Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-574

574. országos ülés 190). május 10-én, csütörtökön. 61 téve: a kisbirtokos, tehát épen az a parasztosztály, melynek köszönhetjük, hogy magyarok vagyunk, van ennek a jótéteményéből egyszer g mindenkorra kizárva. (Ügy van! a szélső baloldalon.) De menjünk tovább, (Zaj.) és mert én óhajtom ezt megvitatni, hisz ez uem párt —hanem tisztán gazdasági kérdés és édes mindnyájunknak kötelessége, maga tudása szerint elmondani azt, a mit tud, (Halljuk! Halljuk!) én azt mondom, hogy a 400 holdas birtokos úgy, a hogy most a törvényjavaslat kontemplálva van, egyáltalán véve nem lehet képes arra, hogy azt a kedvezményt igénybe vehesse, a melyet a mezőgazdasági szeszgyártás által a birtoknak adnak. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Nem csinálok titkot belőle, hogy én azért, hogy a szeszgyártásba mélyebben beletekinthessek, több alkalommal tanulmány tárgyává tettem, és elmentem több szeszgyárba, megnéztem a fülszerelésöket, az összes proczeszszusokat, a melyeken keresztül mentek, és ezen tapasztalataim alapján merem állítani, — sőt, ha parancsolja a t. képviselőház, azok részleteit el is fogom mondani, — (Halljuk! Halljuk! a szélső báloldalon.) hogy a legkisebb szeszgyár épülete, a melyet okszerűen építenek, belekerül 30.000 forintba, a berendezés 25.000 forintba, vagyis, nem számítva a forgó tőkét, a mely körülbelül 50.000 forint. A 400 holdat véve alapúi, még tovább is mehetek; a berendezés és az üzemben tartás háromszor annyiba kerül, mint annak az összes földbirtoknak az értéke. Mert mi a törekvése mindenkinek? Az, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak olyan vidéken álljanak fenn, a hol a talajviszonyok azt szükségesnek mutatják. Már pedig, t. képviselőház, a Felföldnek azon a részén, a hol csak burgonya, és kevés kukoriczatermésre számíthatunk, a föld értékét 60—70 forintnál többre tenni holdanként nem lehet. Méltóztassék annak értékét megállapítani és azzal összehasonlítani azt, hogy mily költséget involvál egy mezőgazdasági szeszgyár felállítása. Mi ennek a következése? Az, hogy a 400, sőt annál több holddal biró birtokost is, ha a törvényjavaslat így emelkedik törvényerőre a mint vau, tudniillik, hogy a földbirtok és a berendezés is egy elválaszthatatlan tulajdonosé legyen, kizárjuk a mezőgazdasági szeszgyárakból, s ez a kedvezmény, ez az előny csak a nagybirtokosoknak jut. (Ügy van! a sssélsö baloldalon.) Azt mondják, hogy ezelőtt is így volt. Nem volt így, mert ne méltóztassék figyelmen kivtíl hagyni azt, hogy a kisbirtokos is tudott szeszgyárat felállítani, mert ha valakinek volt négyötszáz hold földje, alkura lépett egy vállalkozóval, azt mondván neki: » Építsd fel a szeszgyárat, rendezd azt be, és a mi a szeszgyárból haszon van, az a te vállalkozó-jutalékod legyen, de köteles leszesz nekem takarmányt adni marháim meghizlalására, és trágyát földjeim javítására.« Ez akkor nem volt kizárva, most azonban, ha a szakasznak ez az intézkedése úgy marad, hogy az illető tulajdonának kell lenni nemcsak a földnek, hanem egyúttal a szeszgyárnak és berendezésének is: álljon ide akárki, és bizonyítsa be, hogy nem mondok igazat, midőn azt állítom, hogy olyan 400 holdas ember Magyarországon, a ki ennek megfelelhessen, nincsen; ha pedig van, az nem lakik a Felföldön, és nem a 400 holdból akar és tud megélni. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Hogy csakugyan igaz ez a feltevés, s hogy én joggal félek a törvényjavaslat ezen intézkedésétől, a tényekre hivom fel a t. képviselőház figyelmét. Most van összesen 556 mezőgazdasági szeszgyárunk. Ebből összesen — méltóztassék erre figyelemmel lenni, — 102 van olyan, a mely tulajdonosa a földnek, a gyárnak is. Lukács László pénzügyminiszter: 240 van ! Komjáthy Béla: És ez, t. képviselőház, csupa nagybirtokos. A többi szeszgyárat vagy vállalkozó, vagy bérlő kezeli, a mi nekünk tökéletesen mindegy, mert nekünk az a törekvésünk, legalább azoké, a kik a mezőgazdasági szeszgyárak mellett vagyunk, hogy e mezőgazdasági szeszgyáraknak moslékja, a trágyája az arra szorult földnek adassék vissza. Most azt mondja a javaslat, hogy ezentúl közös tulajdonunknak kell lenni. Hát kérdem a miniszter urat: eddig az a többi 454 gyár nem mezőgazdasági érdekeket szolgált? Hiszen eddig is az volt ä törvényben világosan, hogy esak akkor kapja meg az illető gyár a mezőgazdagági szeszgyár jellegét, ha bizonyos földbirtokkal van összekötve. Már most a múltat hagyjuk bolygatás nélkül, azaz: megengedjük, hogy a kik eddig, ha nagy urak is, és vállalkozás útján építették fel a szeszgyárakat, élvezzék tovább a kedvezményeket. De most előáll a miniszter úr, és azt mondja, hogy ezentúl ezt megtiltom, és csak annak szabad mezőgazdasági szeszgyárt felállítani, a kinek 15—16.000 forintot érő ingatlana van, de egyúttal legyen annak60—70—80.000 forint készpénze, mert világosan kimondja a törvény, hogy a kontingensben való részesülésre csak az tarthat igényt, a kinek tulajdona a föld is, de tulajdona a szeszgyár és a berendezés is. Én azt merem mondani, hogy még ennél meggondoktlanabb, következtetéseiben nevetségesebb módon egy törvény sem intézkedett, (Mozgás jobbfélöl.) hisz lesz szives a t. miniszter úr engem majd felvilágosítani, mert én szeretek tanulni. Már moBt térjünk át a gyakorlat tapasztalataira. (HaVjuk! Halljuk!) Ma egy birtokos, a kinek van négyszáz hold földje, és négy gyermeke,