Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-594

94 594. országos ülés 1900. Pichler Győző: Ki szavazta meg azokat a törvényeket? A szókelv képviselők! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Győrffy Gyula:... és idézik elő állandóan, akkor azt hiszem, ennek a törvényhozásnak már régen kötelessége lett volna e fajnak segítségére jönnie. De ennek a kormánynak kellett jönnie, hogy ebben a tekintetben Ígéretet birjon a székelység. És a székelység bizik is ezen igóret komolyságában, bizik, daczára annak, hogy Barabás Béla: Hogy nem bizhatik! (Derültség.) Győrffy Gyula: ... az eddigi kormányok nemcsak nem törődtek vele, hanem látnia kellett például, hogy a székelyek előtt megfoghatatlan magyar állami érdekekből a vagyonos, gazdag, szász fajnak közterheit az állam könynyebbítette, papi tizedét megváltotta államköltségen, de a székelységnek kulturális terheit meghagyták. Nem volt kifogásunk ellene. Hittük és reméltük, hogy ha a nemzetiségi fajokat a magyar állam így felkarolja, ha siet velük szemben előzékeny lenni, azért teszi, hogy aztán ha ránk kerül a sor, akkor két kézzel fog rajtmik segítem. (Zaj, Elnök csenget.) És. t. képviselőház, a székelyeket nemcsak nem bántotta, hanem bizalommal tölti el az iránt, hogy e kormány igéretét komolyan veszi velük szemben is, az a körülmény, hogy a ruthóneket szintén segéfyezi. És nem irigyeljük őket, mert saját nyomorúságunkból tanultuk meg azt, hogy a. ki a nyomorral naprólnapra küzd, annak a segítség nem jöhet elég korán, s tudjnk azt, hogy a magyar állam fajés felekezeti különbség nélkül minden polgárán, a ki arra rászorul, segíteni köteles. De ennek a, kormánynak e tényei azon jogos reménynyel töltenek el és bízva bízunk abban, hogy végre ránk is kerül a sor, hogy Ígéretét velünk szemben is be fogja váltam. Én a magam részéről csupán azon óhajomat fejezem ki, méltóztassék e tekintetben a t. kormánynak sietni. (Egy hang a jobboldalon: Mert nemsokára itt vannak a választások!) Eddig csupán a föld mozgó eleme, a nép mozdult meg, s a kenj^érkereset miatt hagyja el hazáját; ma már a föld is mozog lábai alatt. Az árverési hirdetmények a mi vidéki hivatalos lapjainkban is tanúságot tesznek arról napról-napra, hogy 10, 20, 30 korona követelésekért... Barabás Béla: Adóért! Győrffy Gyula:... akár magánjogi követelés, akár adó, az mindegy, — árverések tűzetnek ki 40, 50 parczellára ós ezen 40, 50 parczellára 20, 40 koronáért nem akad vevő. A földet, ha lazulni kezd s a viz hullámai érik, hamar elsöprik, ós figyelmeztetem rá a t. korfctólíer 13-án, szombaton. mányt, hogy az »Albina« már a lábát rátette e földre. Egy sajátságos jelenséget mutat a székelység esete. Míg a magyar állam kebelén a román faj meg tud élni, boldogul, tud földet hódítani, addig a székely kénytelen elvándorolni, kénytelen földjét ott hagyni, de hogy román vándorolt volna ki, arra nincs eset. Sietni kell ezzel az akezióval, mert aligha lehetséges, vagy alig lehet kilátás arra, hogy a magyar államnak ideje legyen akármely más idegen faj segélyezése útján abból olyan magyart nevelni e hazának, mint a milyen még ma a székely. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) És ón azon reményben és azon czólzattal szólaltam fel, hogy a t. kormánynak alkalmat adjak, hogy addig is, míg Ígérete szerint a segélyezés terére léphet, melyet várva várunk, megakadályozza a romlás további terjedését oly intézkedések által, melyek igénytelen nézetem szerint e terjedést azonnal megszüntetnék. Legyen szabad egy konkrét esetet felemlítenem annak bizonyítására, hogy e dolog sürgős, és hogy módjában áll a t. kormánynak e bajon segíteni. Az erdőtörvények meghozatala ismét egy általános közérdek volt; közérdek, hogy az erdőállományok fentartassanak és azok felújítása biztosíttassák. Az is bizonyos, hogy ezeknek az erdőállományoknak kezelése államilag sokkal helyesebben történhetik, mint az egyes által, ki kellő szakszerű közegeket tartani nem képes. Ezt belátván Csikvármegye, az erdőtörvény meghozatala után ós annak végrehajtási nehézségei közepette sietett a kormánynyal szerződésre lépni, a mely szerint az államnak kötelezte magát a vármegye, a községek és a közbirtokosok nevében, hogy fizet évenként 30.000 forintot; azonkívül körülbelül ugyanennyire becsülhető közszolgáltatásokat teljesít, a minek fejében az állam köteleztetik, — tehát nem mint állam és állami kezelő, hanem mint szerződő fél, — hogy az erdőkezelóst átveszi, a felügyeletről és szakszerű ellátásról gondoskodik ós a gazdasági üzemterveket elkészíti. A gazdasági üzemterv azért fontos az erdőgazdaságnál, mert annak az a czélja, hogy az az erdő, mely a népnek a, fentartására van rendelve, s a melyet az nem ajándékba kapott, úgy legyen gazdaságilag kihasználható, a mint tényleg annak a népnek, a melynek fentartására hivatva van, szolgálatot tesz, vagyis, hogy ott, a hol a talaj legelőnek való, legelő legyen, a hol erdőnek való, ott erdő legyen, a mit a székely azelőtt is így gyakorolt, azt a talajt, a mely alkalmas volt erdőnek, meghagyta erdőnek, azt pedig, a mely jobban bevált legelőnek, legelőnek hagyta meg. Az állammal kötött