Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-598

598. országos Illés 1900, október 25-tín, csütörtökön. 139 1867 alkotói fentaítottnak mondottak ki. (Zaj a jobboldalon.) Elnök (cseng&t.: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Komjáthy Béla: Az én hitem és felfogásom szerint a királynak nem volt joga a quóta meghatározásában dönteni. Mikor ezen határozat megtörtént és az igen tisztelt miniszterelnök úr a felelősséget magára vette ós idehozta ezen kérdést, szintén a törvónynyel szemben foglalt állást és szintén törvénytelen álláspontra helyezkedett. Eltekintve a közjogi felfogástól, különben is ezen döntést az arány meghatározásban igazságtalannak tartom. Annak idején, mikor itt a quőta-törvónyjavaslatot tárgyaltuk, én ismereteim tárházából igyekeztem mindazokat az érveket felsorolni, a melyekkel hiszem, hogy be is bizonyítottam, hogy a javaslat csak a kényszerhelyzetnek lehet szüleménye és nem az igazságnak kifejezése. Különben maga a quótabizottság is annak idejében, nem tudván álláspontját védelmezni, csak azt mondta, hogy politikai tekintetek voltak irányadók arra, hogy ők az akkori javaslathoz hozzájárultak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindezeket összefoglalva, azon kérdést intézem az egész túloldalhoz: mórt alkotunk mi Magyarországon törvényeket ? Ha önök olvasták az 1867 :XII. törvényczikk 21. §-át, vájjon nincsen-e ott világosan és határozottan körvonalozva a király jogköre? És kérdem, vájjon a törvény csak bennünket kötelez-e, vagy kötelezi az állam fejét is? Ha önökj abból indulnak ki, hogy a törvényt odafent nem tartoznak respektálni, akkor nem értem, hogy mért ülünk mi itt? Én mindig mondtam, de önök nem hitték, hogy egész alkotmányunk csak játék. Nekünk itt szabad beszélni, sérelmeket felhozni, szabad vágyakat kelteni, sőt tovább megyek, határozni is szabad, de csak addig ós akkor, a mikor ezen határozatunk azt a politikát, a melyet odafent űznek, nem sérti és nem alterálja. A legkisebb kérdésektől kezdve a legnagyobbig mindig az első tekintet az, midőn a törvényeket akarjuk alkotni, hogy vájjon mit mondanak rá odafent? Nem akarok most kicsiségeket félhozni, de rá tudnék mutatni sok oly egyszerű kis törekvésekre is, a melyek csak azért nem következtek be, mert odafent az a politika, a mely sohasem volt mellettünk, hanem mindig ellenünk, — még a legkisebb horderejű alkotások elé is akadályokat gördített. Minthogy ez mindig így volt és így van, magam és pártom nevében kijelentem, hogy mint azon vészes politika ellenzői ezen törvénytelen eljárást sem teszszük magunkévá és a miniszterelnök úr átiratát tudomásul nem veszszük. (Élénk, helyeslés a szélső baloldalon.) Lukáts Gyula jegyző: Csávolszky Lajos ! Csávolszky Lajos: T. ház! A miniszterelnök tír átiratára érdemileg nem kívánok szólani. Az óv elején, midőn ezen királyi döntés a házban tárgyaltatott, de most is t. Komjáthy Béla képviselő úr által bőven ki lett fejtve mindaz, hogy ez nem a szigorú törvényesség alapján jött létre, mindaz, hogy égbekiáltó igazságtalanság volt a quóta felemelése, a mely Magyarországot megterhelte. Felszólalásom czélja tisztán az, hogy ki akarom mutatni, hogy ezen félszeg, ezen kivételes állapotokban és azok minden áron erőltetett fentartásában mily veszedelem van mindnyájunkra és ki akarom azt mutatni, hogy annak megváltoztatására, illetőleg ezen kivételes állapotok megszüntetésére minden erőnkkel törekednünk kell. (Úgy van! a szélső baladalon.) Az osztrák népek alkotmányos életének összeomlása küszöbén állunk. Provizórium után provizórium jön. A 67-iki törvény rendelkezéseit csak a legnagyobb kényszerűséggel ós a legkivételesebb eszközökkel tudjuk végrehajtani. A 67-iki kiegyezés úgyszólván megdőlt ós most a Reichsrath félosztásával eljutottunk az utolsó állomáshoz, a honnan vezethet az út az abszolutizmusra, vezethet az a 67-iki törvények gyökeres megváltozására; de nem vezethet oda, a, hova a t. miniszterelnök úr hiszi, hogy tudniillik ezen, a jelenlegi dualisztikus rendszer mellett Ausztria az igazi alkotmányos életét képes fentartani. (Úgy van! a szélső baloldalon) Ily viszonyokkal szemben Magyarországnak életkérdése: készen állani a 67-iki törvények gyökeres megváltoztatására. Nem volt Magyarország, a nemzet előtt fontosabb pillanat a kiegyezés óta, mint ma. A mit 33 évvel ezelőtt elhibázva,, megalkottunk, azt kötelességünk volna most jóvátenni. A politikai közélet kétségbeejtő jelének kell tekinteni, hogy midőn két birodalom életkérdésének a megalkotásáról van szó, akkor a magyar törvényhozás és a magyar kormány ily tétlenséggel ós könnyelműséggel megy ezen óriási horderejű kérdések megoldása elé. A képviselőház egyik múlt ülésében Pap Géza képviselő úr egész lelkesedéssel kiáltott fel a burgonya és répa kísérleti állomásokról beszélvén, hogy mennyire fontosabb kérdések ezek a nemzetre nézve, mint a közjogi vitatkozás. Hegedüs Lóránt képviselő úr pedig hálát ad az Istennek, hogy végre elérkezett az idő Magyarországon, midőn a közjogi viták ideje lejárt. No, kérem, ha a t. képviselő urak ily kevés érzékkel bírnak a nemzet legvitálisabb érdekeinek megítélésére, úgy ez azt jelenti, hogy a mi közállapotainkat félre ismeiák, vagy 18*