Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-574

g2 674. országos ülés 1900, május 10-én, csflt5rt8ko*n. képes igénybe venni ezen mezőgazdasági jelleget. Felépít egy szeszgyárat, a mely neki belekerül 60—70.000 forintjába. De mi történik, ha ő meghal? (Egy hang balfelöl: Eltemetik!) Eltemetik, de egyúttal eltemetik annak a vagyonnak a legnagyobb ré?zét is, (Úgy van! a szélső bal' oldalon.) mivel a törvény értelmében a földbirtoknak, a mely az alapot szolgáltatja arra a mezőgazdaságiszeszgyárra, tulajdonának kellene lennie a berendezésnek is. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Abban a szeszgyárban tehát meg sem osztozhatnak az örökösök, mert az egyszerűen ócska vassá válik, mert azt az igényt sem egyesíteni, sem tovább adni nem hhet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Helytelenebb intézkedést annál, a mit a javaslatba felvettek, hogy egy bizonyos földtől a kontingens soha elválasztható ne legyen, én nem ismerek. Nézzük csak, mivel jár még a kontingens ígénybevehetése. Először is le kell tenni biztosítékképen minden hektoliterre tiz koronát. Nagyon helyes. Motívuma ennek az, hogy ezt ne igényelhesse mindenki, a kinek nincs alapja az igénybevételre és mégis kéri, mi által másoknak csakis hátrányt okoz. Konczedálom; de, t. miniszter úr, az a szegény négyszáz holdas felföldi birtokos először is elmegy és uzsorára veszi fel a pénzt, hogy letehesse a mondott összeget, holott, ha mint a régieknek, az újaknak ezentúl is meghagyjuk, hogy vállalkozó is építhesse fel ezt a szeszgyárt, akkor mindezek nem fognak akadályul szolgálni arra, hogy a szegény ember is igénybe vehesse. Méltóztassék nekem elhinni, nem osztály elleni kifakadás az, midőn állítom, hogy ha a törvény ezen intézkedése megmarad, akkor kizárólag a nagybirtokosok és a tőkepénzesnek lehet a törvény e kedvezményében része. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, (Halljuk! Halljuk! balfelöl) hogy avval is igazságot mondok, midőn azt állítom, hogy ez bizonyos ferde kiindulási pontnak a következménye. Egy áramlat van most országszerte, mely bizonyos osztályok és egyesek ellen ellenszenvvel viseltetik. (Halljuk! Halljuk!) Ennek az ellenszenvnek a kifolyása ez a törvényes intézkedés, hogy azok a vállalkozásban részt ne vehessenek. Én azonban nem tartok ezzel az áramlattal, mert én minden embert, ki ebben a hazában él, egyformán tisztelek, és mert egy tévedés van e dologban, tudniillik az, hogy nem azt ütik, kit akarnak, hanem a kisbirtokot, mert midőn a tökét elriasztják attól, hogy segítségére mehessen a kisbirtokosnak, ugyanakkor a kisbirtokosra érzékeny anyagi csapást mérnek. Még egytől félek, ámbár privát úton kegyes volt a pénzügyminiszter úr engem megnyugtatni, és ez az, hogy ez a nagy földhöz, kötöttség ujabb regálénak akar az alapja lenni, és hogy ez oda fogja magát kinőni. Én minden oldalról (Halljuk! Bálijuk!) óhajtom ezt megvilágosítani, mert, megvallom, abban a hitben vagyok, hogy az igen t. miniszter úr beszédem után kegyes lesz vagy beleegyezni abba, hogy a törvényjavaslat módosulásnak vettessék alá, vagy legalább tesz olyan megnyugtató nyilatkozatot, mely az én erős aggályaimat eloszlatni képes lesz. Én, t. ház, akárkivel felveszem a vitát arra nézve, hogy a törvényjavaslatnak ilyen szövegben való törvényerőre emelése által a kisbirtokos újabb mezőgazdasági szeszgyár elnyerésétől egyáltalában elesik. Vegyük azt, hogy valamelyik ilyen kisgazda nagy nehezen, nagy kamatra, abban a reményben, hogy a szeszgyár neki jövedelmet fog hajtani, azt a tőkét előteremti. Gr. Zichy Aladár : Ilyen kisgazda nincsen ! Komjáthy Béla: Már most üzembe hozza a szeszgyárat. Mi történik azonban, ha egy kalamitás éii, akár kényszereladás, akár hogy családját megmentse, önkéntes eladás, akár egy per elvesztése, vagy haláleset bekövetkezése folytán ? Mint előbb rámutattam, többé nem lesz meg az az összeköttetés, melyet itt a törvény imperative kimond, hanem az a földbirtok szétoszlik a jogos igények szerint, a szeszgyár berendezése pedig egyszer s mindenkorra megsemmisül, mert ne méltóztassék feledni, ezeknek a későbbi szeszgyáraknak ilyen kontingenst nem lehet egyesíteni, nem lehet azt caere-bere tárgyává tenni. Ha azonban a törvény rendelkezése nem úgy marad, mint a hogy a javaslatban van, hanem megengedtetik, hogy vállalkozás útján állíttassék fel ilyen gyár: akkor az fog bekövetkezni, hogy saját érdekében äZ R tőke, a mely a berendezésben fekszik, keresni fog egy másik birtokkal összeköttetést, hogy mezőgazdasági jellegét megtartván, annak a vidéknek, hol különben is szükséges, nemzetgazdaságilag is hasznára legyen. (Halljuk! Halljuk!) Egyébiránt legyünk tisztában azzal, hogy mikor a mezőgazdasági szeszgyárak mellett nagyon helyesen lándzsát törünk, akkor nem az a törekvésünk, hogy A vagy B birtokosnak legyen abból haszna, hanem az, hogy legyen belőle haszna az ország minden birtokosának és az ország tőkéjének. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Attól sem lehet tartani, hogy ez a tőke tovább vándorol, mert a törvényjavaslat 5. §-a nagyon helyesen ezt kizárja. Már most, t. ház, van még egy másik és egy nagyon lényeges momentum. Bocsánatot kérek, ha talán egy kissé hosszasabban veszem a t. ház türelmét igénybe, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) de ez egy nagyon érdekes dolog. (Zaj. Halljuk! Elnök csenget.) Vegyünk már most egy másik esetet Magamat hozom fel