Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-598
S98. országos ülés 1900. október 25-én, csütörtökön. 145 teljesen és merőben nélkülözi. Ausztriában a quótakérdés az ott fennálló viszonyok okából a parlament által nem is tárgyaltatott; az odavaló parlamentnek, épen úgy, mint a múltban, most sem tétetett lehetővé az, hogy a kiegyezés iránt akár csak véleményt mondjon, akár annak meghiúsultát konstatálja; de a magyar parlament elé sem lettek ezen quótadöntés alapjául szolgáló tények előterjesztve. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Igaz azonban az, hogy ezen quótadöntés is nem a két parlament által szolgáltatott adatok alapján, hanem tisztán egyoldalú, részben a quótabizottságok megegyezésén nyugvó olyan adatok alapján történt, a melyeket a magyar törvényhozás mint ilyeneket sohasem approbált. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én ezen és a már más alkalommal általam előadott indokokból most is csak annak a konstatálására, kívánok szorítkozni, hogy én ezen döntést, mint most már rendszeres abuzust, altkományellenesnek tartom, ahhoz a magam részéről, mint törvénytelenhez, soha hozzájárulni nem fogok. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) Tartózkodom attól, hogy ezen vita keretében a cseh államjog kérdésével foglalkozzam. Mindenesetre azonban tény az, a mit az előttem szólott t. képviselőtársam felhozott, hogy Ausztriában az 1867 : XII. törvényczikknek politikai fundamentumát képezett az az elv, nogy az egész politika a német elem hegemóniájára volt alapítva, csődöt mondott. Ez világos dolog. Már most, t. ház, teljesen igaz, hogy a magyar országgyűlés, mint ilyen, sem az osztrák nemzetek belügyeivel, sem a cseh államjogi kérdéssel úgy nem foglalkozhatik, hogy valamely döntést hozhasson erre vonatkozólag. Tény az is, hogy közel érdekli Magyarországot a nagy szláv áramlatoknak alakulata és az osztrák-német hegemóniának kérdése. Én megvallom, bizonyos kíváncsisággal várom Deák Ferencz tanítvánj^ának e tekintetben való állásfoglalását a képviselőházban ; de a magam részéről tartózkodom a konklúziónak a levonásából. Annyi tény és kétségtelenül igaz, hogy a. magyar nemzet sohasem volt akadálya egy nemzetnek sem abban a tekintetben, hogy saját alkotmányi, történeti igazságai révén ós nemzeti jogai alapján boldogulhasson, mint önálló független nemzet. Ezt követeljük a magyar nemzet számára is. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon ) Ez a nagy népáramlati kérdés olyan mélyreható dolog, hogy azzal érdemes lesz a költségvetési vita alatt tüzetesen ós behatóan foglalkozni. Most megelégszem azzal, hogy konstatálhatom a tényekre való hivatkozással azt, hogv az esemén} T ek nem KÉFTH. NAPLÓ. 1896—190Í. XXX. KÖTET. a t. miniszterelnök úr s nem a t. többség mellett bizonyítanak, hanem azok mellett, kik előre megjósolták, hogy a törvénytelenségek egész lánczolata következik akkor, ha az alkotmányosság kijátszásával és a népek alkotmányában rejlő jogok megkerülésével felségdöntóssel akarják szubsztituálni a nemzeti közvéleményt, a törvényt és az alkotmányt. Mindezen indokoknál fogva sem most, sem a jövőben az ilyen módon létre jött döntést alkotmányosnak elfogadni nem fogom s most sem veszem tudomásul. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. házi (Halljuk! Halljuk!) Nem szándékozom foglalkozni ezidőszerint azzal a nagy kérdéssel s annak a nagy kérdésnek összes vonatkozásaival és következéseivel, melyet ebben a vitában a félszólaló urak másodika felvetett. Lehet, s talán nem sok idő múlva előállhat annak czólszerűsége és szüksége, hogy helyén lesz ennek a nagy közjogi kérdésnek is a maga érdemét, a maga nagy egészét összes kihatásaiban, motivumaiban és czéljaiban megbeszélés tárgyává tenni. De azt tartom és azt tartottam mindig, hogy nem válik a kérdéseknek előnyére, hogyha akkor vitattatnak meg, a midőn nem aktuálisok, a mikor azok felett valami érdemleges, pozitív konklúzióra jutni lehet. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ha ma arról lenne szó, hogy az 1867 : XII. törvényczikkben letett rendezkedés bármiben alteráltassék, inódosittassék, revideáltassék, ha ma azon eset lenne, hogy akár állandó erővel, akár időlegesen gondoskodni kell az 1867 : XII. törvényben előirt czélok biztosításáról, mert az 1867 : XII. törvényczikkben megállapított közjogi rendelkezés egyik vagy másik feltételének esetleg az élet eleget tenni nem képes, és törvényes intézkedések szükségesek e miatt, átmenetiek avagy véglegesek, akkor igen szívesen felvenném a keztjüt és azt mondanám, hogy helyes mindazokat a nagy problémákat felvetni, — de nemcsak így megütni, hanem aztán ki is fejteni, -— a melyek ehhez a kérdéshez kötve vannak. De midőn minderről szó nincs, hanem — és ezt igyekszem előadásomban bebizonyítani, —- egyszerűen arról van szó, hogy a törvényt teljesítsük, s a törvény teljesülte — és pedig egész preczisz teljesülte —' felett véleményt és konklúziót mondjon ez a képviselőház : (Mozgás és ellenmondás a szélső baloldalon.) akkor, bocsánatot kérek, arról diskutiálni, hogy mit lenne czélszerűbb és mit lenne helyesebb az 1867-ik közjogi rendezkedés helyébe tenni, a mint a t. képviselő urak vitatták, azt a magam részéről helyesnek és czélirányosnak nem tartom. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon. Mozgás és ellenív
