Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-595

104 595. országos ülés 1900, október 15-én, hétfőn. mutatná, hogy csalódtunk, hogy a büntetőjogi szankczió daczára tömegesen fordulnak elő visszaélések, akkor a külföldiekre nézve két út van kontemplálva és két úton lesz lehetséges a szanálás. Vagy megegyezés történik azokkal az államokkal, a melyekkel mi az Ítéletek végrehajthatósága tekintetében recziproczitásban állunk arra nézve, hogy azok az államok is respektálják ezen törvényes intézkedést, vagy a mennyiben az el nem éretnék, akkor van a t. igazságügyminiszter úrnak módja arra, és mindég jogában ós módjában áll a t. háznak is az, hogy a végrehajtási törvény módosításával segítsünk azon, hogy a mennyiben egy külföldi bíróság által hozott helytelen itólet folytán végrehajtás kéretnék egy magyar honos ellen, az a végrehajtás ebben a stádiumában megakadályoztassák ós az egész eljárás magj^ar bíróság elé tereitessék. (Helyeslés jolbfelől.) De ezen lehetőség azért nem fejezhető ki még jelenleg a javaslatban, mert sem biztosíték nincsen arra nézve, hogy a velünk szomszédságban élő álammal, vagy egyéb, szintén a recziproczitás elvét követő államokkal létrejön-e ilyen megegyezés, sem az konstatálva nincsen, hogy a büntetőjogi szankczió milyen hatással fog lenni. Én tehát teljesen elegendőnek tartom a t. igazságügyi miniszter úr abbeli igéretét, sőt más intézkedés ki is van zárva, hogy gondoskodni fog arról, hogy ez a magánjogi szankczió teljes érvényre jusson a külföldiekkel szemben is. (Helyeslés jobbfelöl.) Még Major Ferencz t. képviselőtársamnak tartozom egy felelettel és felvilágosítással. Ő ugyanis felszólalásában, mint hallottuk, egyenesen az ipartörvény ellen fordult, az ellen tartott egy nagy filippikát. Kárhoztatta az 1884-iki törvényhozást ós kívánta, hogy inkább azt a régi czóhrendszert állította volna vissza, semhogy az ipartörvény által a kisiparost tönkre juttassa. Ebben a tekintetben meg vagyok győződve arról, hogy a t. képviselőtársam igen kevés követőre fog találni, a ki a haladó kor előtt szemet hunyva., vele együtt a czóhrendszer visszaállítását óhajtaná. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) A haladó kor kényszerűsége hozta létre a gyárak felállítását, ós igen sok iparczikk, a melyet azelőtt kézművesek állítottak elő, most a gyári iparra van szorítva. Igen helytelen volna a kormánynak, vagy a törvényhozásnak oly eljárása, a melynek folytán ezt a gyári ipart korlátozná, vagy esetleg megbénítaná az országban csak azért, hogy a falusi kovácsnak, lakatosnak, vagy kerékgyártónak munkája legyen. A gyári ipar fejlődése oly arányokat öltött már eddig is az országban, és a kormány újabb és erélyes fellépése folytán remélhetőleg még oly nagy fejlődésnek fog ez az ipar indulni, hogy azt hiszem, nem nagyon hosszú idő múlva az országban oly fejlett munkás-osztály lesz, mely leginkább a kisiparosok köréből fogja tagjait toborzani. A mi gyári munkásaink, külföldi szakemberek véleménye szerint is, értelmi tekintetben és munkaszeretet tekintetében a külföldiekkel is minden irányban megállják a versenyt, és ez az osztály fejlődésre képes, a törvényhozás figyelmét és gondoskodását érdemli meg. Abban a tekintetben is elmondta a t. képviselő úr a maga nézetét, hogy ő a törvényjavaslatnak 2. §-át ki akarja hagyatni s az irodalmi és művészeti művekre is fenn akarja tartani a tilalmi rendelkezést, hogy ugyanis ezek se legyenek terjeszthetők megrendelések gyűjtése útján. A t. képviselő úr téves úton jár, ha azt hiszi, hogy a szakasz kihagyásával ez a czél eléretnék. A miniszter úr ugyanis az általa benyújtott eredeti javaslatba csak azért nem vette föl ezt a szakaszt szószerint, mert abban a nézetben volt és van, hogy a törvénynek, — úgy az 1848-ikinak, mint az 1884-iki ipartörvénynek — a megrendelések gyűjtését megengedő határozata ezzel a törvénynyel eliminálva nincs, és az engedély ezentúl is fenn fog maradni. Az igazságügyi bizottság, — és úgy látszik igazolja ennek álláspontját épen Major Ferencz t. képviselő úr felszólalása, — csak azért foglalta ezt az intézkedést expressis verbis a törvényjavaslatba, mint külön 2. §-t, hog3^ senkiben kételyek ne lehessenek az iránt, hogy irodalmi és művészeti termékek tekintetében megrendelések gyűjtése megengedhető. Fölvette pedig az igazságügyi bizottság ezen rendelkezéseket azon meggyőződésnél fogva, hogy az első szempont, a melyet a törvényhozónak követni kell minden törvényes intézkedésnél, a közművelődési szempont. Ez a szempont határozottan megköveteli, hogy az irodalmi és művészi termékek terjesztése a lehető legtágabb téren megengedtessék ós eszközöltessék. Méltóztassék megfontolni, hogy igen sok magyar családnál, a hol talán a lehetőség megvan rá, hiányzanak a magyar irodalom kincsei. Pedig az irodalom képző hatását ifjakra és felnőttekre mindnyájan elismerjük. Épúgy vagyunk a művészettel is. Ezek termékeinek terjesztését tehát a jövő érdekében minden áron elő kell mozdítanunk, és pedig erre nem elég a hírlapi hirdetés, vagy más ily eszköz, hanem igen gyakran indikálva van szóval, a munkának bemutatása által propagandát csinálni valamely műnek és így előmozdítani annak