Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-601

190 601, országos ülés 1900. október 81-én, szerdád a hibákra. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Most csak lélektani részét nézem a lemondásnak. Elolvastam ismételten, t. ház; mi egyéb ez a lemondás: Ferencz Ferdinándnak, mint embernek mélységes mély tragédiája. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ferencz Ferdinándban az ember és a főherczeg ellenmondásba jő egymással, és a főherczeg legyőzi az embert; a főherczeg megalázza az embert; az apát megalázza mindjárt a fiúval szemben, (Úgy van! a szélső baloldalon.) a fiút az apával szemben; a hitvest a hitvessel szemben. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon) De mindez, mindaddig, míg a magyar törvényhozás törvénytárában benne nincs, Ferencz Ferdinánd főherczeg magánügye. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Attól a pillanattól kezdve azonban, a mint e törvényjavaslat beczikkelyezve lesz, megváltoznék a helyzet. T. ház! Ezer esztendeje él már a magyar nemzet. Vájjon az eszményekből, a melyek felettünk ragyognak, mint csillagok, sikerűlt-e már valamit lehoznunk? Például azt, a mit a nazarethi szülött a vallás alapjául kimondott: a szeretet gondolatát, inegvalósítottuk-e már kormányzatunkban? A szeretet uralkodik-e a magyar törvényhozás kérdéseiben ? Azt a kérdést, a melyet a franczia forradalom vetett fel, a mely a honpolgárnak, mint nemzettagnak, jogait adta meg, megvalósítottuk-e, t. ház? Azt a gondolatot, a mely a 48-as időket nagygyá tette, hogy a magyar nemesség lehajolt és a jogtalanok millióit magához csatolta, keresztül vittük-e, t. ház? 1848 óta mentünk-e egy lépéssel előre? Hát nincsenek-e ma is a jogtalanoknak milliói ós milliói a magyar szent korona alatt? Gondoskodunk-e róluk, t. ház? Ám ha ezeket a nagy eszményeket kormányzati fényeinkben ós törvényeinkben nem is közelítettük meg, de legalább a világ előtt azt mutattuk, hogy mi a szabadság nemzete vagyunk; be nem czikkelyeztünk olyast, a mi ennek nyilvánosan ellenmondott. De ha még ezektől is eltekintünk, t. ház, volt egy erkölcsi nagy gondolata ós eszménye a magyar nemzetnek, a mely uralkodott felette mindig. Akkor, a midőn Árpádot a hét vezér a paizson felemelte, kérdezték-e, hogy ki lehet Árpád felesége ? Minden magyar asszony úgy születik, hogy egyúttal királyné is lehessen. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon) És, t. ház, nem volt-e szüksége a magyar nemzetnek a királyné nagy gondolatára? Mindig szüksége volt, de kivált akkor, a midőn a királyi kezek véresen markoltak a magyar alkotmányban, akkor volt szükségünk az enyhítő királynői kézre. Nem akarok hizelgósbe átmenni, de lehetetlen, hogy ne mondjam, hogy legutóbb is az elköltözött Erzsébetnek emléke nagy ideálja a magyar nemzetnek, és ennek a nemzetnek, a melynek annyi martyrja van, nem mintegy szerencsés végzete-e. hogy ilyen ideálok is vannak előtte ? T. ház! Be akarják czikkelyezni azt, hogy Ferencz Ferdinánd felesége nem lesz magyar királynő. Kérdem, hogy a magyar törvények erejét és méltóságát mi adja meg ? Nem az a tudat, hogy a magyar törvények érvényesek lent úgy, mint fent, egészen a trónig? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az egyenlőség nagy gondolattá most rongyokra akarjuk tépni, hogy'oda vessük a trón zsámolyához. Miért ? Azért, mert az uralkodó-családnak van egy megpenészesedett, a világtól elmaradt könyve, a melyben az a szó van megírva, hogy »egyenrangúság« ós ezt az egyenrangúságot mi magyarázza meg ? A magyar törvények ? Nem, hanem a góthai kalendárium. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Össze akarjuk tépni nagy eszményeinket, és vájjon kinek a kedvéért akarják mindezt megcsinálni t. miniszterelnök úr? Ki biztosít bennünket arról, hogy Ferencz Ferdinánd, midőn a magyar koronát fejére teszi, nem fogja azt mondani, hogy én erkölcsi kényszer alatt voltam, midőn ezen nyilatkozatot kiadtam, (ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) de biztam abban, hogy van egy, az eszményeket ós szabadságot szerető magyar nemzet és ime, ebben is megcsalódtam. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Visszanézek 1723-ra. Behunyom a szemeimet és hallom Nagy István és Szluha Ferencznek indítványát, hogy a magyar szabad királyválasztási jogot dobjuk oda rongyokra tépve a Habsburg-háznak. Két század múlva egyszerre felébredek és hallom az előadót, (Derültség) a mint azt mondja, hogy ezeknek a jogoknak még a maradványait is dobjuk oda. Hogy kiegészíti egymást a két kép, pedig két évszázad múlt el köztük. Olay Lajos: Csakhogy most nem lesz adomány ! Rátkay László: De belenézek a jövendőbe is, (Halljuk! Halljuk!) belenézek a magyar nemzet agyába és szivébe ós látom, hogy hogyan szövi ott a gondolatokat, és czikkelyezhetnek önök, t. többség, a mit akarnak, azért a magyar nemzet agya azt mondja, hogy nagy eszményeimet, jogaimat, gondolataimat még a királyi családnak kedvéért sem adom oda. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Buzáth Ferencz jegyző: Polczner Jenő! Kállay Lipót: Az udvari tanácsosok nem beszélnek? (Nagy zaj!) Polczner Jenő: T. képviselőház! Akkor, a mikor Ferencz Ferdinánd trónörökös úrnak házassága alkalmából kiadott és esküjével is