Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-594

9P &94. országos ülés 1900. október 13-án, szombaton. Ha ég mennyiben erről tudomása van, vagy tudomást fog szerezni: hajlandó-e a hatóságok törvényellenes eljárását megszüntetni, a tulajdonjogot, valamint a polgárok magánjogi szabadságát a szükséges oltalomban részesíteni? Továbbá: tekintettel arra, hogy Csik vármegye összes községeinek erdőségeire nézve az állami kezelés iránt 1883-ban a királyi kormánynyal oly szerződésre lépett, hogy húsz éven át fizetendő évi 30:000 forint átalányösszegért és a kikötött természetben szolgáltatandó járandóságokért, a mi szintén közel évi 30.000 forintnak felel meg, az állam nemcsak a vármegye összes községeinek szakszerű erdőkezelósót veszi át, hanem ezen húsz óv alatt a gazdasági üzemterveket is elkészíteni köteles, és tekintettel arra, hogy az 1898 : XIX. törvónyczikk 19. §-a értelmében ugyanezen összeget köteles a vármegye fizetni a szerződés lejártáig, vagyis 1903-ig; tekintettel végűi arra. hogy a szerződés tizenhét évi tartama alatt alig nyolcz község gazdasági üzemterve készíttetett el s közel 60 községnek ma sincs rendszeres gazdasági üzemterve, kérdeni a t. miniszter urat, lehetőnek tartja-e a szerződéses határidőben Csík vármegye községei részére a gazdasági üzemterveket elkészíttetni? És ha nem: miként véli az el nem készített üzemtervekért felvett 1,020.000 forintot a vármegye községeinek megtéríteni és a gazdasági rendszeres üzemtervek hiánya miatt a lakosságot ért nagymérvű károsodásokért kártalanítani ? Végűi hajlandó-e a t. miniszter úr addig is, míg ezen jogviszonyok szabatosan rendeztetnek, az állami kezelést az erdőtörvények kifejezett czélzata szerint olykópen gyakoroltatni, hogy az erdők veszélyeztetése nélkül a birtokosok érdekében teljesen kihasználhatók ós a jövedelmek a szükségletek fedezésére legyenek fordíth atók.« Elnök: Az interpelláczió közöltetik a földmívelésügyi miniszterrel. Következik Pichler Cryőző képviselő úr mterpellácziója. Pichler Győző: (Halljuk! Halljuk!) Mélyen tisztelt képviselőház! A bosnyák vasutak ügyében bátorkodtam azzal a jogommal élni, hogy interpellácziót jelentettem be egyrészt a miniszterelnök úrhoz intézve, másrészt Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Indít az interpelláczió megtételére az a régi tanúiság, mely politikai életünkben meghonosodott és politikai életünkből folyik, hogy midőn közös miniszteri tanácskozások folynak Bécsben és a mi minisztereink nap-nap után Bécsbe szaladgálnak közös miniszteri tanácskozásra, rendesen nem a magyar érdekek istápolásával, szem előtt tartásával végződnek azok a tanácskozások, hanem mindig Magyarország rovására. Nagyon átérzem és tudom azt, hogy midőn a tegnapi nap folyamán a félhivatalos lapokban megjelent, de csakis ínterpelláczióm bejegyzése folytán megjelent bizonyos czáfolat után, — mely szerint a bosnyák vasúti ügy tárgyalása befejezést nem nyert, a mely félhivatalos kommuniquet egyébiránt tudomásul veszem, — mondom, nagyon jól tudom, hogy midőn hozzászólok e tárgyhoz, kényes kérdésbe nyúlok bele. Annyival inkább iparkodni fogok tárgyilagosság által igazolni azt, hogy felszólalásomban tisztán a hazafias aggodalom nyilvánul, mely a sajtó egy nagyrészében, de magában a közvéleményben is megnyilatkozott a bosnyák vasutakra vonatkozólag. És ha, tekintetbe veszem azt, hogy itt milliók és milliók befektetéséről és beruházásáról van szó, ós milliónyi kárról van szó, mely az országot érheti, meg vagyok győződve róla, hogy bármily támadásban részesülök, csakis kötelességemet teljesítem, midőn ezt a kérdést alapos tanulmányozás után a ház elé merem vinni. Mielőtt azonban erre áttérek, tiltakoznom kell egy dolog ellen. Bár nem szokás az, hogy e házban bizonyos ujság-hirekkel polemizáljunk, vagy azokat megczáfoljuk, kötelességemnek tartom mégis nemcsak a saját érdekemben, hanem a, t. miniszterelnök úrral szemben tartozó loyalitás folytán is, hogy kijelentsem, mely szerint egy napilapban szórói-szóra jelent meg ugyan az a beszélgetés, melylyel megtisztelt engem a t. miniszterelnök úr, még pedig megjelent hozzájárulásom nélkül. Széll Kálmán miniszterelnök: Az enyémmel sem! (Derültség.) Pichler Győző: De az abban foglalt állítás, hogy engem ezen interpelláczió megtételébenbárki megakadályozni, vagy arról lebeszélni akart volna, nem felel meg a valóságnak. Egyáltalában a t. miniszterelnök úr e tekintetben hozzám ilynemű kérelmet, vagy óhajt nem intézett, hanem a saját belátásomra bízta, hogy mit tegyek. Kötelességemnek tartom ezt kijelenteni, mert különféle magyarázatokra szolgáltatott ez a közlemény alkalmat, a mely magyarázatok legalább reám nézve nem kellemesek. Meg is vagyok róla győződve, hogy miután a, t. miniszterelnök úr nem is akart engem megakadályozni interpelláczióm megtételében, megtisztel azzal, hogy interpellácziómra kellő alapossággal fogja megadni a választ. T. ház! Az utóbbi években Bosznia és Herczogovina ügyeinek intézésében egy tünetet veszek észre: azt, hogy Kállay Béni közös pénzügyminiszter úr tulaj donképen elfelejti,