Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-598

J48 ^98. országos üWs 1900. október 25-én, csütörtökön. felhoznak, mindig érvekkel és érveknek egész hosszú sorozatával állok elő. (Igaz! Úgy van! a jobb- és a baloldalon.) Pedig ez nem a csalhatatlanság természete. A csalhatatlanság thézisekkel, sokszor hangzatos frázisokkal, szólamokkal áll elő, ós ha ilyenformán egymás mellé állítjuk, de ugyanannak az elfogulatlanságnak világításába állítjuk a t. képviselő úrnak igen sokszor peremptorius hangon mondott ós ránk diktált kijelentéseit az enyéimmel, akkor méltán merem mondani, hogy kiállom a versenyt ezen a téren a t. képviselő úrral. (Helyeslés jobbfelöl) Mert ha azok a thézisek ós dogmák, a melyeket a t. képviselő úr itt előadott, nem csalhatatlanok, akkor azt, a mit én argumentumokkal, kifejtésekkel, okadatolásokkal terjesztek elő, ezzel egyszerűen elütni nem lehet. A mi pedig ezt az oldalt illeti, bizza azt a t. képviselő úr erre az oldalra. Lássa, t. képviselő úr, nekem az a vitatkozási modorom volt mindig, hogy sohasem gyanúsítok, senkinek az intenczióját szóvá nem teszem, kétségbe nem vonom. Kérem a t. képviselő urat, - hogy ugyanezen a módon járjon el velem szemben, de ezzel az oldallal szemben is. Bizza a dolgot erre az oldalra. A t. képviselő úr igen rosszul applikálta ezt az inszinuácziót, — mert ez az. Vannak kérdések minden parlamenti életben, vannak bizonyos kényes, nagyobb és nehezebb kérdések, szakkérdések, sokszor politikai kérdések ia, a hol a többségben levő pártban vannak és lehetnek egyesek, a kik a maguk álláspontjából objektíve más nézeten vannak; de bocsánatot kérek, hogy ebben a kérdésben: vájjon a quótadöntés törvényesen történt-e, itt e párton, vagy ezen az oldalon valaha kétely lett volna, (Igaz! Úgy van! a jobb- és a baloldalon.) arra nézve tiszta lélekkel nyugtathatom meg a t. képviselő urat. (Zaj a szélsőbalon) Mert a kérdés hogy áll. (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) A kérdés úgy áll, hogy a mi nézetünk és azt hiszem, alapos nézetünk szerint a törvény meg van tartva és csak azért, mert a képviselő úr a törvényt máskép magyarázza, a törvény alkalmazását nem tartja helyesnek, nem lehet azt mondani, hogy azok, a kik azt helyesnek tartják, a törvény ellen cselekszenek. Hisz az életben is így van. Mindenkit, a ki más nézeten van valamely törvény értelmezését illetőleg, talán csak nem lehet azzal vádolni, hogy a törvény ellen cselekszik? Hiszen amijuszticziánk nagyon összezsugorodnék és könnyűvé válnék, igen sok biró és ügyvéd feleslegessé válnék az országban, ha egyszerűen és tisztán úgy állna a dolog, hogy a mit a törvény mond, azt mindenkinek így kell érteni, ós a ki nem így érti, mint más, az már törvénytelenül jár el. Nem! A dolog úg}

r áll, hogy az urak máskép értik, mi is máskép értjük. Mi úgy értjük, a mint a törvény alkalmaztatott ebben az esetben is. És miért? Azt mondja a törvény: A quótadeputáczió készíti elő a quóta megoldását. Ha a quóta-deputácziók megegyeztek, a két országgyűlés dönt. Ha a két országgyűlés nem tud megegyezni, akkor dönt a király. Kérdem már most a t. képviselő urat, meg tudott-e egyezni a két országgyűlés? (Zaj a szélső baloldalon.) Nem tartatott-e meg a törvény minden fázisa ? (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) A quótadeputácziók kiküldettek a múlt óv tavaszán. Akkor engem arról az oldalról gyanúsítottak, és előre jósolták, hogy a miniszterelnök ki akarja játszani a törvényt, mert nem akar preokkupálni az osztrák Reichsrath állásfoglalásának ; azt mondták, hogy quótadeputácziók lesznek, de hogy melyiket fogják kiküldeni a régit, vagy az újat fogja-e kiküldeni az osztrák Reichsrath, azt nem jelentette ki, ós mégis akkor engem avval gyanúsítottak, nekem azt inputálták, hogy ón a Reichsrath nyilatkozata nélkül is okvetlenül a régivel akarok csak tárgyalni. Hát ez a jóslat nem vált be. A két quótadeputáczió ki lett küldve, azok megegyeztek és ennek az egyezségnek eredménye elő is terjesztetett. Mert nem áll, a mit Polónyi Géza képviselő úr mond, hogy nem is volt előterjesztve. Elő volt terjesztve, a pénzügyi bizottság tárgyalta nálunk, a Reichsrathban is elő lett terjesztve, azonban a házakban nem tárgyalták. Miért nem? A magyar azért nem tárgyalta, mert az osztrák Reichsrathot feloszlatták, az osztrák Reichsrathban pedig azért nem tárgyaltathatott, mert ott egyáltalában megszűnt a tárgyalás lehetősége. (Zaj a szélső baloldalon) Az osztrák Reichsrath abban az időben — és nem ezért lett feloszlatva — teljesen munkaképtelennek bizonyult. Mármost ha egy országgyűlés, vagyis annak része a képviselőház, semmiféle tárgyalásba bele nem megy, egyáltalában minden tárgyalást lehetetlenné tesz, az akkor napirenden levő kérdések tárgyalását egyáltalában mellőzi, azzal implicite kijelenti, hogy nem kivan, nem akar, nem tud azokkal foglalkozni. Már pedig akkor, mikor az egyik fél részéről az országgyűlésen azon időben egyáltalában semmiféle tárgyalás nem posszibilis, bővebben konstatálni azt, hogy . az egyezség nem jön létre, mégis felesleges. A törvény ugyanis, a mely azt mondja: nem tud megegyezni, nem értelmezhető úgy, hogy ez a kifejezés: »nem tud« kizárja azt, a mit én már tavaly is fejtegettem, hogy: »nem \