Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-612

422 612. országos ülés 1900. november 16-á.n, pénteken. ezek alapján méltóztassék azt a meggyőződést meríteni, hogy a monarchia, a mely Berlinben megbízatást kapott arra, hogy ezt a két tar­tományt kezelje ós adminisztrálja, ezek meg­bízatásához méltóan jár el. Az a fejlődés, az a haladás, a mely ott történt, az a rend, a mely ott behozatott, ahhoz 'az állapothoz képest, a mint a monarchia ezeket a tarto­mányokat átvette, csodálatos meretekben fel­tűnő fejlődést mutat, és az az államférfi, a ki annyi időn keresztül vezeti (Zaj a szélső bal­oldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget) a meg­szállott tartományok adminisztráczióját, két­ségtelenül nagy érdemeket szerzett ós megfelelt annak a, szellemnek, annak a kötelességnek, a mely a monarchiára hárul abból a mandátum­ból, a melyet a berlini kongresszuson elvállalt, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Visontai Soma képviselő xír óhajt a viszonválasz jogával élni. Visontai Soma: T. ház! Az a kérdés, a mefyet én interpellácziómban felvetettem. szerintem sokkal fontosabb és sokkal terjedel­mesebb, semhogy azt egy interpelláczió és az erre adott válasz keretében teljesen kifejteni vagy megvilágítani lehetne. Az interpelláczió kerete ma is köt engem abban az irányban, hogj? én azt ki nem tágíthatom, és hogy új kérdéseket, új szempontokat itt fel nem vet­hetek. A költségvetési vita, a mely küszöbön van, módot fog arra adni mindenkinek, nekem is, hogy a bosnyák kérdést, a mehy ma már minden körülmények közt létezőnek látszik, itt megbeszélés tárgyává tegyük. Most csak röviden s a mennyiben kötelességemben áll és a mennyiben indokolnom kell állásfoglalá­somat a. t. miniszterelnök úr válaszával szem­ben, akarom reflexióimat megtenni. (Halljuk! Halljuk!) Semmi körülmények közt sem lehetne azt mondani, hogy egyszerűen részletkérdések azok, a melyeket én itt a t. képviselőházban fel­hoztam és a melyekre a t. miniszterelnök úr­nak, mint Magyarország kompetencziája ezen szempontból nem vonatkoznék. A jelenségek, a melyek élénkbe tárultak, az a megoldás, a mely Boszniában és Herczegovinában nemcsak a mohamedán lakosság, hanem egy T éb vallású és nemzetiségű lakosság körében is jelentke­zik, és jelentkezik ma az okkupáczió után huszonkét esztendővel, világosan azt a látsza­tot kelti, hogy ott a lakosság között az a megirsmgvás, az az elégedettség, a mely kívá­natos volna, az a biztonsági állapot, a melyet követelni lehet, nincs meg. Én, t. képviselőház, interpellácziómban sem mohamedán, sem görög-keleti szerb, sem katholikus, sem semmiféle hasonló más állás­pontra nem helyezkedtem, hanem helyezked­tem tisztán magyar álláspontra. Reám az tar­tozik ebben a kérdésben és ez tartozik a törvényhozásra is, vájjon először az 1880 : VI. törvém^czikk értelmében a magyar kormány ingerencziát gyakorol-e ott a politikai irányra ós a politikai felfogásokra, és az ottani kor­mányzati szellemre egyrészt, (Halljuk!) más­részt, hogy a, megszállás után huszonkét eszten­dővel ott az alkotmányosság, a szabadság, az egyenlőség és az emberszeretet szempontjából olyan állapotok vannak-e inaugurálva, amelyek méltók a monarchiához ós méltók különösen Magyarországhoz és Magyarország nemzeti hagyományaihoz. Ez a kórdós az, a melyet elembe tettem interpellácziómnál, és ezen szem­pontból kell a miniszterelnök úr válaszát is elbírálni. Én interpellácziómban sem vontam két­ségbe, hogy ott igenis, kulturális irányban is, gazdasági irányban is nagy haladás van ós én semmiképen sem akartam csökkenteni azokat az érdemeket, a melyeket a t. közös pénzügy­miniszter úr ebben az irányban szerzett; de, t. képviselőház, az a kormányférfi, a ki be akar számolni egy megszállott ós eredetileg kultu­rális szempontból is rendezetlenségben levő tar­tománynak viszonyaival, a melyeket, mondom, a szabadság, az egyenlőség ós alkotmányosság szempontjából akarunk elbírálni itt a magyar törvényhozásban, az nem utalhat kizárólag a gazdasági rendezettségre, a melyhez azonban szintén, ha mélyebben kutatná az ember, talán szintén szó férne. A t. miniszterelnök úr engem sehogy sem nyugtatott meg, midőn azt mondta, hogy ő azokat a mohamedánokat, a kik panaszszal járultak eléje, illetőleg azt kérték, hogy hall­gassa meg őket, és hogy vezesse őket ő Fel­sége elé, vagy nyissa meg az utat, hogy a trón előtt panaszaikat előadhassák, nem jut­tathatta ehhez, mivel, mint monda, ő magát erre kompetensnek nem tartotta, mert ez nem a magyar miniszterelnök hatásköréhez, hanem a közös pénzügyminiszteréhez tartozik. Ez semmiképen sem áll, t. képviselőház. Magyarországnak miniszterelnöke, a ki az ő méltóságának teljes tudatában van, a ki tel­jesen átérti ós átérzi azt a magas közjogi ál­lást, a melyet reá a törvények ruháznak, a melyet reá ruháznak általában a külügyekre A-aló befolyás tekintetében a hatvanhetes tör­vények, különösen a melyet reá ruháznak a törvények abban az irányban is, hogy befolyást gyakoroljon a tágabb értelemben vett kül­ügyekre is, a milyenek ránk nézve az Ausz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom