Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-594

594. országon ülés 1900, október 18-án, szombaton. 97 hogy ő közös pénzügyminiszter, nem pedig Bosznia és Herczegovina fejedelme. Az a politika, melyet Bosznia-Herczegovinában inaugurált, egyszerűen oda tendál, hogy figyelembe nem véve sem a magyar érdeket, sem az osztrák érdeket, -egyszerűen nagyhatalmi politikát íolytat úgy a kereskedelem, mint az ipar, mint egyéb, az országon kivűl fekvő erők ós hatalmak igénybevételével, a nélkül, hogy Magyarország vagy Ausztria belpolitikai érdekeit és általában külérdekeit szem előtt tartaná. Ezt tanúsítják tényei, a melyek megnyilatkoznak abban, hogy az ő országában fordulnak elő oly dolgok, melyek a császári, illetve királyi megrovást vonják maguk után ; előfordulnak oly ipari intézmények, a melyek úgy a magyar, mint az osztrák ipar kárára válnak, de nem használnak Boszniának sem, hanem egyszerűen csak azoknak a finánczcsoportoknak, a melyek Kállay közös pénzügyminiszter úr rendelkezésére állnak, azért, hogy fantomját, eszméjét, ideáját, a mely amúgy is alapjában hamis, esetleg mégis megvalósíthassa. Ezt előre akartam bocsátani, mielőtt a bosnyák vasutakra áttérek, mert ezt szem előtt tartva, a bosnyák vasutak hálózatát figyelembe véve, mindenki bizonyítékot fog találni abban, hogy állításaim megfelelnek a valóságnak. Ezzel áttérve interpellácziómnak szoros értelemben vett tárgy következők azok, a mikkel interpellácziómat indokolni bátorkodom. Már 1896-ban, a mint a t. kereskedelemügyi miniszter urnak okvetlenül tudnia kell elődjétől, sőt sokkal előbb is, de mondom, 1896-ban testet nyert egy terv, hogy Magyarország fővárosa, Budapest direkt összeköttetést kapjon Szerajevóval, illetőleg Szerajevónál tovább le Törökországig, Szalonikiig; e tervnek megvalósítása törekvése volt az akkori kormánynak. Az idő előrehaladottsága miatt nem akarok bővebben kulisszatitokba bocsátkozni, (Hulljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) de biztosítom a t. kereskedelemügyi miniszter urat arról, hogy válasza alkalmával esetleg ezekkel is rendelkezésre fogok állani. E tárgyalások eredményesen végződtek volna Magyarország javára 1896-ban, és csak Kállay közös pénzügyminiszter úr kétszínű játéka folytán bukott meg és odáztatott el ez a terv. T. ház! Ez a terv most újra felmerült; akárkinek az inicziativájára történt, nem keresem. Vannak, a kik azt mondják, a hadügyminiszter úr inicziativájára, vannak, a kik azt mondják, az osztrák kormány inicziativájára, vannak, a kik azt mondják, hogy bizonyos pénzügyi csoportok inicziativájára, de senki KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXX. KÖTET. sincs, a ki azt mondja, hogy a magyar kormány inicziativájára. Mondom, a terv ismét felmerült és újból közös miniszteri tanácskozások tárgyát képezte. A magyar vonal egyszerű és tiszta. Sárbogárdtól indult volna ki az a normál-vasút, - hangsúlyozom, ezt a szót: normál-vasút — és ment volna végig Rétszilas-, Szegszárd-, Báttaszékig; Báttaszéktől egy új összeköttetés ment volna Mohácsig; Mohácstól Eszékig, Vrpolyáig ; Vrpolyától Doboj-Szerajevóig. Ez volt az egyenes normálvonal, megteremtette volna az egyenes összeköttetést Boszniával, biztosította volna a magyar ipar és kereskedelem kivitelét Boszniába, piaczot teremtett volna nekünk. Ezzel a vonallal szemben áll egy osztrák tervezet, mely szemben állt azzal, hogy Budapest felé terelődjék a forgalom, — mert a nagy normálvonal megkapta volna a peage-jogot Sárbogárdtól Budapestig a magyar államvasutaktól — tehát szemben állt azzal, hogy Budapestre terelődjék a forgalom, hanem Zágrábtól felfelé Bécsbe. Az osztrák kormánynak a terve az volt, hogy Zágrábtól Bródig, innen Dobojig, Dobojtól pedig Serajevóba menjen a vasút. Serajevóböl a vasútat azután elvezették volna Bugojnóra, mely ki van építve, és innen Spalatóig, az adriai tengerig. Ez az osztrák vonal. A ki egyetlen pillantást vet a térképre, meglátja, hogy e vonal kiépítése által, mely Bugojnótól Spalatóig nincs kiépítve, de a melyet az osztrákok követeltek, egyenesen Magyarország és főleg Fimne rovására, a mely eddig is lebonyolította a forgalmat, Spalatő lett volna Boszniának kikötő városává téve. De nem is Spalatö a, főérdek. hanem hogy a,z osztrák trieszti hajótársulat segélyével a forgalmat elvigyék Magyarországtól. Én úgy vagyok értesülve, hogy daczára a félhivatalos czáfolatoknak, elvi megállapodások történtek a kormáiry részéről. Ez értesülést én nem magánbeszélgetésből vettem, hanem, miután ez megfelel a Budapesti Hírlapban közölt közleménynek, e közleményből is kivehetem, hogy tudniillik elvi megállapodás történt a két kormán}'' között arra nézve, hogy a bosnyák két szárnynak kiépítése, és pedig az úgynevezett magyar szárnynak Samacztól Dobojig, továbbá Bugajnótól a dalmát határig államköltségen Ausztria és Magyarország garancziájával fog megtörténni, a csatlakozás pedig e vonalokhoz mindkét állam saját költségén. Azonkívül, mintegy a magyar érdekeknek feltüntetésével, hogy a magyar közvéleménynek port hintsenek a szemébe, a közös miniszterek a közös tanácskozások alapján kegyesek voltak konczedálni, hogy kifogják építeni a szárnyvonalat Serajevótól Mitroviczáig. 13