Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-594
Ü»4. országos illés 1900. október 13-án, szombaton. 9h átterelje a dalmát partokra, illetőleg Trieszt felé. De halljuk gyakran a panaszokat HorvátSzlavonországról a nemzetiség kérdésében. Mikor Horvát-Szlavonország közgazdasági érdekeiről van szó, akkor nekünk azokat megkell védelmeznünk, daczára azon gyakori panaszoknak, melyeket róluk hangoztatnak hazánk ós nemzetünk ellen. Mert, ha egyszer annyira jutunk, hogy Fiume nem felel meg a forgalom szükségleteinek, — de fájdalom, még századokig meg fog felelni a mai tarifa-politika mellett, — akkor ott van Horvátország, ott van a horvát-partokon vógigmenő vasút, melyet meg lehet teremteni Ogulintól Knyig és mégis csak Horvátország, tehát Magyarországterületén menne át a vasút. Tehát mindenféle érdeknek, mely magyar szempontból támasztható, ellene van az a politika, melyet most inaugurálnak, mellette minden osztrák érdek szól ós Boszniának bizonyos fantomszerű önállósága. T. ház! Tekintettel a felmerült aggodalomra, csak annyit említettem fel, a mennyit felhozni okvetlenül szükségesnek tartottam lelkiismeretem megnyugtatására és arra, hogy a közvéleményben elterjedt hirek visszhangot nyerjenek annál is inkább, miután ezek határozottan azt terjesztik, hogy Magyarország érdekei teljesen fel lettek adva. T. ház! Nem akarom interpellácziómat bővebben indokolni; nem akarok részletekbe bocsátkozni; mindenesetre fentartom magamnak erre a, válasznál a jogot ós biztosíthatom a t. házat, hogyha már figyelmét igénybe vettem, a jövő igazolni fogja, hogy egy igen fontos és óriási, milliókra menő érdekekről van szó, a melyeket megint bizonyos osztrák nyomások folytán elfelejtettek, a parlamentarizmus miatt más kifejezést és más jelzőt nem használhatok. nem említhetek más nyomást, mindenesetre osztrák íryomásnak veszem azt a nyomást, melyet ott fenn Bécsben minisztereink ellen elkövetnek. Csak annyit bátorkodom még megjegyezni, kegyeskedjék a t. ház. ezen interpellácziómat s az abban mondottakat megjegyezni, és ha a tények nekem fognak igazat adni annak idején, akkor majd épen úgy kérdést intézni a miniszter urakhoz mint én most. Interpelláczióm a következő (olvassa:) »Interpelláczió: 1. Hajlandó-e a kormány felvilágosítást adni a bosnyák-vasutak üg}'ében az osztrák és közös kormánynyal eddig folytatott tárgyalások alapján történt elvi megállapodásokról. 2. Megfelel-e a valóságnak az, hogy a magyar kormány oly vasúti összeköttetések létesítésébe beleegyezett, mely által fiumei magyar kikötő rovására és vesztére Spalató kikötő lesz góczpontja a bosnyák be- és kivitelnek, egyszóval a magyar kereskedelem és ipar forgalom majdnem teljesen megszűnik és Dalmáczián át az osztrák kereskedelem ós ipar által kisajátíttatik ? 3. Megfelel-e a valóságnak, hogy a bosnyák vonalakat Bosznia és Herczegovina költségére építik, de Magyarország és Ausztria fogja garantálni? 4. Tény-e az, hogy az osztrák és magyar területen elfutó csatlakozó vonalak ópitósót egyszerre határozták el megkezdeni és ha az megfelel a tényeknek, gondol-e a kormány arra. hogy a csatlakozások csakis egy ós ugyanazon időben helyeztessenek forgalomba, mert míg a dalmát határtól Spalatóig a csatlakozó vonal kiépítése sem terepi, sem financziális akadályokba nem ütközik és a vonal rövidsége folytán csekély anyagi áldozattal rövid idő alatt megvalósítható, addig a magyar csatlakozási vonal úgy a nagyság, valamint a terepviszonyok folytán milliókra és milliókra menő áldozatokat követel. 5. Biztosította-e a magyar kormány, miután a keskeny vágányú vasutak rendszere győzedelmeskedik Boszniában, a magyar államvasutak peage jogát ?« (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a miniszterelnök és a kereskedelmi miniszter uraknak. Következik Madarász József képviselő úr interpellácziója. Madarász József: Kérem mindenekelőtt kérdésemnek felolvasását, de fentartom magamnak, hogy azután néhány szót szóljak. Lukáts Gyula jegyző (olvassa): »Kórdés a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Megkeresett egy választókerületembeli zsidó hitfelekezetű okleveles tanító, hogy a képviselőház nyilt ülésében hívjam fel a háznak és a miniszter úrnak is figyelmét a zsidó hitfelekezetű mintegy 200 számra menő okleveles tanítók szomorú helyzetére ; mely főkép abból áll. hogy az illető felekezet elöljárósága : 1. az okleveles tanítókat állandóan ritkán és többnyire csak évenkint alkalmazza ós fogadja fel; 2. ennek következtében kénytelenek az okleveles tanítók zugiskolában, vagy nevelőként keresni meg keserves kenyerüket. Felemlíti az illető, hogy Sopron-Szilban, Bihar Nagy-Bajomban, Györkön, Balaton-Füreden. Tőkós-Ujfalun csak úgy virágoznak a zugiskolák. Mivel tudom, hogy a néptanítók keserve* 13»
