Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-612

424 fil2- országos ülés 1900. kőzni az ottani viszonyokkal és az ottani lakosság elégületlenségével, sőt oly dolgokat is regélnek, — a melyeket azonban nem hihetek el és a melyek mindenesetre igen szomorú világításba helyezik az ottani viszonyokat, — hogy idegen szuverénekhez is akartak volna már fordulni. (Egy hang jobbf ISI: Ezt dezavuálfák!) Ezt a mohamedánok tényleg dezavuálták, de egy félhivatalos orosz lap mégis hozzáfűzte azt a megjegyzést, — habár mondom, dezavuálva van, és nem is felel meg a valóságnak a lapok azon közleménye, hogy a szultánnál, vagy az orosz czárnál lettek volna, — hogy ez mégis ráirányította a közvélemény figyelmét arra, hogy Bosznia- ós Herczegovinával ma már Oroszországban is foglalkoznak. Mindezek a. körülmények azt hiszem, mégis csak mélyebb betekintésre kell, hogy sarkalják a. magyar kormányt és a magyar tövényhozást, valamint arra, hogy ne elégedjünk meg azzal, hogy csak egyszerű apró panaszkodási tárgyaknak tekintsük e sérelmeket. Tényleg nem is egészen olyan apró-cseprő dolgok azok, mint a t. miniszterelnök úr ina jellemezni kívánta. Az a, memorandum, a melylyel a mohamedán lakosság ő Felsége elé járult, a minővel most is ő Felsége elé akartak járulni, de elzárták előlük az utat, ós a minővel most a szerajevói központi kormányhoz fognak fordulni, — nem olyan apró-cseprő dolgokkal foglalkozik. Feltárja az, hogy Boszniában ós Herczegovinában tényleg [minden más felekezetnek megvan az autonómiája, csak épen a mohamedánoknak nincs meg. Feltárja a »Vakuf<<.nak a helyzetét is, melyről a t. miniszterelnök úr is beszél, ós a- melyről azt láljuk, hogy igenis, a mint helyesen méltóztatott mondani, arra van rendelve, hogy belőle egyházi és iskolai czélokat mozdítsanak elő; hogy abból tanító-, nevelő intézeteket alapítsanak, tanítóképző intézeteket létesítsenek. Mindez tényleg a Vakuf czélja, a mely ma már oly nagy összegre rúg, hogy annak évenkénti kamatja 600.000 koronánál is többet tesz ki. Kétségtelen, hogy ezt a Vakufot a központi kormány az egyházi hatóságtól elvonta, és tisztán állami kezelés alá helyezte. A miniszterelnök úr most ebből a kimutatásból azt bizonyítja, hogy mennyire gyarapodott a Vakuf vagyona . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Mind mohamedán, a ki kezeli! (Halljuk! Hulljuk!) Visontai Soma: Majd elmondom azt is, ki kezeli. (Halljuk! Haljuk!) — Ha elmondja a minszterelnök úr, hogy mennyire szaporodott e vagyon, ez mit bizonyít? Azt, hogy iveinber 16-án, péntekéit. nem azokra a czélokra fordítják jövedelmeit, a melyekre rendelve vannak, (ügy van! a szélső baloldalon.) mint hagyatékok ós mint kegyes alapítványok, hanem, hogy abból egy nagy boszniai ós herczegovinai pénzalapot teremtett a közös pénzügyminiszter úr. Azt mondja a t. miniszterelnök úr, hogy csupa mohamedánok kezelik. De hogy kezelik ? azok a mohamedánok. A lakosságnak ós az egyháznak, a melyeké tulaj donképen ez a pénz, semmi ingerencziát nem engednek, mert ha minden autonómikus szervezet nélkül abban a bizottságban részt is vesznek mohamedánok, azok a, központi kormány kinevezése útján jutnak abba a helyzetbe, hogy a központi és járási vakuf-bizottság tagjai lehetnek. Igaz, — és e tekintetben többet mondhatok, mint a mennyit a t. miniszterelnök mondott, foglalkoznak ós valószínűleg ezen mozgalom folytán, Boszniában, de különösen a központi kormánynál Bécsben azzal az eszmével, hogy befolyást fognak mégis csak engedni a mohamedán lakosságnak és a lakosság által választott tagoknak arra nézve, hogy ők a vakuf kezelésébe befolyjanak; azonban most ez még nincsen meg és ennélfogva az arra való hivatkozást — hogy mennyire szaporodik a vakuf, ha nem oly adatokkal, a melyek azt bizonyítanák, hogy az ő aggályuk tényleg eloszlattatik, hogy iskolai czélokra tényleg eleget adnak, — e kérdés tárgyilagos elbírálásának tekinteni nem lehet. Megjelent erre nézve egy igen érdekes elaborátum a ^Budapesti Szemle«-ben, a mely világosan a kormány enuncziácziójának látszik, . . . Pichler Győző: Az »üj Magyar Szemlében* is! Visontai Soma: ... mert hiszen nemcsak arról beszél, hogy mi van most Boszniában, hanem érdekes, hogy egy tudományos értekezés keretén belül, a mely anonimé jelent meg, a kormány némely jövő tervéről beszélnek, és abban is oly adatot látunk, a melyek megerősíthetnek mindenkit abban, hogy a mohamedánok panaszkodása oly egészen alaptalan nem lehet. Azon kimutatásban, a melyet a t. kormány közzétett, azt látjuk, hogy például az iskolák, azok az tígynevezett reformált mektebek száma, m el}-ékről a miniszterelnök úr említést tett, — ezen hivatalos előadások ős előterjesztések szerint — Herczegovinában átlag 10.700 mohamedán esik egy új reformált iskolára, Herczegovinában pedig 4.400 lakosra esik egy ilyen iskola. Ha már most tekintetbe venni méltóztatik, hogj

7 ez^ tulajdonkópen a mi alsóbb elemi iskoláinknak felel meg, akkor ebből látható, hogy a vakuf a maga czéljaira nem fordíttatik elegendő arányban, különösen