Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.
Ülésnapok - 1896-574
66 574. országos ülés 1900. május 10-étt, csiltbrtük«n t ható fogyasztó csökkenés fejében 15°/o-ot és az ekként fenmaradt mennyiséget tekintette azon mennyiségnek, mely a belfogyasztás szükségletére szükséges; ezen mennyiség 872.542 hektolitert tett ki. Ha már most azt vizsgáljuk, hogy ezen mennyiség miként lett a mezőgazdasági és miként az ipari szeszfőzdék között felosztva, azt látjuk, hogy a törvényhozás abból indult ki, hogy elsősorban a létező mezőgazdasági szeszfőzdéknek biztosíttassák az eddigi termelés teljes mérvben, és hogy a jövőben alakuló mezőgazdasági szeszfőzdéknek is oly mennyiség tartassák fenn, mely mellett fennállhatnak ; a már meglevők számára ennélfogva 300.000 hektoliter lett megállapítva, a jövőben keletkezőknek 32.000 hektoliter lett fentartva, egyszersmind ki lett mondva, hogy az újonnan keletkező gazdasági szeszgyáraknak, a mennyiben igénybe akarnák venni, még rendelkezésére áll kilencz éven át, évenként 9000, vagyis három éven át 27.000 hektoliter, mely az ipari szeszfőzdéktől elvonható ; e szerint a törvény, mely tíz évi időtartamra lett megállapítva, azt czélozta, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak 1898-ban 413.542 hektoliter szeszkontingens fölött rendelkezzenek, ezenfelől pedig, tekintettel azon kedvezőbb termelési viszonyokra, melyek között az ipari szeszgyárak a mezőgazdasági szeszgyárakkal szemben dolgoznak, ezeknek ellensúlyozása végett a mezőgazdasági szeszgyárak még különös bonifikácziókban is részesültek. Mindebből tehát kitűnik, hogy az 1888-iki törvény elég liberális módon gondoskodott a mezőgazdasági szeszgyárakról, hogy elég tág tért engedett nekik az érvényesülésre, de a törvény az ipari szeszgyárakkal sem bánt el mostohán; mert habár azoknak tényleges termelését némileg megszorította, mégis a szeszkontingentál ás tényétől egymagában véve is, a szeszipar fellendülését lehetett remélem', de méltán fel lehetett tenni azt is, hogy a kivitelre és az ipari czélokra való termelést magukhoz fogják ragadni, és így bő kárpótlást fognak nyerni a nekik szűkebben kiosztott kontingensért. Azonban, t. ház, mindazon várakozásokból, melyeket a törvényhozás a kontingentáláshoz fűzött, az utolsó két évtől eltekintve, csak egyetlenegy valósult meg, tudniillik az adójövedelem tényleg tetemesen emelkedett, még pedig évi 8—9 millió forintról 30 millió forintra, de a kontingentálásból várt gazdasági eredmények nem következtek be. Azon okok, melyek a törvényhez fűzött reményeket meghiúsították, eléggé ismeretesek, semhogy azokkal bővebben foglalkoznom kellene; a kontingentálás, mely úgy volt kontemplálva, hogy csakis a belföldi ivási szükségleteket fedezve, túlmagasn&k bizonyult. Németországban a kontingens évenként és lakosokként 4 x /2 liternyi fogyasztás alapján határoztatott meg, és így 46,851.802 lakos után 2,108.000 hektoliterben, holott a tényleges fogyasztás 2,400.000 hektoliter, a kontingens tehát ott körülbelül 300.000 hektoliterrel kisebb a fogyasztásnál, holott nálunk a kontingens ugyanilyen mennyiséggel nagyobbnak bizonyult a tényleges fogyasztásnál, nem lehetett tehát csodálkozni azon, hogy Németországban*^ hektoliter szesznek az ára 40 márka, azaz körülbelül 23 forint 20, krajczár nálunk pedig csak 12 forint 50 krajczár, vagyis ennek fele volt. Rakovszky István : Pesten ? Neumann Ármin: Budapesten és Bécsben, és még alacsonyabb volt Csehországban. De azonfelül a törvény életbeléptetésekor meglevő nagy szeszkészletek, melyeknek eltávolításáról nem gondoskodtak, tették lehetetlenné a kontingentálásnak helyes funkczionáláaát. Ha már most ezzel szemben azt vizsgáljuk, vájjon a kétnemű szeszgyár miként működött ezen súlyos viszonyok között, vagyis az 1888-iki törvény érvényességének ideje alatt, a következő eredményekhez jutunk: A mezőgazdasági szeszgyárak az első négy évben, noha ezen idő alatt 92 új mezőgazdasági szeszgyár keletkezett, még azon mennyiséget sem dolgozták fel, mely addigi tényleges termelésüknek megfelelt, vagyis a 300.000 hektolitert, — hogy továbbá az egész tíz év alatt egyetlen egyszer sem termelték ki azon kontingensmennyiséget, mely számukra fentartva volt, — hogy átlagban ezen 10 év alatt évenként csak 321.380 hektolitert dolgoztak fel és hogy csak az utolsó év közelítette meg azon mennyiséget, melyet a törvény számukra czélba vett. Ugyanis a mezőgazdasági szeszgyárak az 1888/89-iki termelési évben 87.093, az 1889/99. évben 117.784,. az 1890/91 évben 164.187, az 1891/92 évben 130.861 az 1892/93. évben 101.621, az 1893/94. évben 94.668, az 1894/95. évben 95.827, az 1895/96. évben 68.287, az 1896/97. évben 55 162 és az 1897/98. évben 48.470, összesen tehát 974.005 hektoliterrel kevesebbet termeltek ki, mint a mennyi számukra fentartva volt. Mindezen szeszmenynyiségeknek legnagyobb részét az ipari szeszfőzdék vették fel és termelték ki, sőt a szeszgyárak ezen kategóriái, az első két évtől eltekintve, 467.250 hektoliterrel több szeszt termeltek ki, mint a mennyi számukra fentartva lett. Szükségtelen mondanom, hogy a felhozott számadatok és tények nem akarnak semmit sem levonni a mezőgazdasági szeszgyárak fontosságából és gazdasági rendeltetéséből, és csak azt bizonyít* ják, hogy az ipari szeszgyárak nagyobb ellentállási képességgel bírnak, és hogy még a moätoha viszonyok között is elég erősek voltak arra, hogy a küzdelmet, — habár anyagi károsodással is, —
