Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-612

f>Í2. országos ülés 1900. november 16-án,. pont ekén. 423 triával való közös ügyek, a milyenek ránk nézve a Boszniával és Herczegovinával való közös vonatkozású ügyek; és a ki tisztában van azzal, hogy a magyar miniszterelnöki állás ennélfogva diplomácziai természetű állás is, hogy a miniszterelnöknek a,z ő szeme és az ő tekintete kifelé is kell, hogy irányuljon, hogy nemcsak belügyi viszonyainkkal, hanem a Magyarországra vonatkozó külügyi viszonyokkal is foglalkoznia kell: az nem mondhatja, ha, egy küldöttség jön panaszszal Boszniából és Herczegovinából, a melyekre vonatkozólag a t. miniszterelnök úr elismeri, hogy neki az ottani viszonyokra törvények befolyást engednek, különösen pedig, a mi a legfontosabb, az irányra, a kormányzati szellemre, tehát az ezen kormányzati szellemben létesítendő intézményekre, nem mondhatja, hogy nem hallgathatja meg az ottani lakosságot, vagy annak egy részét, ha azok. panaszszal jönnek ide, mert erre nincsen kompetencziája. Hiszen ez nagyon különös érvelés, a melyre hivatkozott a t. miniszterelnök úr, a melyet Kállay t. közös pénzügyminiszter úr vett be abba az elaborátumba, hogy azért nem lehetett ezeket a, mohamedánusokat fogadni, mert ezeknek autoritativ, legális megbízatásuk nem volt és nem lehetett, tehát őket egy ország deputácziójának nem tekintheti. Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt csak mellesleg mondottam! Visontai Soma: De ez nagyon fontos. Ha azt méltóztatnak tenni, hogy huszonkét évig elnyomnak egy országot, nem adnak neki alkotmányt, semmiféle autonómiát, azonban minden közteherben azok részt vesznek, részt vesznek a katonai szolgálatban, s mint maga a, t. miniszterelnök úr mondja, részesítik őket a kulturális intézmények sorozatában, felnyitják a szemeiket, megengedik, hogy érintkezzenek a monarchia szabad államaival, hogy megtanulják becsülni a szabadságot ós alkotmányt s még sem adnak nekik semmiféle képviseletet valamely autonóm szervezetet, például kerületi, vagy községi, vagy egyházi szervezetben, nem is szólok parlamenti képviseletről, s azután ha jön egy küldöttség, a melyet az a lakosság ideküld, azt mondani, hogy: ti nem birtok törvényes megbízással, ebben nincs igazság. Hiszen világos, hogy épen az ottani kormányzati körülmények már huszonkét esztendő óta okai annak, hogy a lakosság semmiféle törvényes képviseleti formában nem léphet fel, nem járulhat sem a trón, sem a magyar országgyűlés elé. Ez a szempont tehát nem állhat meg. De, t. ház, a magyar miniszterelnöknek mindezeket a körülményeket mórlegelnie kellene. Hiszen, ha a magyar kormánj^ a mint ezt különösen az 1867. törvény, de még sokkal világosabban az osztrák törvény kifejezi, mely azt mondja, hogy: »ins besondere hat die Feststellung, die Richtung und Principien dieser provisorischen Verwaltung und die Anlage von Eisenbahnen ím Einvemehmen mit den Regierungen der beiden Ländergebiete der Österreichisch-Unga rischen Monarchie zu erfolgen,« ilyen hatásköre van a miniszterelnöknek, honnan meríti a miniszterelnök úr az ő közvetlen meggyőződést, hogy az ottani irány, vagy szellem megfelelő s tökéletesen az ő eszméihez simuló? Az ilyenféle jelentések, melyeket talán az érdekelt kormányok küldenek, — azt hiszem, belátja a t. miniszterelnök úr is, — nem elegendők. A miniszterelnök közvetlen tapasztalatokat nem szerezhet, mert az ő kormányzói teendői azokra a tartományokra nem terjednek ki. Kétségtelen tehát, hogy ha egy küldöttség jelentkezik olyan tartományból, a melynek kormányzati irányára a miniszterelnök befolyással bír, akkor elutasíthatja azt a küldöttséget a miniszterelnök úr abból a szempontból, hogy nem óhajtja őket fogadni, hogy talán ideje nincsen, hogy nem kivan most ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozni, vagy elutasíthatja bármilyen más okból, csak abból az egy okból nem, hogy nem érzi a kompetencziáját arra nézve, hogy ilyen küldöttséget fogadjon. Ezen a czímen egy magyar miniszterelnök, ki teljes tudatában van annak a diplomácziai hatáskörnek, melyet rá a magyar törvények, különösen az 1867-es törvények s a. boszniai megszállásról hozott törvények ruháznak, nem utasíthatja el azt a küldöttséget magától és ezt nem teheti törvény szerint. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, a, miniszterelnök iir különben sem látta szükségesnek fogadni ezt a küldöttséget ; hiszen azt látjuk, hogy ö azon irányúval ós szellemmel, mely ott a kormányzást jellemzi, tökéletesen meg van elégedve. Ennek a bírálatához, t. ház. mai interpellácziómnak a^ kerete nem elegendő. Sokkal messzebbmenőleg kellene itt fejtegetésekbe bocsátkoznom,, semhogy a t. ház türelmét ebben a kórdósben igényije szabadna vennem. Csak azt vagyok bátor még megjegyezni, hogy a t. miniszterelnök úr, a. midőn ennek a nagy megelégedésének ad itt kifejezést, vájjon számolt-e azzal, hogy Bosznia- és HerczegOAÚnában ma sem látjuk még csak kezdeményezését sem annak, hogy az ottani kormányzati szervezetet a monarchia és különösen Magyarország kormányzati és törvényhozási szelleméhez kívánnák idomítani. Nem veszi-e észre a t. miniszterelnök úr, hogy különösen ebben a kérdésben, a melyben Európának tekintete reánk irányúi, ma már a külföldi lapok is kezdenek foglal-