Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.
Ülésnapok - 1896-574
574. országos Ülés 1900. május 10-én, csütörtökén. 65 elfogadjuk ugyan a javaslatot, de ha a kellő biztosítékot nem nyerjük meg az említett módosítások iránt, a végszavazásnál a párt kénytelen lesz a törvényjavaslat ellen szavazni. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Öt perezre az ülést felfüggesztem! (Szünet után.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyöket elfoglalni. T. ház! Az ülést folytatjuk. Ki következik? Perczel Béni jegyző: Neumfmi Ármin! Neumann Ármin: T, ház! Én is avval kezdem beszédemet, a mivel Komjáthy Béla t. barátom kezdte, a kinek beszédével különben is sok tekintetben egyetértek, a mint annak felszólalásom nyomán visszhangot is fogok adni. Csak néhány hónapja annak, hogy a szes'.kontin gens felosztásáról szóló 1899. XXII. törvényczikket megalkottuk, és ime ma már egy, ezen törvény módosítására irányuló javaslattal állunk szemben. Már ezen tény, mely a törvények szükséges konziszteneziájába vetett hitet, de magát a jogbiztonságot is megrendíteni képes, egymagában véve indokolttá teszi, hogy azon körűiményekkel, melyek ezen javaslat előzményeit képezik és annak beterjesztését szükségessé tették, lehető rövidséggel foglalkozzam, de teszem ezt azért is, mert ezen javaslat két fontos gazdasági tényezőnek kibékítését ezélozza. Fontos tehát azon kérdés, vájjon ezen paczifikálási munkát fogja-e siker koronázni ? És ha ez sikerülne is, vájjon nem fognak ezáltal fontos közérdekek sérelmet szenvedni? Mielőtt mindezekre röviden rátérnék, reá kell mutatnom arra, hogy bármily szomorú legyen is azon látvány, hogy ezen gazdaságiing még annyira visszamaradt országban, mely csak összefogó, konczentrikus tevékenység által juthat ki azon tespedésből, melyben sinlodik, egyes gazdasági tényezők elkeseredett harezot folytatnak egymás ellen, mégis ezen harcz bizonyos megnyugtató tünetekkel is bir. Volt ugyanis idő, a mikor a gazdasági és ipari szeszfőzdék nem állottak ugyanis harcziaa lábon egymás ellen, midőn át voltak hatva azon fontos rendeltetéstői, melyet mindegyikük gazdasági életünkben betölteni hivatva van, a mikor felismerték, hogy mindegyikük egy ég ugyanazon törzsnek az ága és hogy csakis együttesen és karöltve tudják érdekeiket megvédeni és sikerre juttatni, de én nem hiszem, hogy akár a mezőgazdasági, akár az ipari szeszfőzde, azon viszonyokat, melyek ezen entente kordialet létrehozták, visszakívánKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXIX. KÖTET. nák. Ez akkor volt, mikor a 90-es évek elején és több évvel később is, a hektoliter szesz ára Budapesten és Bécsben ÍV, 1 /*, Gralicziában 9 — 9V2, Csehországban, Szepesben és a felső megyékben 10 1 ^ —11 forint volt. Akkor a kontingenst túlnagynak mondták; annak leszállítása volt a jelszó, mely körűi az összes érdekeltek tömörültek, a közös baj összeforrasztotta őket, ma pedig épen az ellenkezőt látjuk, a szeszpiaez javulása bomlasztó hatást gyakorolt a közös érdektársakra, most mindegyik többet vindikál a kontingensből a maga számára, és mert az állam minden omnipotencziája daczára sem tud isteni csodákat művelni és a törvényileg szorosan meghatározott kontingensből minden igényt kielégíteni, a harcz nemcsak a felek között, hanem ezek részérői külön-külön a kormány ellen is folyik. De épen abban, hogy a javult helyzet és viszonyok idézték elő ezen meghasonlást, látok én egy örvendetes jelenséget, melyet az úgynevezet kontiügens-háború, nemcsak hogy nem tud elhomályosítani, hanem még jobban nyilvánvalóvá tesz. Áttérve már most a szóban forgó kérdésre, a t. ház elnézését kell kikérnem, ha felszólalásomban a múltra is fogok visszatérni és a szükséges összefüggés okából általánosan ismert tényekre is fogok reflektálni. Midőn, t. ház, a törvényhozás 1888-ban a kontingentálási rendszert meghonosította, kettős czél lebegett szeme előtt, egyfelől a szeszadó jövedelmezőségét akarta fokozni, másfelől a szesztúltermelés megszüntetésével, a szeszipar eddigi kedvezőtlen helyzetén kivánt javítani. Ismeretes dolog, hogy az 1884: XXI. törvényezikk intézkedése folytán, noha az adótétel csekély volt, a tényleg termelt szesz csak részben került adózás alá. Az évenkint termelt, körülbelül 1,245.539 hektoliter szeszből csak 908.391 hektoliter szesz került adózás alá; de az átalányozási rendszer mellett akkor a gazdasági szeszfőzdék, csakhogy az adónak nagy részét a törvény keretében megtakarítsák, az erjesztés lehető gyorsítására voltak utalva, mínek folytán oly gyártási módot honosítottak meg, mely mellett a nyers anyag hiányosan lett kihasználva. A törvényhozás az adójövedelem fokozása czéljából felemelte az adót 35, illetve 45 forintra, a túltermelést pedig azzal kivánta megakasztani, hogy a belföldi fogyasztás számára termelhető alkoholt kontingentálta, A kontingentálásnál akkor a törvény akként járt el, hogy az utolsó hat évi termelési évadban átlag évenkint termelt szeszből levonta az ugyanazon időpontban átlag kivitt, vagy időmentesen ipari czélokra felhasznált, vagy jövőben előreláthatólag felhasználandó szeszmennyiséget; továbbá levont az adóemelés következtében vár3
