Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-610
39(1 610. országos ülés 1900. bizonytalan felfogásokra, nem ingadozó fejleményekre és okoskodásokra, hanem egy törvénynek világos interpretácziójára ós inarfcikulácziójára akarja a kérdés elintézését bizni, az nem játszik, hanem óvatosan gondoskodik arról, hogy az országnak ez a nagyon kényes, eminenter fontos és elementáris erővel, jelentőséggel és súlylyal biró nagy kérdése a törvényhozás termében általános megnyugvással egyszer és mindenkorra elintéztessék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) .Kérem a ja,vasiadnak elfogadását. (Zajos és hosszas helyeslés jobb/elől) Elnök: T. ház! A vita be lévén zárva, következik a szavazás. A kérdésnek feltételét a következőképen javaslom a t. háznak. Elsősorban felteszem a kérdést, elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot az igazságügyi bizottság szövegezésében minden módosítás nélkül: igen, vagy nem? Természetes, hogy abban az esetben, ha ez így clfogadtatik, az összes módosítványok elesnének. Másodszor felteszem a kérdést arra nézve, elfogadja-e a ház a javaslatot a gróf Zichy János ós társai határozati javaslatával, illetőleg módosításával: igen, vagy nem? Ha, ez nem fogadtatnék el, akkor felteszem a kérdést, elfogadja-e a ház a javaslatot Széll Kálmán miniszterelnök úr módosításával: igen. vagy nem ? Polónyi Géza,: T. képviselőház ! Én a kérdés feltóteléhez akarok néhány szóval hozzászólani. Hám nézve a kérdés helyesen van feltéve, mert nekem mindegy, részleteiben, vagy egészében tétetik-e a javaslat kérdés tárgyává és könnyen le tudom vonni a, konzequencziákat. De, t. képviselőház, az egész vita fonalán kétségtelenné vált, hogy az a törvényjavaslat, úgy, a, mint előttünk fekszik, egészében, értem a t. miniszterelnök úr javaslatát, kapcsolatban a nyilatkozat szövegével, egészében és egyszerre kérdés tárgyává fel nem tehető. Az egész vita abban kulminál, hogy a javaslat három részből áll: áll a törvény szövegéből, áll egy pro memóriából és áll egy törvényes diszpoziczióból. (Ellenmondás a jobboldalon ) Elnök (csenget): Csendet kérek! Polónyi Géza: A gróf Zichyi János által benyújtott módosítás tisztán a törvény szövegéhez van benyújtva, nem a nyilatkozathoz, a mely természetesen ténybeli okoknál fogva módosítás tárgya nem lehet. Könnyen bekövetkezik, t. képviselőház, az, hogy, ha a kérdés egészében tétetik fel a, törvényjavaslatra, a nyilatkozat szövegével együtt, sokan juthatnak abba a helyzetbe, hogy — például, azt hiszem, Szilágyi Dezső képviselő úr is megcsinálhatja november 13-án, kedden. ezt a disztinkcziót — egészében talán nem szavazzák meg a törvényt. Azért ón tisztelettel vagj^ok bátor felvetni az eszmét, méltóztassék az egész kérdést három részre osztani: külön feltenni a törvén}- szövegét, külön feltenni a pro memória, szövegét ós külön feltenni a törvényes diszpoziczió szövegét. (Élénk ellenmondás a jobboldalon ) Szilágyi Dezső: T, ház! Én a kérdés feltóteléhez óhajtok szólani. Az a sorrend, a melyet a t. elnök úr proponált, nézetem szerint helyes, de egy kifejezett, az elnöki székből határozottan kifejezett fentartással. Először szavazásra bocsátandó maga a törvény szövege, a mely egyetlenegy szakasz; de azzal a fentartással, hogy ha ez elfoga.dtatik, még a módosítványok felett külön szavazás következik; (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ha nem fogadtatik el a törvényjavaslat, természetes, a módosítványokat sem lehet feltenni. A sorrend tehát ez volna,: elfogadtatik-e a törvény szövege a,zzal a fentartással, hogy a módosítások külön vétetnek szavazás alá ; a második kérdés azután vonatkoznék az egyik és a harmadik kórdós a másik módosításra. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! ([Jolijuk! Halljuk!) Én azért emelek szót, mert Polónyi Géza, képviselő úr előbbi felszólalásában olyas valamit hallottam, a mi ellen tiltakoznom kell. A t. képviselő úr szándékkal, vagy nem szándókkal, belemagyarázott tendencziával, vagy nem belemagyarázott tendencziával, éllel, vagy nem éllel. . . Polónyi Géza: A leghatározottabb gonosz szándékkal! (Derültség.) Széll Kálmán miniszterelnök: Engedelmet kérek, jogom van . . . Polónyi Géza: Kérem, akczeptálom! Széll Kálmán miniszterelnök: Jogom van magam elé állítani a t. képviselő úr nyilatkozatát és tisztába, jönni vele; jogom van hozzá. Akár mikópen értette, azt mondta, hogy ez a törvényjavaslat három részből áll. Ali bevezetésből, áll pro memóriából. Hát engedelmet kérek, ez a, törvényjavaslat semmiféle pro memóriából nem áll. (Zajos felkiáltások a baloldalon: Brávó! Igaza van! Elénk helyeslés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Hogy ezen mit tapsolnak és örvendenek a, t. képviselő urak, azt nem értem, mert az egész más . . . Rakovszky István: Most meg egymást nem értik. (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Sejtem, hogy mire gondolnak a képviselő urak; bizzák csak mi ránk. A képviselő urak nem lesznek olyan elmések, hogy ebben a kérdésben közöttünk a legkisebb differencziát felidézhessék. (Úgy van! Élénk helyeslés a jobboldalon.) S ha