Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-600
600. országos ülés 1900. október 30-án, kedden. 179 szűkítenék, nem ismerhetünk el, mint pusztán és kizárólag a saját törvényeinket. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A corpus jurisban csak az lett törvényczikk, artikulus, a mit a karok és rendek a koronás királylyal együtt készítettek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindannak, a mi nem így készült, annak sohasem tudott sem a múltban kötelező erőt tulajdonítani a magyar közjog, ós nem fogunk tulajdoníthatni mi sem. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha a múltban a VI. Károly házi statútuma csak közönséges papírdarab volt, mindaddig, a míg annak egy részét a magyar nemzet törvényhozásilag el nem fogadta, úgy nem akarok, nem tudok több erőt tulajdonítani annak a Hausgesetz nevet viselő papirostekercsnek ma sem, a melyet a jelenlegi Felség még arra sem érdemesített, hogy, mint VI. Károly császár megtette, legalább néhány díszmagyaros miniszterének, vagy taláros püspökének felolvasott volna. A magyar nemzetet igenis köti az 1723. I. ós II. törvény czikk és semmi egyéb. És maga a dinasztia sem állhat a pactum bilaterale. a kétoldalú szerződés felett. Az igazság egyenes arczulcsapása lenne az, ha, a magyar nemzet függetlensége, szuverenitása egy családi törvény máról-holnapra változtatható szeszélyének és önkényének lenne alávetve. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hisz akkor nem lehet jogbiztonság, akkor megszűnt a jogfolytonosság ereje, mert a mi jogunk, a mely esetleg odafenn nem tetszik, bármely pillanatban megváltoztatható egy újabb Hausgesetz által, és akkor mi nem egy szahad nemzet szabad törvényhozói vagyunk, hanem a máról-holnapra változtatható ilyen vagy amolyan Hausgesetznek egyszerű beczikkelyezői. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Barabás Béla: így is van! (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Mezőssy Béla: Mindezekkel én azt akartam beigazolni, hogy a magyar nemzetet semmiféle Hausgesetz a világon nem kötelezi, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) hanem pusztán és kizárólag a saját törvénye, az 1723 : 1. és II. törvényczikk. De ón még tovább megyek. Teljesen a törvényjavaslat álláspontjára helyezkedem ós felteszem azt a lehetőséget, hogy az 1723-iki törvényhozás annyira sülyedt volna a jogfeladás lejtőjén, hogy csakugyan kötelezőnek ismerte volna el magára ós ezzel a magyar nemzetre nézve is az osztrák Hausgesetzet. Hát, t. ház, ha a múltban egy törvényhozás elkápráztatva — a mint az 1723 : I. és n. törvényczikk bevezetése is mondja — »királyának sok és dicső tetteitől, melyekkel a legközelebbi török háborúban is győző szerencsés hadaival az ország karait és rendéit ós közpolgárait megoltalmazta,* elkövette is ezen az alapon azt a hibát, hogy akaratát és beleegyezését adta ahhoz, hogy a saját függetlensége rovására az osztrák császári ház házitörvényeit fogadta el: szabad-e egy későbbi, a múltnak tapasztalatain már bőven okulhatott, egy mostani, a mai törvényhozásnak ugyanezt a hibát még egyszer elkövetnie, ( gáz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és minden parancsoló szükség nélkül beleesni abba a végzetes sírgödörbe, a melybe őseink estek 1723-ban, midőn Ézsau módjára egy tál lencse fejében a nemzet szabad király választási jogát feladták? Melyik lenne a bűnösebb törvényhozás, t. ház? Kubik Béla: A mai! Mezőssy Béla: Erre a következtetésre fogok én is jutni, t. képviselőtársam. Melyik lenne a bűnösebb? Az-e, melynek hibáját menthetné talán a szorongatott helyzetéből folyó kén} T szer és az a körülmény, hogy 1723ban a magyar nemzet elgyengülve a sok belső ós külső harczoktól, annak apolitikának, a melyet Kossuth Ferencz t. képviselőtársam itt számadatokkal is ismertetett, a rangok, hivatalok, donátiók ós pénzosztogatások által támogatott politikának ellenállni képtelen volt, és ha bár érezte is, hogy elhatározásával hazája sorsát oda tereli, hogy a mint egy egykorú iró mondta, akkor kelt fel a magyar szabadság utolsó napja, mégis beleegyezését adta az 1723: I. ós II. törvényczikk megalkotásához, vagy ez a mai törvényhozás a bűnösebb, a mely akaratának semmiféle gátja nincs, akaratát a magyar alkotmányjogán szabadon kell, hogy nyilváníthassa, és mégis beleegyezését adja ahhoz, hogy a trónöröklés kérdésében egy tőle nem függő és általa nem tudott házirend, az osztrák császári ház házi törvénye döntsön. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) T. ház! A magyar évezredes alkotmányt a szabadelvű felfogás, a jogok tisztelete, az igazságra, a jogegyenlőségre való törekvés jellemzi; a Hausgesetz szülőforrása az önkény, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) fentartója a sötét századok elfogultsága, (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) rugója az emberi jogok lenézése és semmibe vevóse. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A magyal- alkotmány demokratikus alapokon nyugszik, ellenben a Hausgesetz egyszerűen visszaidézi a hűbéri idők ósdi szellemét. (Igaz ! Ugy van! a szélső baloldalon.) Volna-e a huszadik században egy olyan törvényhozás, mely, midőn ez a két fogalom egymással ellentétbe jő, az évezredes alkotmáy gyémántját dobja a sárba, csak azért, hogy egy értéktelen üveggyöngyöt őrizgessen az alkotmány klenodiuma gya28*