Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-583

583, országos illés 1900, jnnlns 7-én, csötörtökSn. 233 Én hiszem és meg vagyok róla győződve, hogy a magyar sajtó fel fog ocsúdni, s ha hibát, ha bűnt követett el a múltban, mert a főváros ezen panamájával szemben nem akart vagy nem mert foglalkozni, most foglalkozni fog azzal és meg fogja mutatni, hogy igaz-e az, a mit nyíltan beszélnek a legelőkelőbb körökben az országban és magában a képviselőtestületben, hogy csakugyan panamáznak? Hogy pedig panamáznak-e, vagy nem: ezt joga van tudni mindenkinek Magyarországon és joga van tudni a fővárosnak. Tessék annak a magyar sajtónak őszintén és nyíltan vezérszerepet vinni abban, hogy ha csakugyan van bűn, az kiderítessék; ha pedig nincsen, elégtétel adassék a fővárosi képviselőtestületnek. Ezek a lényeges dolgok, a melyeket e tekintetben elmondani akartam. De én rá fogok mutatni arra is, hogy más tekintetben is nagyon könnyen lehetne segíteni, ha az igen tisztelt miniszter úr a dolgot erélyesen venné kezébe. Méltóztassanak Bécs városába menni: ott látni fogják, miiyen pontosan keresztulviszik azt a szabályt, hogy csak az ülőhelyek használhatók, az állóhelyek használata pedig, — kivéve a kocsikon hátúi lévő négy állóhelyet, — teljesen ki van zárva. Parisban és Berlinben, az ott divatozó szokás elrendeli, hogy sorszámos jegyeket adjanak az utazó közönségnek, s így aztán a közönség nem támadhatja meg a kocsit és a túlzsufolás következtében nem állhat be olyan szerencsétlenség, a milyen most nálunk bekövetkezett. De más módja is van az igen tisztelt miniszter úrnak arra, hogy ezen bajokon segítsen. Joga van megkövetelni, hogy elegendő közlekedési eszközökről gondoskodjanak, hogy tehát a kocsiparkot nagyobbítsák, avagy nagyobb kocsikat készíttessenek; szóval, hogy olyan járművek használtassanak, a melyek a közönség igényeinek teljesen megfelelnek. Ezzel egyidejűleg gondoskodhatok arról, hogy több vonatvezető és gépész alkalmaztassák, mert így biztosítva lesz a közönség élete és testi épsége, lesz mindig elegendő személyzet, a kocsi pedig nem marad vezető és gépész nélkül és azok a szegény szolgák sem lesznek folytonos munkában úgy túlterhelve és elcsigázva, mint a hogy most vannak. Ezeket elmondva, és a t. miniszter úrnak figyelmébe ajánlva, a következő interpellácziót vagyok bátor a belügyi és kereskedelemügyi miniszter urakhoz intézni (olvassa): >Interpelláczió a bel- és kereskedelemügyi miniszter urakhoz! 1.) Szándékozik-e a kereskedelmi miniszter úr meggyőződést szerezni, hogy a villamos vasutak zugligeti vonalán a pályaudvarok a vasúti törvények és gyakorlat ellenére, nem sik pályán, hanem hegyen épültek ki? Ha igen, szándékozik-e KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXIX. KÖTET. sürgősen intézkedni, hogy a pályaudvarok azonnal sik pályán épüljenek ? 2. Szándékozik-e a kereskedelmi miniszter úr meggyőződést szerezni, hogy a főváros és a villamos vasutak között fennálló szerződések csakis egyedül a részvényesek hasznát czélozzák, és hogy a közönség érdekének megóvására teljesen alkalmatlanok? Látja-e szükségesnek ebből folyólag, hogy a szerződések rendelkezései megváltoztattassanak és a közönség jogos érdekei meg óvassanak ? 3. Szándékoznak-e a bel- és kereskedelemügyi miniszter urak együttesen a legszigorúbb intézkedéseket megtenni arra nézve, hogy a zugligeti és ehhez hasonló, folyton megismétlődő villamos vasúti szerencsétlenségek lehetőleg kizárassanak ?« Elnök: Az interpelláczió kiadatik a belügyi és kereskedelemügyi miniszter uraknak. Következik Major Ferencz képviselő úr interpellácziója. /Major Ferencz: T. ház! Elég fontosnak tarfcónT~'ezen dolgot és ügyet, hogy az előttem szóló tisztelt képviselő úr után, pár szóval szintén felhívjam az igen tisztelt ház figyelmét a villamos-vasúti közlekedés szempontjára. T. ház! Az tagatlhatlan, hogy a villamos közlekedés üdvös intézmény, de tagadhatatlan az is, hogy a milyen üdvös, épen olyan kevés figyelem fordíttatott arra, hogy ez az intézmény a közönséget kielégítse és annak testi épségét lehetőleg biztosítsa. Eddigelé azt tapasztaltuk, hogy ezen intézmény inkább csak arra szolgált, hogy minél nagyobb osztalék jusson azoknak, a kik a részvények birtokosai. Azonban arra, hogy a közönség érdeke kielégíttessék, és hogy az a közönségért legyen, nem a részvényesekért, arra minél kevesebb gond fordíttatott. A körúti kocsiknál rögtön feltűnik azok primitív szerkezete. Hogy is lehet olyan nagy közlekedési helyen, mint a körút, olyan kis kaliberű kocsikat járatni! így azután, hogy lebonyolíthassák a közlekedést, gyakran indítanak, úgy, hogy az egyes átjáróknál a gyalog- és kocsin közlekedőknek majdnem lehetetlen az átkelés, azért a túlzsúfoltság még sines kikerülve. A szerkezetre nézve is óhajtok megjegyzéseket tenni; bár tudom, hogy a terveknek mikénti elkészítése s ennek megbirálása az illetékes kezekben megtalálja az alkalmas megoldást, mégis jónak látom, hogy egy-két praktikus megjegyzést tegyek. Határozottan a legkényelmetlenebbek és legveszélyesebbek azok a kocsik, a melyeknél az ülőhelyek keresztben vannak, mi mellett még állóhelyek is vannak, hol alig lehet a kocsiból kimenekülni; míg a hol csak kétoldalt, hosszában van az ülőhely, igen könnyen lehet fel- és leszállani, ha csak álló közönséggel nincs a kocsi belseje zsúfolva. Feltétlenül mellőzendőnek tarao