Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-595
110 595. országos ülés 1900. ©klóbor 15-én, hétfőn. tényezőknek fejlődése, az egyes kérdéseknek haladása, a feladatoknak komplikácziója okvetetlenül megköveteli a maga külön vizsgálatát, a maga külön megoldását, és az a helyes irányítás és megoldás, hogyha maga a jogfejlődés is idomúi a társadalmi és nemzetgazdasági fejlődésekhez s feladja azt a merevséget, azt a kizárólagosságot, a melylyel ezeket az újabb elemeket terjesen ignorálja. Akkor lesz erős a jogfejlődós is az én felfogásom szerint, ha idomúi a társadalmi és nemzetgazdasági fejlődéshez úgy meritórius intézkedéseiben, valamint exekutivájában. (Általános hlyeslés.) De épen ezért, mert ebből a szempontból ítélem meg a dolgokat, el kell, hogy hárítsam azokat a szemrehányásokat, melyeket (A haloldalra mutatva.) erről az oldalról hallottam a liberalizmus ellen. A szabadelvű irány ennek az országnak a haladását óriási mértékben biztosította ós mozdította elő úgy anyagi, mint erkölcsi téren, és ne méltóztassanak e tekintetben akár gúnyból, vagy tréfából, akár komolyan szemrehányásokkal illetni ezt az irányt. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Különösen azokat, kik maguk szemrehányáskóp hozzák fel, hogy az osztályharcz ós felekezetiség kezd az országban lábra kapni, kérem és figyelmeztetem, hogy ugyanakkor ne akarjanak valami külön lipótvárosi liberalizmust megbélyegezni, (Élénk helyeslés.) ne akarják akereskedelmi osztályt etekintetben bizonyos mórtékben gúny ós czélzatos gyanúsítás tárgyává tenni, (Élénk helyeslés ajobbés szélső baloldalon.) s ne akarják még az egyes kisebb tényezőket se, ós mivel most épen erről beszélünk, a kereskedelmi utazókat se megbélyegezni. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) Én nem tettem ezt indokolásomban s azt hiszem, hogy mikor részben az ezek útján létrejött visszaélések ellen küzdök s iparkodom azokat elhárítani, azáltal szolgálatot teszek nekik is. Legalább ez a meggyőződésem. Vissza akarom őket terelni azokra a jogos üzletágakra, melyeket azelőtt kultiváltak, s ezen a téren elismerem, igazuk van azoknak, kik azt modják, hogy a kereskedelem fejlesztésére, új iparágak meghonosítására, új czikkek behozatalára is lényeges befolyással voltak. De ennek útja az, hogy forduljon a gyároshoz, az iparoshoz, a kereskedőhöz, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) az a szakértője, azt kell bevezetni a haladásba, azt kell képessé tenni az új czikkek termelésére ós értékesítésére, (Élénk helyeslés.) nem pedig azt a szegény falusi parasztot, a kinek erre abszolúte semmiféle tudása nincs. Ott aztán megtalálja a kontrolt és a szakértelmet; az a kereskedő, iparos ós gyáros aztán meg tudja ítélni úgy a czikket, mint az eljárást, valamint a czikk árát s ezen az úton terjesztik azután ezek ismét a maguk közönségében, a maguk felelőssége, a maguk vagyoni és becsületes polgári nevük alatt; ebben megvan a felelősség és a haladás. (Élénk helyeslés.) Nem reakezió ez az intézkedés, hanem egyszerűen visszaterel minden tényezőt a maga természetes hatáskörébe és mindenkit az alá a felelősség alá helyez, a melylyel el kell járnia. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De azt mondja Mezei Mór t. képviselőtársam : ne felejtsük el, hogy talán 2000 szegény embernek . . . Mezei Mór: Ezer meg ezer! Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: . . .jó, ezer meg ezer szegény embernek exisztencziájáról van itt szó. Hát nekem nem ezer, de minden egyes szegény embernek exisztencziája iránt van érzékem. Hanem exisztencziájában azáltal még senki sincs megtámadva, ha azt mondják neki, hogy ne menjen oda, a hol keresnivalója nincs; (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) exisztencziájában azáltal még becsületes és iparkodó ember megtámadva nincs, ha azt mondják neki, hogy visszaéléseket ne kövessen el; (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) exisztencziájában és becsületes munkájában zavarva azáltal még senki sincs, ha azt mondják neki, hogy ne csábítson és ne ültessen fel senkit. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) hanem foglalkozzék olyan dologgal, a hol a visszaélésnek lehetősége ki van zárva. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De ha nem akarok senkit így exisztencziájától megfosztani, egyúttal nem szabad megfeledkeznünk a mérleg másik serpenyőjéről sem. Ha azt mondja t. képviselőtársam, hogy ezer ós ezer szegény ember van így, hát az a százezer és százezer iparos egyfelől, (Úgy van! úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) kereskedő másfelől, ós szegény paraszt ember harmadfelől, a kik ezen visszaélésnek áldozatai voltak, azokról megfeledkezzünk ? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Lehet-e a mérleget helyesen felállítani úgy, ha azt mondják nekünk: nem szabad törvényhozási intézkedést hoznunk ez ügyben, mert itt esetleg egy pár ezer ember megélhetése veszélyeztetve van, legalább a kereset azon módjában, a melyet eddig űzött, — ón tagadom, de állítják — azonban megfeledkezzünk azon száz és százezrekről, megfeledkezzünk azon vidéki kereskedőkről és iparosokról, a kik e miatt szenvedtek? (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem, t. ház, ez nem igazság; legyünk igazságosak, mérlegeljük a tényezőket a maguk súlya szerint, ós abban az esetben, ha a mérleg úgy hozná magával, — nem állítom, nem is hiszem, — de ha úgy hozná magával, hogy egy
