Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-594

98 594. országos ülés 19WÜ. október 13-án, szombaton. Ebben van, t. ház, a nagy fallacziája az osztrák kormány részéről, mert eleve is kijelentem, mielőtt bele megyek e tárgynak részletesebb ismertetésébe, hogy ez a serajevómitroviczi vonal Sandzsakon megy át, a Karst hegységen keresztül vezettetik, tisztán stratégiai szempontból, mert az ott levő katonaság Törökországból nyeri az élelmezést, miután Magyarországból nem lehet oda juttatni élelmet a rossz utak miatt és ha esetleg háborúba kerülünk Törökországgal, vagy esetleg más országgal, a katonaság élelmezése teljesíttethessék. De forgalmi szempontból a mai viszonyok között semmi jelentősége ennek a vonalnak nincs és megint csak milliókra menő közös pénzen épített vasutak egyike lesz, a mely stratégiai'szempontból épülne. Kimodták, — s ez volt az elvi megállapodás, a mint én értesültem. — hogy a két vonal, a melyet előbb jeleztem, a bosnyák szárnyvonal ki lesz építve állam költségen, a csatlakozási vonalak pedig ki lesznek építve, de az építkezést egy időben kell kezdeni. Az építésnek ezzel az egy időben való kezdésével akarja fedezni és látszólag fedezi a magyar érdekeket a kormány. T. ház! Az egyik vonal ki lesz építve a dalmát határig államköltségen, a csatlakozási vonalrészt Ausztriának kell kiépítenie. Méltóztassék a térképre nézni Argejevotól, a határtól, Spalatóig száz és egynéhány kilométeren — a kilométer-számokról egész pontosan nem garantálok, azért mondom száz ós egynéhány kilométer —- teljesen akadálytalan a terület; egyáltalában semmi nagyobb költség nincs, terepi vagy fmancziális akadályokba nem ütközik, egyike azoknak a vasutaknak, a melyeket olcsó áron ki lehet építem és alig kerülnek valamibe. Méltóztassék most megnézni a térképen azt a csatlakozási vonalat, a melyet mi nekünk kell elkészítenünk, hogy a bosnyák vasutakhoz jussunk. Akárki, a ki a térképre néz, látja, hogy minekünk e csatlakozási vonalat el kell készítenünk Dobójától Sarnaczig, Samacztól, illetőleg Vrpojától Eszékig, Eszéktől Mohácsig és csak akkor csatlakozik a Báttaszéki vasúthoz. Ez oly horribilis költségekbe, oly nagy terepi akadályokba ós azon kivűl — és ezt megjegyzem az igen tisztelt miniszter úrnak — bizonyos magánérdekekbe is ütközik, a melyeket kiengedett a kezéből a kormány, ha nem is ez a kormány, s ennélfogva egyáltalában, itt oly nehézségekbe és e mellett oly na.gy fmancziális nehézségekbe ütközik a csatlakozás, hogy annak keresztülvitele a mai közgazdasági viszonyok közt beláthatatlan időkig el van odázva. Ez az első kérdés, a melyet az igen tisztelt miniszter úrhoz intézek. Nem arról kell gondoskodni a kormánynak, hogy az építést együtt kezdjék, hanem tessék a magyar kormánynak gondoskodni, — ha már ennyire fel vannak adva érdekeink, — hogy a forgalom legalább együtt kezdődjók; az építés egyidejű megkezdése : ez falláczia a vasutaknál. Az egyik vasút négy hónapig épül ós 1 millióba kerül, a másik három évig épül és 15—20 millióba kerül. Tehát az építkezés megkezdésénél a junktim nem mérvadó, hanem mérvadó igenis a forgalmi junktim. De, t. képviselőház, nem tűrheti el magyar kormány, nem szabad eltűrnie, hogy mikor Bosznia nekünk semmi egyéb, mint megszállott tartomány, a melynek az a czélja, hogy Ausztriának' és Magyarországnak kolóniája legyen, hogy Ausztria ós Magyarország árúi, ipara és kereskedelme otthont találjanak, — mert hiszen azért hozzuk ezeket az áldozatokat. — hogy akkor teljesen kiszolgáltassuk az osztrák érdekeknek ós lehetetlenné tegyük a magyar érdekeket, tönkretegyük azt a Fiumét, a melynek közjogi hebyzetével itten gyakran foglalkozik a képviselőház, de soha annak közgazdasági viszonyai szóba nem kerültek; a közeljövőben szóba fogom hozni azokat is. Mikor Eiuménak létérdekeiről van szó, mikor annyira elterelik az árúforgalmat, annyira lehetetlenné te szik ezen kikötőnk exisztencziáját Trieszt versengése és az a spalatói fantom, a melyet az osztrákok annyira támogatnak, akkor kötelességének kell tartania minden magyar képviselőnek, a ki pártállása fofytán nincs feszélyezve, hogy ebben a kérdésben szót emeljen és felvilágosításokat kérjen a kormánytól. (Úgy van! a szélső haloldalon.) De, t. képviselőház! Eltekintve ettől, azt felelheti az igen tisztelt miniszter úr, hogy a mit a bosnyák vonallal akarnak, az a követelmény, melyet felállítanak, az egyenes összeköttetés Szerajevóval, az meglesz, hisz épen azt csinálják meg. De nem úgy áll a dolog. Az az összeköttetés vasúti politika szempontjából mit sem ér, azért, mert Kállay úr egész következetesen a keskeny vágányú vasutak politikáját vezette keresztül Boszniában s ennek folytán itt egy normál vasút egyenesen Szerajevóig nem építhető. Ki van téve tehát a magyar kormány egyrészt annak, hogy a határon a vasúton érkező árúkat mind át kell rakni, a mi az árúforgalmat óriási mértékben akadályozza, másrészt ki van téve annak, hogy peagejoga nincs még tudtommal biztosítva ezeken a keskenyvágányú vasutakon, és ha egy vonalon biztosítja is e jogot, Kállay közös pénzügyminiszter politikája folytán, melyet a tarifák körűi folytat, mindig az ő kénye-kedvétől függ, hogy elterelje a forgalmat Magyarországtól és