Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-601

601, országos ülés 1900, október 81-én, szerdán, JQ7 pontosan, ha keresztülmegy ez a törvényjavaslat, nem marad meg a szabad királyválasztási jogból semmise. (Ig«z! Úgy van! a széhö baloldalon.) T. képviselőház! Szükségesnek tartom még, mielőtt a dolog érdemére áttérnék, egy pillantást vetni a történelemre is. Mert hiszen igaz ugyan, hogy a szabad királyválasztási jogból, illetőleg a most már 1728-ban meghozott törvényeinkből azt látnók ós azt hisszük, hogy az lesz a király, a kit a törvény ós a végzetnek összejátszása Magyarországnak királyid kijelölt; de ha így van is, az, hogy ki lesz királya Magyarországnak, nem volt-e befolyással mindig Magyarországnak sorsára is? Ha azt nézzük, t. képviselőház, hogy a Habsburg-ház minő királyok sorozatát adta Magyarországnak, nem szabad csak a mai napot, csak a jelent nézni. (Úgy van! a széhö baloldalon) Én elismerem, t. ház, és ezt a nyilatkozatot nemzetem nevében teszem, hogy hálát adok a végzetnek, hogy ma olyan királyunk van, a ki alkotmányos érzetű. De ez csak a ma; de nem ezt mondja és nem ezt bizonyítja a múlt! Ha nézzük a királyok sorozatát, a melyet a Habsburg-ház adott Magyarországnak, nem azt látjuk-e, t. képviselőház, hogy az égi, tejútnak ellentéte ? (Tetszés a szélsőbalon.) Királyok sora van itt, de nem fényesen, hanem sötéten és véresen. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Azért, t. képviselőház, midőn mi ilyen kérdést tárgyalunk, a mely kapcsolatban van és mintegy magában rejti azt a kórdóst is, hogy ki lesz Magyarországnak királya, akkor ma, ebben a házban nem szabad tekintetünket csupán csak a trón zsámofyához vinni, vissza kell azt fordítani a nemzetre is és a múltra. mert a múlt tanítómestere az életnek és mutatója a jövendőnek. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon) Nem szabad felejtenünk, t. képviselőház, ós emlékeznünk kell arra, hogy a magyar alkotmány védelmében Zrínyi, Frangepán ós Nádasdynak mi volt a története ; emlékeznünk kell Rákóczy Ferencznek szabadságharczaira, a rodostói temetőre, emlékeznünk kell a függetlenségi harczra, a tizenhárom vértanúra, (Igaz! TJgy v-n! a szélső baloldalon) emlékeznünk kell arra a könny- és vértengerre, a mely hullámzik abban a három és fél században, melyet a Habsburgok uralmának hivunk. És most, t. képviselőház, előveszem az 1723-iki törvényt ós fölteszem a következő kérdéseket: minők voltak azok a viszonyok, minő volt a nemzetnek helyzete, midőn az 1723-iki törvónyczikket meghozták. (Halljuk! Halljuk!) Másodszor, mi volt a vezénylő gondolat, mely az 1723-iki törvónyczikket megteremtette, és harmadszor a törvénynek magyarázatát, annak lelkét próbálom kihámozni. (Ralijuk! Halljuk!) Tehát minők voltak a viszonyok, t. képviselőház, 1723-ban? 1723-ban volt egy széttépett nemzet, a melynek kezén még ott volt a török bilincsnek egy része is, a mely lelki erejében meg volt törve, volt egy nemzet, mely meg volt szállva a Habsburgok hadseregével. (Ig<z! Úgy van! a szdső baloldal n.) Szabad akarata és elhatározása alig volt, de legfőkép közel állott az 1711-hez a majthényi fegyverletételhez, az első Világoshoz. Ott volt Rákóczy Ferencz bukásának közeli tudata, volt tehát egy lenyűgözött, erkölcsi erejében megtört nemzet. Már most, t. képviselőház, a Habsburg-ház iránti szeretet volt a vezérlő gondolat, a midőn az 1723-iki törvónyczikket megalkották ? Nem! Lélektanilag lehetetlen, hogy 1723-ban annyira sülyedt volna ez a nemzet, hogy elfeledve a tiz évvel és száz évvel ezelőtt történteket, 1723-ban már a Habsburg-ház iránti loyalitásból ós rajongásból alkotta volna meg a törvényeket. A vezérlő gondolat nem ez volt, t. képviselőház. Megmondják 1723-ban a Karok ós Rendek, sejtetik ós ha világosan nem is merik megmondani, de mégis megmondják, hogy a, belvillongás elkerülése a királyválasztásnál és a nemzet fönnállásának biztosítása volt a törvény megalkotásának oka. És ezt a biztosítást, t. képviselőház, miben keresték ők. Az adott helyzetben! Az örökös tartományokkal való kibékülés ós kezetfogás volt az a gondolat, a, mely Magyarországot akkor fentarthatta. Miután pedig a nemzet látta, hogy az örökös tartományok már szerződtek a Habsburg-házzal és így kényszerhelyzet előtt állott, nem tehetett egyebet, mint a leányági öröklést is elfogadni. De hát mi ennek a törvények a lelke és igazi szelleme? Próbáljuk megállapítani ezt! Barabás Béla: A beolvasztás! Rátkay László: Felvetek itt két előzetes kérdést, t. ház. All-e az, t. képviselőház, hogy a magyar törvényt csak mindig a, magyar országgyűlés magyarázhat] a? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) A Karok és Rendek megalkották ezen törvényt és kik azoknak utódai ? Mi, a magyar országgyűlés! (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tehát azt, a mit a Karok és Rendek megalkottak ós törvénybe ezikkelyeztek, hogy ha az a törvény homályos és magyarázni kell, mi, azoknak jogutódai vagyunk jogosítva magyarázni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A másik kérdés az, t. képviselőház, áll-e az, hogyanagyar törvényt csak magyar törvények szerint, magyar jogszabályok és magyar források szerint lehet magyarázni ? (Igaz! Ügy van! a szélső balodalon.) És harmadszor előrebocsátom azt, áll-e az, 24*