Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-600

|g0 COO. országos lilás 1900. október 80*&n, kedden. nánt? Nem, t. ház, Magyarországon a Hausgesetz soha semmiféle kötelező erővel nem birt és nem is birhatot; (Igaz '• Ügy van! a szélsőhaloldalon) mert képtelenség feltenni is, hogy egy ország közjogi helyzete, egy nép sorsa máról holnapra akként változhassak, a mint azt egy császári akaratnak elrendelni tetszik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőtársam, Kossuth Ferencz egy példára hivatkozott, melyet én megismételni nem akarok, a nádori kérdésre, a hol az osztrák házi törvén}? erejét a magyar szentesített törvény világosan megdönti, de van még több is. Például Habsburgi Rudolfnak a maga privilégiumaiban elrendelni tetszett, bog}? már Néró császár is parancsolta, hogy a Habsburgok hűbéri államid kapják meg Ausztriát, elrendelte, hogy már Julius Caesar is követelte, hogy a Habsburgok a német birodalomnak semmiféle tartományi adót ne fizessenek. (Derültség a szélső baloldalon.) Ez is egy Hausgesetz. Ervenyes ez ma is ? Én a magam részéről a múltra nézve szivesebben vagyok hajlandó konczedálni, hogy Nérónak ós Julius Caesarnak igazsága volt, semhogy a jövőt illetőleg arra adjam szavazatomat, hogy azt, hogy ki legyen a magyarkorona vármányosa, nem maga a magyar törvényhozás, hanem az osztrák Hausgesetz határozza meg. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) A vita tárgyát csakis az képezheti, hogy mit értett az 1723: I. és II. törvényczikk 7. §-a az ausztriai örökös főherczeg minősége alatt. Erre nézve az én t. képviselőtársam ós pártelnököm egy igen találó példát hozott fel, a mely azt a kérdést megvilágítja. De ha egy törvény nem világos, ha az magyarázatra szorul, például ha egy sarkalatos törvény, az 1848: IH. az 1790/91: X., XII. vagy az 1867: XH. törvényczikk bizonyos részében homályos és magyarázatra szorul, kinek jut akkor eszébe az,hogy arendestörvénypótló jogszabály elkerülésével mint jogforrásra az osztrák ház házi törvényeire hivatkozzék? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én emlékszem, egyik képviselőtársunk -— nevét nem is említem fel, mert azóta már megbánta — a jus statuendi magyarázatával még a túloldalon is valóságos felháborodást keltett, a mikor azt mondotta, hogy a magyar király alkotmányos rendeleti joga a szentesített törvények felett áll. (Derültség a baloldalon.) Rakovszky István: Ez még Bánffy idejében volt! Mezőssy Béla: Egyáltalában nem akarok személyeskedni. Megvan az ón tárgyilagos okom, a miért én erre a preczedensre hivatkozom. Mit szóljunk most ahhoz a törekvéshez, a mely a trónöröklés kérdésében itélő biróúl nem a magyar törvényhozást, nem is a magyar király rendeleti jogát, hanem az osztrák császári ház házi törvényeit hívja fel, és akarja elfogadni. (Igaz! Úgy van! a bal-és a szélső baloldalon.) Hisz ez nem egyéb, mint valóságos abszolutizmus a parlamenti jogok rovására! (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Mindezekből csakis az következik, hogy annak eldöntésénél, hogy kit értsünk ausztriai főherczeg alatt a magyar közjog szempontjából, az osztrák Hausgesetz semmiféle szerepet nem játszhat, hanem tisztán és kizárólag a létező ós fennálló magyar törvények, és amennyiben ilyenek nem lennének, a régi magyar jogszokás az irányadó. Ez a két tényező az, a mely ezt a kérdést eldönteni hivatva van. (Úgy van! a szélső balolda

1]

on.) Az én nézetem szerint a magyar törvénj^hozás nem akar többet kinyilvánítani az ausztriai örökös főherczegi minőség kifejezése alatt, mint a mit a régebbi és előző törvényhozások ennek a minőségnek, tulajdonítottak. Az 1547: V. törvényczikk, Ferdinánd-féle törvény így szól: »Mert midőn az ország Karai és Rendéi magukat nemcsak ő Felségének, hanem örököseinek is birodalma és hatalma alá minden időben alávetették*, stb. »Ígérték, hogy neki engedelmeskedni fognak és akarnak^. Ugyanezt mondj Lipót-féle 1687:11. törvényczikk, a fiág örökösödéséről is. Csak azt a részt olvasom fel, a mely erre vonatkozik. Ez így szól: »Hogy törvényes királyoknak és uroknak mást soha nem tesznek, mint I. Lipót ő császári királyi fenségének saját ágyékából származó férfi örökös első szülöttét.« Ennél többet, vagy kevesebbet nem akarhatott mondani az 1723 :

1. és II. törvényczikk sem. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Törvényes házasságból csak törvényes gyermek születhet, és mert a magyar közjog előtt az egyenrangú házasság fogalma ismeretlen, természetes dolog, hog}? ezt a követelményt a trónöröklés feltételéül kitűzni a magyar törvényhozásnak esze ágában sem lehetett. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Követelheti ezt az osztrák Hausgesetz, beismerem, követeli is. Úgy, de egy Magyarországon soha nem ismert, soha ki nem hirdetett törvény, Magyarországon nem létező törvény, mert a magyar nemzet semmiféle más nemzetnek alá nem vetett szabad nemzet, (Úgy van! a szélső baloldalon.) a mely semmi mással, csak saját törvényeivel kormányozható. (Élénk tetszés, helyeslés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Igenis, a magyar közjog szerint is vannak a trónörökösödósnek lényeges feltételei, a melyeknek megtartását minden alkotmányosan gondolkozó polgárnak követel-