Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-595
595. országos ülés 1900, K október 15-én, hétfőn. 105 terjesztését. De annál inkább megengedhető az ily munkáknak terjesztése, mert itt versenyről nincs szó, hiszen specziális munka ajánltatik megvételre, és az államnak elég hatalma van abban az irányban, a melytől legjobban fél Major Ferencz t. képviselő úr, hog}" az erkölcsi nivón nem álló műveket polieziáfis úton eltilthatja, elkobozhatja; tehát minden cautela megvan arra nézve, hogy csak oly irodalmi műveket terjeszszenek, a melyek a kritikát megállják. Ugyanez áll a, művészeti termékekre nézve. És itt csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy az iránt kétség nincs, hogy az olajnyomat művészeti terméknek nem tekinthető; de ha valakinek megnyugtatására szolgál, hogy ez mint természetszerű kivétel említtessék, az ellen kifogásom nem lehet. Én ajánlom a t. képviselőháznak ismételten a javaslatot elfogadásra. (Helyeslés jobbfelöl.) Hiszen a kormány sem akarja állítani, hogy ez a javaslat kimerítené azon módokat és eszközöket, melyeket a jövőben a kormány a kisiparos-osztály felvirágoztatására és jobb létének megállapítására kontemplált, de minden esetre egy lépés ez a haladás, a jobb jövő félé; oly intézkedés, a mely ezen osztályt mindenesetre jobb helyzetbe juttatja és adófizetésre képesebbé teszi, mint a milyen jelenleg. Van szerencsém a javaslatot elfogadásra ajánlani. (Élénk, helyeslés jobbfelöl.) Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy én is megtegyem észrevételeimet azon kifogásokra, melyeket a törvényjavaslat ellen ebben a házban hallottunk. Előrebocsátom azt, hogy nem tartottam megokoltalak azt a kifogást, mintha a közgazdasági bizottság jelentése és javaslata ós az igazság} 7 ! bizottság jelentése ós javaslata között olyan radikális ellentót volna, hogy egyik a másikat .kizárná, mert az a három módosítás, melyet az igazságügyi bizottság ezen a törvényjavaslaton eszközölt, annak lényegét egyáltalában nem változtatta meg, csak egyszerűen pregnánsabban, hogy úgy mondjam, radikálisabban oldott meg némely másodrendű kérdést ezen törvényjavaslatban s különösen a szankcziónak a szigorítását eszközölte, a mi ellen nekem kifogásom egyáltalában nem volt. A törvényjavaslat egy része annak az akcziónak, melyet ón a hazai ipar védelme ós fejlesztése érdekében szükségesnek tartok és kötelességemhez híven, tervszerűen folytatni szándékozom. Az egész akczió abból az alapeszméből indul ki, melyet már ezelőtt 50 évvel egy franczia nemzetgazda, Bastiat úgy fejezett ki, hogy a nemzetgazdasági életet nem a produkczió, hanem a fogyasztás diriKÉPVH. NAPLÓ. 1896. —1901. XXX. KÖTET. gálja. Ennek köi^etkeztében, a kinek sikerűi a fogyasztásnak bizonyos irányokat adni, az sikerrel fog ezen irányban az iparfejlesztésére is hatni, és ha sikerűi a fogyasztót bizonyos visszaélésektől megmentenünk, akkor a fogyasztó útján az ipar fejlesztésére is egészségesen hatunk. Ez a maga részleteiben sok kicsinyes, aprólékos intézkedéssel függ össze, a melyek egyenkint nem valami nagy jelentőséggel birnak s ennek következtében elvi magaslatról Ítélve valami nagy feltűnést nem okoznak, de összevéve mind közrehatnak a közös czólra ós meg vagyok győződve, hogy a kellő eredményt el is fogják érni. Hisz maga a vámrendszer sem czóloz egyebet, minthogj' a fogyasztót akarja a beltermelésnek biztosítani. Mi vámközösségben vagyunk Ausztriával ós ón ezen vámközösségnek minden követelményét kötelességszerűleg lojálisán, becsületesen teljesítendőnek tartom. (Mozgás a szélső baloldalon.) Azonban a. vámközösség egyáltalában nem zárja el előlünk a hazai ipar fejlesztésére szolgáló eszközöket és nem menti fel a kormányt és a társadalmat, valamint a hatóságokat azon kötelesség alól, hogy azon eszközöket, a melvek felett ezen a területen rendelkezünk, okszerűen erre a ezélra fel is használjuk. (Helyeslés jobb felől.) Én tehát, ezen állásponton állva, keresem mindenütt a bajokat, melyeket el lehet hárítani, ós keresem a feladatokat, a melyeket meglehet oldani. (Helyeslés.) A bajok egy forrását képezi az ipartörvény 50. §-a alapján az utazó ügynökök útján a fogyasztóknak részben félrevezetése, részben kihasználása és a belfogyasztástól való elterelése, részben pedig a megrendeléseknek oly czentralizácziója, a mely különösen a vidéki városokban a vidéki ipart és kereskedelmet nagyon érzékenyen sújtja. Ennek következtében törekedni kell a nélkül, hogy a fővárosnak jogosult és saját erejénél fogva méltán megérdemelt szerepén e tekintetben bármi irányban változtatni akarnánk, oda hatni, hogy a vidéki városok kereskedelme és ipara is megóvassék a visszaélésektől és oly eszközökhöz jusson, melyek legalább exisztencziáját biztosítják, hogy kellő szakképzettséggel, szorgalommal és tőkével felvirágzása is lehetővé váljék. A törvényjavaslat tehát csak egy részlet, és jelentőségét túlbecsülni egyáltalában nem kívánom, a mint bátor leszek ezt igen preczize körvonalozni is. Azonban bármennyire leszállítsuk is jelentőségét, azt hiszem, mégsem érdemli meg azt a vádat, melylyel Barabás Béla igen tisztelt képviselő úr illette, azt mondván róla, hogy ez tulajdonképen: »nesze semmi, fogd meg jól«. Annál kevésbbé lehet ezt elli
