Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-601

Igg 601. országos ülés 1900. nem, hogy minden lemondást tudomásul veszek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, ez a törvényjavaslat így, a mint előttünk van, indokolásával ós azzal a kérelemmel, hogy indokolásával együtt beezikkelyezve legyen, lehetetlenné teszi nekem, hogy erre az őseredeti álláspontra helyezkedjem. Előre is bocsátom, hogy tisztában vagyok azzal, mikép beszédem során talán olyanokat mondok, a melyeket csakis ebben a: házban, a képviselő immunitás védőpajzsa alatt mondhatok el, (Halljuk! Halljuk! a .szélső baloldalon.) de hozzáteszem, hogyha. így van is, mindaz, a mit mondani fogok, tisztán a hazaszeretet forrásából fakad. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Ez a törvényjavaslat, mely előttünk áll, azt kéri, hogy czikkelyezzük be Ferencz Ferdinánd főherczeg úrnak lemondási nyilatkozatát. E tény maga, nem egyéb, mint bizonyítása annak, hogy még a főherczegi szív felett is úr a mindenható szerelem. (Tetszés, a szélső baloldalon.) Abból a tényből, hogy Ferencz Ferdinánd, a kit az ő végzete a trón zsámolyához vitt, lehajlik onnan egy nőhöz ós nem azt nézi, hogy a* Habsburgháznak házi törvényei szerint — vagy nem tudom, mi néven nevezzem ezt a, penészedett és dohos könyvet, — övé lehet-e ez a nő, a nőben nem az egyenrangúságnak ábrándját nézi, hanem keresi azt a méltóságot, melyet isteni kéz hímez az asszonyi szivekre és mindenesetre ebből a tényből — miután királyfikat, nem ismerünk, sohsem is tudjuk, hogy lesznek királyfiak és minők az ő tényeik Magyarországgal szemben, — a férfiasságnak sugara csillámlik elő és nekem mindenesetre azt a vigasztalást nyújtja, hogy ha a magyar szent koronát egy Habsburg-íőre kell tennem, szívesen teszem Ferencz Ferdinánd fejére. Elismerem, hogy nagyon kényes ebben a kérdésben nyilatkoznom. Hiszen a házasság kérdése még magánembereknél is a lovagiasság paizsával van elfödve a nagyvilág előtt: az én házam az én váram. (Egy hang a székő baloldalon: I)e csak Angliában!) De a mely törvény ós lovagiasság védi a magánembert, nem védi Ferencz Ferdinánd főherczeget. Főherczegek házassága, a kikre a. korona és a trón vár, más megbírálás alá esik; abban a bölcsőben egy nemzetnek jövőjót is ringatják és így, bár ha nem szívesen teszem, meg kell néznem azt a rozmaring-virágot, a mely azon a házasságon ott volt és kézben volt, vájjon valamikor nem lesz-e vérharmatban megfürdetve ? Fel kell lebbentenem és mindnyájunknak fel kell lebbentenünk annak a n}^oszolyának a függönyét is. Ismétlem, hogy a t. koroktóber 31-én, szerdán. mány bennünket ebben a kórdósben igenis kényes helyzetbe hozott. Azért ismétlem azt, a mit Holló Lajos képviselőtársam tegnap mondott. Nem lett volna szabad minket befejezett tények elé állítani. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Mert lehetetlen a kérdésről beszélnünk a nélkül, hogy személyi vonatkozások ne legyenek. Ferencz Ferdinánd főherczeget és az ő nejét kényelmetlenül érintheti az, midőn egy nagy világ előtt és a magyar parlamentben tárgyalják az ő házassági kérdését, de ezért a felelősség nem minket terhel, (Igaz! Uyy van! a szélső baloldalon.) ezt visszahárítom a kormányra, (Úgy tan! a szélső baloldalon.) a mely nem tartotta meg az 1867: III. törvónyczikket, hogy Magyarországnak alkotmányos közbenjárása ne legyen mellőzve, Magyarországgal az mindig közölve legyen, ne utólag, hanem előzőleg. (Tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Nem lesz érdektelen, t. képviselőház, egykét szót vesztegetnem a szabad királyi választási jogra; nem lesz érdektelen különösen Magyarországon, a hol annyi az alvó jog. Minden nemzet maga, határozza, el azt a formát, a, melyben alkotmányosan élni akar a világon. Elismerem, t. képviselőház, hogy a magyar nemzet ősidőktől fogva, talán csekély megszakítással, a királyság formájában ólt. De a szahed választás joga megvolt egész 1687-ig. 1687-ben lekötötte egy jó részét, 1723-ban lekötötte ligyszólván egészen. A mi maradt belőle, legyünk megnyugodva, t. képviselőház, hogy ezek szuverén jogainknak csak a maradványai, azt mondhatnám, hogy csak a romjai. (Igaz! TJ'iy van! a szélső baloldalon) Az is bizonyos, t. képviselőház, hogy 1723tól kezdve, a mint az I. és II. törvéiryczikket meghoztuk, — súlyt helyezek arra,, hogy törvónyczikket mondok ós szántszándékosan nem használom ezt a kifejezést, hogy pragmatika szankczió, ez törvényczikk, szentesített törvény, (Uyy van! a szélső baloldalon) -— mondom, 1723-tól kezdve a magyar nemzet abban a hitben élt, hogy a, trónöröklósnek kérdése úgy van szabályozva, mint a csillagoknak j árasa,. Azt hitte, ez annyira változatlan, hogy talán márványba van vésve ez a joga. Es 1723-tól kezdve nem is vetődött fel olyan trónváltozás kérdése, mely szükségessé tette volna, hogy ezt a jogot, a melyet az időnek moha kezdett belepni, nyilvános tárgyalás alá vegye. Még 1848-ban ós az utána következő időkben sem vetődött fel, és csakis most, Ferencz Ferdinánd főherczegnek lemondása, a beiryujtott törvényjavaslat hozza felszínre ezt a kérdést; most látjuk megdöbbenve, hogy a miről mi azt hittük, hogy szabályozva .van.