Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-575

54 575. országos ülés 1900. május 11-én, pénteken. való statisztikája közkézen van, tett 400.000 forintot. Minthogy pedig 410.000 hektoliter volt Ugyanazon kimutatás szerint a mezőgazdasági szeszfőzdéknek termelése: ennélfogva az az átlagos prémium, melyet az állam fizetett, tett 1898ban hektoliterenként 3 forint 40 krajczárt. Ha már most hozzáadjuk a 3 forint 40 krajczárhoz azt az áj egy foi int prémiumot, melyeta szeszadópótlék állapít meg, akkor minden hektoliter után, melyet a mezőgazdasági szesztermelők előállítanak, tesz ez a prémium 4 forint 40 krajczárt. És minthogy volt összesen Magyarországon körülbelül 500 mezőgazdasági szeszfőzde, az 1898-iki évben minden egyes mezőgazdasági szeszfőzdére jutó prémium 2800 forint volt, és ha ehhez hozzáadjuk a szeszadópótlék folytán előálló prémiumot, körülbelül 3500 forintra tehető az a prémium, melyet átlagosan az állam részéről minden mezőgazdasági szeszfőzde kap. Ha már most tekintetbe veszszük, hogy ha a szesznek ára 19 forint, hogy tehát egy olyan áruezikknek előállításáért, melynek piaczi ára 19 forint, az állam 4 forint 40 krajczár termelési prémiumot fizet, vagyis megfizeti az árú eladási árának 24 százalékát, nagyon természetes, hogy az ilyen termelés mindig haszonnal jár, s hogy mindig mindenki kapni fog azután, hogy ebben részesedhessék. És minthogy csak kontingens útján részesedhetik, mert — nálunk a kontingens körülbelül megfelel a fogyasztásnak s a tapasztalás mutatja, hogy a kontingensen túlmenő termelés nem, vagy csak elenyésző csekély mértékben lehetséges, és ennélfogva bátran mondhatjuk, hogy csak a kontingens útján válik lehetségessé az, hogy valaki olyan árút termeljen, melyet 19 forinton ád el s 4 forint 40 krajczár prémiumot kap az államtól, — nagyon természetes, hogy ez a prémiumért való harcznak roppant ingert fog adni. Továbbá tekintetbe véve azt, hogy Komjáthy Béla t. barátom tegnapi számítása, hogy menynyibe kerül egy új szeszgyárnak a felállítása, tapasztalatom szerint nem felel meg a tényeknek, mert 28—32.000 forintért fel lehet állítani egy egészen jól berendezett szeszgyárat, a mint tudomásom van róla, hogy számos szeszgyár ilyen áron felállíttatott, e's tekintetbe véve még azt, hogy a ki ilyen mezőgazdasági szeszgyárat felállít és 3500 forint prémiumot kap az államtól, az az ő befektetett tőkéjének az egész kamatozását és amortizáczióját a prémiumban megkapja, úgy világos lesz, hogy bármiféle más termelési ágat kontingentálna s a mellett ilyen, az eladási árhoz képest roppant nagy prémiummal látna el az állam, úgy ezen termelési ág után is ilyen versengésnek lesz kitéve. (Igaz! JJgtj van!) Rakovszky István: 1888-tól egészen 1898-ig megvolt! Hieronymi Károly: Kegyeskedjék Rakovszky István t. 'képviselőtársam engem végig hallgatni, és vindikálom magamnak azt, hogy e kérdést objektív alapon igyekszem tárgyalni legjobb belátásom szerint. Megengedem, hogy tévedhetek, de a mit eddig állítottam, bátor voltam indokolni. (Halljuk! Halljuk!) Hogy csakugyan a prémiumok az okai annak, hogy a mezőgazdasági szesztermelés vindikáltntika mezőgazdaság részére, annak van még egy más bizonyítéka is. Mikor azt állítják a mezőgazdasági érdekeltek, hogy azért kell a mezőgazdaság körébe utalni az egész szesztermelést, mert a szesztermelés egy eminenter mezőgazdasági ipar, akkor azt kérdem, t. képviselőház, nem ugyanazon jogon mezőgazdasági ipar-e a sörfőzés is? (Mozgás balfelöl.) Az egyik élvezeti czikk, a másik is élvezeti czikk; az egyik is mezőgazdasági termékből készííl, a másik is mezőgazdasági termékekből készííl. Nem ugyanolyan mezőgazdasági ipar a czukorgyártás ? Nem ugyanolyan mezőgazdasági ipar a malomipar? (Ellenmondás a hal- és szélső báloldalon.) Hát miért nem folyik a harcz aziránt, hogy a mezőgazdaság körébe utaltassék a sörgyártás, a mezőgazdaság körébe utaltassék a czukorgyártás, a mezőgazdaság körébe utaltassék a malomipar? Azért, mert ezek az iparok nincsenek kontingentálva, nincsenek az állam részéről prémiumokkal ellátva. Polónyi Géza: Hát a czukor? Hieronymi Károly: Arra is rá fogok térni. Téved abban, t. képviselőtársam, az a prémium, a melyet a czukornál ad az állam, és az a prémium, a melyet a szesznél ad, éppen ellenkező hatásúak. T. képviselőház. Ismétlem, én a prémiumokban látom a nagy versengés okát. De nagyon nagy igazságtalanság volna, ha ezt a t. pénzügyminiszter úrral szemben vádként, vagy pedig hibáztatásként említeném fel. Hiszen a prémiumok sokkal régibb keletűek s a mezőgazdasági szesziparnál tiszta meggyőződésem szerint teljesen indokoltak. Nem a pénzügyminiszter úr indítványozta azokat, és bizonyára lehetetlen volt a pénzügyminiszter úrnak, — és senki az ő helyében máskép nem tehetett volna, — azokat a prémiumokat eltörölni; mert hogyha valaki egyszer a prémiumok terére lép, akármelyik állam legyen is az, számos példából tudjuk, az olyan veszedelmes át, a melytől eltérni aztán nagyon nehéz. És mindenesetre, a mezőgazdaság mostani nagyon rossz helyzetében a prémiumokat a mezőgazdasági szeszipartól megvonni végzetes hiba volna, tehát nem hibáztatom, hogy a prémium megvan. De miután itt nagy versengésről, nagy érdek-harczról van szó és minden kérdésben az első feltétel az, hogy az ember tisztán lásson, kerestem azokat az okokat, hogy miért fejlődtek