Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-598
598. országos ülés 1900, olítóber 25-én, csütörtökön. 147 nyugodt a t. képviselő úr, engemet erre figyelmeztetni nem kell. Azon majdnem két év óta, mióta e helyet elfoglalni szerencsém van, és mióta szerencsém van befolyni abba, hog}^ mikép és hogyan kezeltessék az 1867 : XII. törvényczikk és annak korrelácziói és mikép tegyünk eleget azon törvényczikk rendelkezéseinek, kiindulási pontjának és feltételeinek, mindig azon voltam, annyira a mennyire engem is illetett ahhoz hozzájárulni, hogy igenis az osztrák alkotmányon és alkotmányos állapotokon sérelem ne essék. Erre bizonyítékokat felhozni nem akarok, de egész öntudatosan mondhatom ezt a t. képviselő úrnak. A t. képviselő úr aztán már továbbmenőleg azt kérdezi, hogy micsoda tanácsosai vannak ma a királynak? Próbára vállalkozik — úgymond — bármely gyenge elméjű ember, akár sikerűi, akár nem sikerűi a minisztersége ; tanácsot adni nem tud, vagy pedig ha oda is áll a maga tanácsával, nem bánja, akár elfogadják, akár nem fogadják el; tanácsa belső értékkel nem bir. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) T. képviselő úr, hogy én mily czélból, mily qualifikácziőval, milyen viszonyok között és milyen módon vállalkoztam erre a feladatra, a mely ezidőszerint a kezemben van, annak méltatásába, kritizálásába, kifejtésébe most bele nem megyek, azt egészen nyugodtan másokra bizom, (Helyeslés a jobboldalon) ós talán igazságosabb és elfogúlatlanabb ítélő bírákra találok, mint a, t. képviselő úr. Egyet azonban mondok, és a tekintetben a t. képviselő úr leg3 T en biztos és nyugodt, és ezt nyilt homlokkal ós erős öntudattal mondom. (Halljuk! Halljuk!) Először is én azt a tanácsot adom, a mi tanácsot az én legjobb meggyőződésem, az én tudásom és az, a mit bensőmben érzek, adnom késztet, mást soha! (Élénk helyeslés Úgy van! jobb fel öl) És nem vezet más, csak az ország joga és érdeke, és a miket kivannak azok a czélok, a melyeket én a törvények szemmeltartásával követni tartozom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De azután, ha a képviselő úr kutatni akarja, hogy mik a következései az én tanácsadásaimnak pozitív vagy negatív irányban: megmondom. Pozitív irányban eredményök mindaz, a mi ide jön, és midőn idejön, azért a felelősséget elvállalom. És idehozok mindent és vállalok érte felelősséget és vitázok róla a képviselő úrral szívesen. A mi nem jön ide, az oly dolog, a mit nézetem ós meggyőződésem szerint oda sem vittem. Hogy azután mit tennék ón akkor, hogyha az az eset állana elő, hogy az, a mit én ezen ország érdekében levőnek tartok és tanácsolok, nem fogadtatik el: azt, bocsánat, bizza reám. (Élénk te/szés jobbról) És talán nekem van jogom ezt mondani a t. képviselő úrral szemben, és talán erősebb jogom, mint a képviselő úrnak arra a nagyon is személyes, nagyon is sértő és éles támadásra velem szemben, hogy igenis én nem a kék ívet néztem, hanem nézem azt, a mit meggyőződésemnek tartok. (Élénk helyeslés jobbfelöl) És ez fog engem szabályozni a jövőben, a mint szabályozott a múltban. (Élénk helyeslés jobb felöl. Egy hang a szélső baloldalon: HM a quótáról ?) ~B\T.7,S csak reám, szólok arról is. Először is arra felelek, a mit a beszéde bevezetésében mondott Komjáthy Béla képviselő úr, tudniillik, hogy az egész eljárás, a mely követtetett a quótadöntésnél, egyszerűen törvénytelen ; ugyanezt ismóteltePolónyíGéza képviselő úr is; mindketten hivatkoznak azokra, a miket ők e részben tavaly mondtak. Hát, t. ház, ón is hivatkozhatnám arra az igen hosszú fejtegetésre, a melyet ebben a kérdésben a t. ház előtt tartottam, midőn egészen részletesen kifejtettem, hogy én ezt az eljárást törvényesnek tartom és erre utalva egyszerűen csak konstatálhatnám, hogy az igenis törvényes. De nem. Én belebocsátkozom a kérdésnek részletes fejtegetésébe, de csak összefoglalva ós per summás apices azokat érintve, a miket kardinális szempotoknak tartok. Mielőtt azonban ezt tenném, Komjáthy Béla képviselő úrnak tartozom egy megjegyzéssel, a ki, hogy ezt a meglehetősen théniát megfűszerezze, azon kezdte előadását, hogy >>a t. miniszterelnök úr, a ki a csalhatatlanság hangján szokott beszélni*, bizonyosan ellentétes álláspontot fog elfoglalni. És azután, hogy ne csak nekem jusson ebből a fűszerből, hanem azt bőkezűebben is osztogathassa, megtisztelte ezt az oldalt (jobbra mutat) azzal. hogy bánni nézete van is az ezen oldalon ülő t. képviselő uraknak, azt szavazzák meg, a mit ma a miniszterelnök törvényesnek mond, ha holnap ugyanazt törvénytelennek mondja is. Hát a mi az elsőt, illeti, hivatkozhatnám számtalan esetre, midőn én közjogi kérdésekben, vagy bármily kérdésben ebben a házban valamit kifejtettem; én sohasem beszélek a csalhatatlanság hangján. Beszélek oly hangon, a mely sokszor határozott, az igaz, de az az én meggyőződésem hangja. És ha a t. képviselő úrra ez azt a benyomást teszi, hogy én magamat csalhatatlannak tartom, bocsánatot kérek, én ugyanezzel a megjegyzéssel nem akarok élni, hogy tudniillik az, a mit a képviselő úr mond, néha szintén olyanformán hangzik. De nem. Veniam damus, petimusque vicissim. Határozottan beszélünk mindketten, de hogy ón nem ennek szférájában sánczolom el magamat, azt azzal bizonyítom, hogy bármikor szólalok fel, bármely kérdésben állok szóba azok felett, a mikor a t. képviselő urak 39*
