Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-594

594. országos ülés 1900. október 13-án, szombaton. 95 szerződés alapján meg voltunk győződve, hogy ezen gazdasági üzemtervek ilyen értelemben gyorsan létrejönnek, — hiszen azért fizetünk — és így a használatban zavar beállani nem fog. De mi törtónt? Az ideiglenes üzemtervek elkészültek az ötvenes évek földkönyve alapján, a mely a mai tényleges állapotnak nem felel meg. Ezen ideiglenes üzemtervek alapján kizavarták a tényleges használatból a székelyt. De ez nem elég: 17 esztendő telt el, és Csik vármegye 67 községében még ezidő szerint osak 7, azaz hétnek üzemterve van készen. 60 községben még nincs. T. ház! Ezen idő alatt több mint egymillió forintot fizettünk; még csak három év van a szerződésből hátra, és összesen hót üzemterv van készen! De az 1898 : XIX. törvényczikk az állami kezelést elrendelte . . . Kubik Béla: Szép kormány! Győrffy Gyula: Ez általános magyar hiba, nem a kormány hibája. (Zajos ellenmondások a szélső baloldalon. Elnök csenget.) E törvényczikk kötelezi a birtokosokat, hogy e kezeléshez a kivetendő járulék arányában hozzájáruljanak. A lényeges kérdés tehát az, hogy vájjon minek a fejében fogunk üzemterveket kapni, vagy pedig mikópen fog nekünk restituáltatni az ok nélkül kifizetett, nem tudom hány százezer forint? Ez volna az egyik, egy egész vármegyére kiterjedő sérelem, a melyet gyorsan ós azonnal lehet orvosolni, a mely orvoslás bizonyos mértékig — ha nem is szünteti meg a bajokat — enyhít oly bajokon, a melyekkel ma nehezen küzdünk meg, vagy a mekyekkel némely községek egyáltalán nem tudnak megküzdeni, mert ott az ezen rendezési költségekhez való hozzájárulást és más terheiket meg nem birják. De ott van az erdőkezelés folytán a birtokos magánjogai érvényesülésének kérdése is. Ott nincsenek — és azt hiszem, hogy a t. törvényhozás e részben tévedésben volt, midőn a törvényt meghozta, — ott nincsenek úrbéri közbirtokosságok; hiszen az mind szabad székely birtok volt, oly nemesi birtok, mint akármely hitbizomány itt Magyarországon, és ezeket olybá veszik, mintha úrbéri erdők volnának, vagyis ezen közbirtokosságok érdekeinek kihasználása, daczára annak, hogy az erdő fentartása feltétlenül biztosítva van, és daczára annak, hogy a közigazgatási bizottságok is felterjesztéseikben mindig szorgalmazzák, jóformán lehetetlenné van téve, mert az a csekély eladásra szánt famennyiség még nem nevezhető kihasználásnak ós nem segít a birtokoson. De viszont abban sem tudnak megnyugodni, hogyha 80 —100 esztendő kihasználásra osztják be az erdőket, hogy akkor ott majd szép zöldelő feiryvesek leg3^enek, de e mellett elpusztuljon az a szegény székely. Kiszámította például a közigazgatási bizottság, hogy az erdők száz esztendő múlva, ha majd minden fa hatalmas sudárrá nő, sem fognak oly árat elérni, mintha ma eladnák, és az árt száz évre tőkésítenék. Megakadályozni a kezelésnek azt a gazdasági és okszerű módját, a mely mellett abból az erdőből az a birtokos saját közterhet fedezheti, az egyenes öngyilkossági politika! Ezen is kívánnék segíteni, midőn interpellácziómat előterjesztem. Végezetül osvosoltatni kívánom azt a helyzetet, hogy a közbirtokosságok saját tulajdonukkal ma szabadon nem rendelkezhetnek. Ugyanis megtörtónt, hogy maguk között az erdőt felosztották és a felosztás révén a nekik tulajdonúi jutott területet tényleg birtokukbavették ós telekkönvvilee- be is kebeleztették. Az állami kezelés azonban ezt a telekkönyvi tulajdonjogot sem respektálja. Daczára a telek könyvileg és tettleg megosztott tulajdonnak, az ily erdőt is állami kezelés alatt, vagyis gyámság alatt tartja, és ezek a birtokosok tulajdonukkal, daczára minden magánjogi garancziának, a melyet a telekkönyv nyújt számukra, szabadon nem élhetnek. Mindezeknél fogva bátor vagyok interpellácziómat azon reményben előterjeszteni, hogy tárgya és sürgős voltánál fogva. arra. sürgősen választ fogok kapni. Azzal vagyok bátor azt a t. képviselőház figyelmébe ajánlani, hogy intő jelűi álljon a magyar törvényhozás előtt, hogy mivel tartozik a székely fajnak, úgy is mint az állam közönséges polgárának, úgy is mint a magyar állam és nemzet egyik legerősebb biztosítékának oda lent. Interpelláczióm a következő (olvassa) : »Interpelláczió a földmívelésügyi miniszter úrhoz a Székelyföldön, különösen pedig Csik vármegye területén az 1879 : XXXI. ós az 1898 : XIX. törvón}'czikk mikénti végrehajtása tárgyában. Tekintettel arra, hogy az 1879 : XXXI. törvényczikk 17. §-ábana közbirtokossági erdők csak addig rendeltetnek ezen szakasz hatálya alá, a míg azok közösen használtatnak, kérdem a t. miniszter urat, van-e tudomása arról, hogy az erdészeti hatóságok a közbirtokosokat, nevezetesen Csik-Szent-Mártonon, a közös használat megszüntetésében megakadályozzák, sőt mintsem törődve azzal, hogy az ily közös erdőt a tulajdonosok megosztván, ki-ki a saját illetőségét ezen osztály révén magára telekköny veztette és tettleges birtokába vette, mindennek daczára tovább is a közös birtoklást ós használatot akarják a tulajdonosokra kényszeríteni ?