Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-591

:.i2 5iH. országos iilés 1900. október 10-ái, szerdán. vényhozás díszére, ha, valamely furcsa magyar- I sággal szerkesztett törvényjavaslatot iktatnánk törvénybe, főleg midőn oly javaslatról van szó, a mely épen a gazdasági ügyekre vonatkozik. Egyébiránt a javaslat több hézagára már előbb rámutattak a t, előttem szólók, csak egyre nem mutattak még reá, és ezt talán szükséges kiemelnem, hogy tudniillik meg kellene állapítani a birói illetékességet, (Helyeslés a szélső haloldalon.) mert ennek hiányából rendkívül sok bonyodalom és baj fog származni. Azért vagyok bátor azon határozati javaslatot is benyújtani, hogy a javaslat új szövegezés végett utasíttassák vissza a bizottságokhoz. Buzáth Ferencz jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! (Halljuk!) Én csak nagyon rövid néhány szóval akarom a gazdatiszti javaslattal szemben elfoglalt álláspontomat jelezni. Nem akarok elzárkózni az elől a fontos jelenség elől, hogy a magyar kormány kétségtelenül foglalkozik a magyar gazdasági élet fejlődésében oly kérdésekkel, a melyek már régóta megoldásra várnak. Az idő előrehaladottsága miatt — bár máskülönben nagyon szívesen foglalkoztam volna e kérdésekkel, — csak röviden foglaIkozom annak nemzeti szocziálpolitikai ós társadalmi szempontból való jelentőségével, hogy a magyar törvényhozás a birtokos s gazdatiszt közötti viszonyt szabályozza. Hallottunk jelszavakat, t. ház, csak rövid idő előtt is, a midőn egy magyar középosztálynak szervezéséről beszéltek és pedig igen szép és megszívlelendő szavakban. T. ház! E javaslat érinti a nagybirtokot, érinti a középbirtokot és érint egy osztályt, a melyet a gazdatiszti osztály név alatt ismerünk és a melyről bátran elmondhatjuk, hogy évszázadokon át mint a magyar középosztály egyik igazi törzse, tiszta hazafiságbán felnevelkedve, egyik oszlopos tényezője volt annak, hogy Magyarország ezredéves múltját megünnepelhette. A gazdatisztek helyzetéről és sorsáról intézkedni oly nemes feladat, a mely egyaránt méltó a törvényhozáshoz és kormányhoz. Ezt nem habozom e helyről kijelenteni, bárha egyes szakaszok tekintetében talán magamnak is voltak és vannak észrevételeim, különösen a magyar honosság föltételül való kitűzését és az abszentizmus ellen való védekezést nemcsak ezen a területen tartom szükségesnek, de a mint már egyszer alkalmam volt e házban ez irányban fel is szólalni, különösen az adóztatás terén tartom szükségesnek az idegenekkel szemben való védekezést ad normám: Poroszország, Westphália ós Románia, hogy a hosszabb ideig külföldön tartózkodó idegen birtokosok más módon adóztassanak meg, mint azok, a kik Magyarországon laknak. Mondom, t. ház, habár szivem mélyéből csatlakozom azon akczióhoz, a mely a magyar honosság feltételéhez akarja kötni azon kedvezményeket, a melyeket e törvényjavaslat a gazdatiszteknek nyújt, mégsem habozom kijelenteni, hogy én magát azt az akcziót, melyet a földmívelésügyi kormány ezen törvényjavaslat benyújtásával előttünk jelez, mint egyik lánczszemét annak a nagy törekvésnek, a melyet a kormány részéről a legutóbbi időben örvendetesen tapasztalunk, a magam részéről szintén szivem mélyéből üdvözlöm és azon intézkedések egyikének tekintem, a melyek pártkülönbség nélkül megérdemlett tiszteletet biztosítottak a mélyen tisztelt földmívelésügyi miniszter úrnak. (Helyeslés.) Hozzáteszem, hogy ez a legtávolabbról sem akart politikai bizalom jelentőségével birni, hanem jelent annyit, hogy tiszteletet parancsoló munka az, a melyet a gazdasági élet, különösen pedig a földmívelósügy terén a t. miniszter úr kifejt. Már most, t. képviselőház, ezeket csak azért mondom el, mert úgy gondolom, hogy egyetértünk abban — habár a részletek tekintetében, stiláris módosításoktól eltekintve, köztünk számtalan véleményeltérés lehet, — hogy alig van jog viszonylat, a mely annyifelé elágaznék, mint épen a gazdatisztek és a földbirtokosok közti viszony, mert tudjuk, hogy más a gazdatiszt helyzete egy nagybirtokosnál, más a kötött birtoknál és más a középbirtoknál, vidékenként változó, úgy, hogy alig lehetséges az ország közviszonyaira úgy általánosítani azt a törvényjavaslatot, hogy minden igényt kellőleg megvédelmezzen és illetőleg minden kérdést helyesen oldjon meg. Én különben ezeket a kérdéseket mind a részletekre tartozóknak tekintem, csupán egy dolog az, a mi miatt kötelességem volt felszólalni (Halljuk! Halljuk!) ós a melyre nézve a t. kormánytól szives felvilágosítást kérek, tudniillik megesett a mélyen tisztelt szabadelvű párt kebelében az a dolog, a mit én a magam részéről örvendetes jelenségnek tartok, hogy tudniillik nem másfél perez ós nem három perez alatt tárgyaltak le egy ilyen fontos törvényjavaslatot, hanem mirabile dictu 7—'/'29-ig, sőt 9 óráig méltóztattak figyelmükre érdemesnek tartani ezt a nagy feladatot. Annyi kiszivárgott a t. szabadelvű párt értekezletétől, hogy ott a kormány részéről elfogadtatott több javaslat, a mely ott tétetett. Hogy ezek a javaslatok milyenek, a tekintetben egyáltalában tájékozatlanok vagyunk. Ugy hallottam, hogy tömeges módosítások fogadtattak el ezen az értekezleten. Természetes, hogy ón a legjobb indulattal vagyok azon módosítások, különösen az egyik oldal-