hogy a mohamedánok panaszkodnak, hogy más vallásfelekezeteknek bizonyos tekintetben megvafi az autonómiájuk, nekik pedig nincs, akkor nem lehet ezen a dolgon egyszerűen azzal átsiklani, hogy a mohamedánok még nem értek meg a haladásra, a szabadságra. Ilyent szerintem kormányzata' elvül hirdetni nem lehet, A mohamedánok súlyát legjobban bizonyítja, hogy 62 szervezett község közül 36-ban a képviselőtestületben abszolút többsége van a mohamedánoknak, 12 községben a relatív többség az övéké, négy községben egyformán vannak és csak nyolcz községben képezik a minoritást; pedig a képviselőtestületeketkétharaiadrószben választják, egyharmadrészt a. kormány nevezi ki. Utalok különben a, polgármesterek kinevezésére. Itt azt. látjuk, hogy három községet kivéve, mindenütt mohamedán a polgármester. Nem azt bizonyítja-e ez, hogy ily lakosságot, a mely akkora fajsúlylyal bir az ottani tartományokban, hogy a kormány szükségesnek látja, hogy a polgármestereket az ő köréből nevezze ki, panaszával egyszerűen elutasítani, a trón elől elzárni, kérelmén ily egyszerűen átsiklani nem lehet. A t. közös pénzügyminiszter úrról elismerem, hogy rendkívül, talán páratlan tudással viszi az ő kormányzatát. Érdemes elolvasni az ő előadását, a mely a »Budapesti Szemló«-ben megjelent. Kétségtelenül el kell ismernem, hogy sohasem láttam, hogy kormányzati ág egy miniszternek jobban a lelkéhez lett volna nőve, mint a hogy tényleg látni, hogy a bosznia-herczegovinai kormányzat a közös pénzügyminiszter úr lelkéhez, szivéhez van nőve. (Mozgás és zaj a szélső haloldalon.) Csakhogy Magyarország ós a mi szempontunkból kifolyólag ez nem elég. Kérdés, mindig az, hogy milyen az a kormányzat, a mely szivéhez nőtt ? Pedig kétségtelen, hogy ott tisztán abszolutisztikus osztrák rendszer honosodott meg. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) 22 esztendővel az okkupáczió után mi történik? Bosznia-Herczegovinából osztrák tartományt csináltak. És a mint mi az elnyomatás korszakában láttuk, épígy látjuk, hogy ott az osztrák hivatalnokok mindennemű parlamentáris, és egyéb autonomikus ellenőrzés nélkül dúlnak ebben az országban és viszik a kormányzatot. Csodálatos dolog, majdnem lehetetlennek látszik, hogy egy a monarchia által megszállott oly tartományt, melyhez annyi vér- ós pénzáldozattal járul Magyarország is, tisztán a monarchia egyik állama, Ausztria, szellemében lehessen szervezni, teljesen osztrák hivatalnokokkal ós az osztrák polgári törvénykönyv uralma, alá helvezve. A mit sajnálatosnak találok, az az, hogy a "törvény által biztosított befolyást épen abban a,z irányban nem használja fel a kormány, hogy ezeken az állapotokon segítsen. A t.' miniszterelnök úr előterjesztéséből is világosan látom, hogy az egészen megfelel azon elaboratumnak, a mely nemrég a Budapesti Szemlében megjelent. Ezen elaboratum annyira, magán viseli a hivatalos jelleget, hogy el kellett olvasni annak, a ki a boszniai kormányzat iránt érdeklődik, és lehetetlen, hogy az ember ne lássa belőle azon szellemet, a mely a kormányzatban ott uralkodik. És csodálatos, hogy ezen egyébként rendkívüli érdekes, és gyönyörűen megirt munkála.tban a lelkesedós leginkább azon pontoknál ós mo' momentumoknál látszik megnyilatkozni, a melyeknél az erőszak politikájából ig)^ekszik magára nézve az ottani kormányzat tanulságot levonni. így látjuk, hogy egyik helyt