Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-583

234 £83. országos ülés 1800. junta 7-éu, csütörtökön. tom az állóhelyeket és kívánatosnak, hogy a kocsivezetőnek elkülönített helye legyen, hogy ne legyen a közönség részéről nyomásnak, taszigálásnak kitéve; s ha már állóhelyeket is akarnak fentartani, azok legyenek a kocsi két végén, elkülönített osztályzatban, de a kocsivezető körül senkinek se legyen szabad állani; és ha ez így fog történni, akkor a lépesőszerkezet is máskép lesz megoldható, holott ma, gazdálkodásból, a lépcsők oly magasra vannak tervezve, hogy csakugyan majdnem tornagyakorlatot kell végeznie annak, a ki a villanyosra fel akar szállani, a mi férfiakra nézve is kellemetlen, de nőkre és gyermekekre nézve meg épenséggel minden kritikán alul áll és veszélyes. Nemkülönben a feles leszállás csak a kocsi hátsó részén engedhető meg, és a bekapcsoló helyett ajtó alkalmazandó. Továbbá a nagyforgalmú vonalakon nem a gyakori indítással kell segíteni, a mi akadályozza a gyalogos kocsiforgalmat, hanem tessék duplakocsit, vagy nagyobb kocsikat alkalmazni; mert ha folyton minden perczben indítanak kisebb kocsit az egyik és a másik oldalon is, így minden félperczben villanyos kocsival találkozunk, a mi a gyalogos kocsin való közlekedést felette megakadályozza; inkább várjon a közönség két-három perczet és azután nagyobb kocsikban kényelmesen foglalhat helyt, s másrészt a járó-kelőket és a bérkocsin való közlekedést nem teszi ki a legnagyobb veszélynek. T. ház! Hogy minő veszélyessé vált az egyes góczpontokon a villamos közlekedés folytán a gyalog- és kocsiközlekedés, arról bárki meggyőződést szerezhet magának, ha csak kis időt tölt például a Kálvin-téren. (Úgy van! Ügy van!) Tegnapelőtt tanúja voltam annak, a mint egy úrnő át akarván menni, elébe jött egy villamos kocsi, majd miután az elment, jött egy másik villamos, a mint ez elment, jött egy fogat, azután egy másik fogat, mikor azt is elhagyta, új villamos kocsival találta magát szemközt; azontúl meg ismét bérkocsinak kellett kitérnie. Bennem megholt a vér ennek láttára. Polónyi Géza? Valóságos végrendeletet kell csinálni az embernek S Major Ferencz: Ezt tovább tűrni nem lehet. Meg kell találni a módokat ennek orvoslására, mert tovább így ez nem maradhat. Ép ezért felelevenítem azt az eszmét, mely nem az enyém, hanem régóta föl van vetve, hogy a hol csak lehet, meg kell valósítani a földalatti közlekedést. Tudom, hogy ez nagy költségbe kerül, de azt hiszem, lehetséges lesz így lebonyolítani, s a hói csak lehet, földalattivá tenni a villamos közlekedést. (Helyeslés,) Kocsikról lévén szó, nem mulaszthatom el, hogy ki ne térjek, bár már az előttem szólott t. képviselőtársam felhozta, a személyzetre. A ki megfigyeli a villamos kocsiknál alkalmazott személyzetet, különösen a földalatti villamosnál, láthatja, hogyan néznek ki azok az emberek. Valóban mint orvos, ha ránézek arra a kalauzra, rossz érzés fog el. Valóságos börtönben van az a szegény ember, ha oda jön piros-pozsgásan a faluról, két hónap múlva halálsápadt lesz. Reggeli négy órától késő estig be van fogva. Munkaideje körülbelül 16 óra naponta. Igaz ugyan, hogy adnak fél-félórát közben pihenőt, de az előttem nem pihenés, ha egyfolytában nem nyugodhatja ki magát az illető. Hogyan lehet éberséget kivánni attól a szegény kalauztól, a ki 16 órát van szolgálatban? Vájjon nem örül-e estefelé, ha minél előbb ^megteheti a fordulót? Tapasztaljuk, hogy szélsebességgel mennek a kocsik estefelé, hogy a fordulót minél előbb megtegyék, hogy a vezető felszabadulhasson és nyugalomra térjen. Pichler Győző: Állva alszik! Major Ferencz? Ez is megtörténhetik, ezt sem csodálom. Nem szabad megtörténni annak, vagy ha megtörténik, tűrni tovább nem lehet, hogy legyen egy osztálya a társadalomnak, mely igazán rabszolga, úgyszólván elítélt számba jön. Épen ezért szükséges, hogy most, a mikor a szocziálizmus ellen a munkás-törvényeken dolgozunk, állást foglaljunk ilyen égbekiáltó visszásságok ellen, melyek tisztán csak ezért történnek, mert nem akar a társulat kellő számú kocsit és személyzetet alkalmazni, hogy minél több tantiemet vághasson zsebre. A mi a napokban történt szerencsétlenséget illeti, arra vonatkozólag csak az ütött szöget a fejembe, hogy senki sem vádolja a társulatot, hanem csak a közönséget és a rendőrséget, majd a rendőrség is a közönséget okozza a baj előidézésével. (Zaj a S0élsö baloldalon.) Ez nem egészen így áll, mert a közönség más országokban is olyan; mindenki szeret minél előbb haza jutni, és főleg, — eltekintve a kirándulási helyektől, — a közúti közlekedésnél nem lehet azt mondani, hogy a kinek nem tetszik, ne üljön, fel, hanem menjen gyalog, vagy bérkocsin. Bocsánatot kérek, a mai kenyérkereseti viszonyok arra kényszerítik az embert, hogy olcsón és gyorsan közlekedjék, hogy végezhesse kötelezettségeit, és megélhessen, tehát kénytelen használni a villamos kocsit, és minthogy kénytelen azt használni, és megfizeti becsületesen, igenis, követeljük, hogy a társulat reá figyelemmel legyen, és legalább törhető kényelemmel szállítsa az utasokat. A mi főleg a kirándulásokat illeti, épen abból ered az ilyen szerencsétlenség, — magam is szentanúja voltam sokszor, — hogy kevés kocsi áll rendelkezésre és így lehetetlen, hogy lebonyolítsa a forgalmat. De hiszen az előállott szerencsétlenség azon hiba folytán is el-