Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-575

575. országos ülés 19(30. május 11-én, pénteken. 85 ki. És láttam ezt a kontingentálásban és a prémiumban. Már most, t. képviselőház, a mezőgazdasági érdekeltek azt mondják, hogy az egész ipari szesztermelés a mezőgazdaság körébe utalandó, mert ez mezőgazdasági ipar. Komjáthy Béla t. képviselőtársam már tegnap nagyon helyesen rámutatott arra, hogy ez tulajdonképen csak szójáték, mert abból, hogy valami mezőgazdasági ipar nem következik, hogy azt mezőgazdasági üzemek folytassák, mert ez kétféle dolog. Nem akarom ismételni, hisz Komjáthy Béla t. képviselő úr tegnap igen helyesen kifejtette, hanem, t. képviselőház, nekem az a"* meggyőződésem, hogy ezt az ipart a mezőgazdasági érdekeltek abban az esetben vindikálhatnák a maga egészében a mezőgazdaság számára, különös tekintettel a mezőgazdaság rossz helyzetére, ha ennek az iparnak, a mely mint előbb kifejtettem, az állam részéről nagy kedvezményekben, prémiumokban, jutalmakban részesül, és a mely csak ezen jutalmak folytán remunerativ a mezőgazdaság számára, ha ez az ipar az összes mezőgazdaságnak, vagy a mezőgazdaság legnagyobb részének hasznára válnék. Az az áliítás, a melyet Komjáthy Béla t. képviselőtársam tegnap mondott, hogy tudniillik ezen törvényjavaslat szerint e mezőgazdasági szeszipar jótéteményei egyedül és kizárólag a nagybirtokosok javára esnek, túlzott. En nem oszthatom ezt az állítást. Hogy utoljára nem minden ember csinálhat szeszfőzdéi, hiszen az természetes; de arról, hogy valaki nem bír a szükséges tökével, és a szükséges anyagi eszközökkel arra, hogy szeszgyárat állíthasson, az állam nem tehet, és törvényhozási úton ezen segíteni nem lehetséges. A törvény elég liberális, mert bár illető szakasza felfogásom szerint nincs elég világosan szövegezve, de a mennyire ki tudtam venni, azt mondja, hogy a mezőgazdasági szeszgyár termelése nem haladhatja meg a hektáronkinti három liter napi termelést. Egy hektár másfél katasztrális hold ; a ki tehát egy katasztrális holddal bir, naponkint két litert, vagyis évi 720 litert termelő szeszfőzdét állíthat. Ez tehát nem akadály; de igenis, akadály valami más: az, hogy az üzemnek egy bizonyos minimumán alul nem lehet szeszgyárt állítani. Minthogy pedig az egész magyarországi kontingensnek körülbelül a felét — kerek számokban beszélek, —körülbelül ötszáz mezőgazdasági szeszfőzde termeli, ha az egész kontingenst mezőgazdasági szeszgyáraknak osztjuk ki, ezer mezőgazdasági szeszfőzde lenne. Már most megjelent a napokban a földmívelésilgyi miniszter úr által készített mezőgazdasági statisztikának ötödik kötete, a mely rendkívül becses, eddig előttünk teljesen ismeretlen adatokat tartalmaz a föld beosztásáról, gazdái számáról, és így tovább. E statisztika szerint Magyarországon összesen 2,380.000 önálló gazdaság van és, ha ebből leütjük a törpe gazdaságokat, a melyekről nem tehető fel, hogy szeszgyárakat állítsanak fel, marad kereken egy millió részint maga a birtokos, részint bérlő által kezelt mezőgazdasági üzem; épen csak egy néhány ezerrel megy tál a millión. A dolog úgy áll, hogy ma az állam által nyújtott segélyt és egyátalában a szeszfőzdéktől nyerendő előnyt élvezi ebből az egy millió gazdaságból ötszáz, 999.500 pedig abból semmi hasznot nem lát; sőt tovább megyek ; ezeknek hátránya az, hogy mezőgazdasági szeszfőzdék léteznek és szaporíttatnak. (Ellenmondás halfelöl.) Hátránya, még pedig a következő okoknál fogva: azt a szeszt, a mely kontingentálva van, kitermelik, akár a mezőgazdasági, akár az ipari szeszfőzdék. Ha ipari szeszfőzdék termelik ki, sokkal nagyobb a valószínűség, hogy annak a 999.500 gazdaságnak állati és növényi termékeit veszik meg, mint ha a szeszfőzdék mezőgazdaságiak, mert a mezőgazdasági szeszfőzdék első sorban a saját maguk terményeit dolgozzák fel. Rakovszky István: Abszurdum! Hieronymi Károly: Ez nem abszurdum, ez természetes dolog. Én csak azt akarom bizonyítani, hogy ez az előny, ha ugyan van benne előny, — és az urak állítják, hogy van, mert hiszen követelik a mezőgazdaság számára, követelik azon a ezímen, hogy ez segítség a mezőgazdaság számára, — ez az előny, — mondom, — 500 gazdaságnak használ, 999.500-nak pedig abból semmiféle haszna sincsen. Holló Lajos: Ez nem theória! Polónyi Géza: E szerint tehát attól az 500-tól is el kellene venni! (Derültség balfelöl.) Hieronymi Károly: Már most rátérek arra a kérdésre, melyet Polónyi Géza képviselő úr mostani közbeszólásával anticzipált, tudniillik arra a kérdésre, vájjon a magyar mezőgazdaság ezt a nagy áldozatot követelheti-e az államtól: igen vagy nem? És ha a magyar állam 1898ban 1,400.000 forintot adott prémiumként a magyar mezőgazdasági szeszfőzdéknek, a mi most a szeszadó-pótlék és a mezőgazdasági szeszfőzdék kontingensének felemelése folytán körülbelül 1,800,000 forintra szaporodik, kérdés, vájjon helyén van-e, hogy a magyar állam ez idő szerint meghozza ezt az áldozatot a magyar mezőgazdaság számára. Felfogásom szerint igen. De nem egészen úgy, mint most. Mert én abban a meggyőződésben vagyok, hogy állami segélyt csak azok a mezőgazdasági szeszgyárak igényelhetnek, a melyek főleg kapás növények termesztésére vannak utalva, melyek a klimatikus és helyzeti viszonyok miatt képtelenek a magtermelést kultiválni, szóval olyan helyeken, a hol a szesz-