Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-583

226 583. országos ülés 1900. jnnins 7-én, csütörtökön. sokba hozni, vagyok bátor a következő módosítást beterjeszteni (olvassa); A d), e) és f) pontok kihagyandók, és helyettük a következő d) pont teendő: A magyar királyi állatorvosok pedig a IX, X. XI. fizetési osztályba soroztatnak, hogy a kinevezendő magyar királyi állatorvosok az e) pontban felhozott fizetési osztályok mindegyikébe mily létszámban osztassanak be, azt a magyar királyi földmívelési és pénzügyi miniszterek egyetértően állapítják meg. A 9. pont pedig akkor d) ponttá változnék át. Kérem a módosítvány elfogadását. (Helyeslés.) • Molnár Antal jegyző: Buzáth Ferencz! [ Buzáth Perercz: T. képviselőház! A néppárt részéről felszólalt szónokok ezen törvényjavaslattal szemben kifejtették álláspontunkat, megtették az észrevételeket s nagyon természetes, hogy a részletekre már nagyon kevés maradt fenn. Mégis, hogyha elhatároztam magamat, hogy az 5. §-nál felszólalok, tettem ezt épen azon szembeötlő fizetési rangosztályok megállapításánál fogva, a melyekre nézve maga a t. előadó úr is most már némi módosításokat hoz javaslatba. Az a sok rangosztály, a mely az eredeti szakaszban fel van sorolva, némileg enyhül azon módosítás által, melyet a t. előadó űr javasol, de mivel az állatorvosi fizetések leginkább tartalmazzák az állategészségügynek államosítása körül felmerült dologi kiadásokat, mégis kötelességem, hogy szembeállítsam a dologi kiadásokat azokkal a veszteségekkel, a melyek miatt szükségessé vált a t. miniszter úr szerint is az állategészségügynek államosítása. A t. miniszter úr kimutatása szerint 1886-tól 1895-évig lóban, szarvasmarhában, juhban és sertésben 22,577.576 korona veszteségünk volt, a mi 998.880 korona átlagos vesztességet tesz ki, vagy mondjuk kerek számban, hogy évi veszteségünk az állattenyésztésnél évente 1,000.000 korona. Ezen 1 millió korona megmentése érdekében a dologi kiadások a jövőre az államháztartást 1,905.328. koronával fogják terhelni. Az igaz, hogy a t. miniszter úr azt mondja, hogy a tízévi átlagos veszteségbe nincs beszámítva az 1895-ik év, mely rendkívüli sertésvészszel sújtott gazdasági esztendő volt, de mégis konstatálni lehet azt, hogy közel 2 millió korona lesz a dologi kiadás szemben 1 millió korona veszteséggel. Én magam is szükségesnek tartom, hogy az állategészségügy államosíttassék. Ezen különböző rangosztályokat a magam részéről nem nehezményezném s azzal a javítással, melyet a t. előadó úr tett, el is lehetne fogadni, ha az volna a főczél, hogy ezek az orvosok, csak a fizetésre legyenek utalva. Thaly Kálmán képviselő úr már az általános vitában nehezményezte azt, hogy ezen orvosoknak a magángyakorlat meg van engedve. Tegyünk egy összehasonlítást. Az emberegészségügyben a körorvosok legnagyobb része 400 forint fizetéssel bír, ehhez is nehezen tud a legtöbb esetben hozzá jutni. A járási orvosok fizetése 600 forint, a megyei főorvos a legtöbb helyen 1200 forintot kap. Ezzel szemben az igen tisztelt miniszter űr az állatorvosoknak jóval nagyobb fizetést szab meg. Nagynak kell mondani, ha méltóztatik megengedi az állatorvosoknak a magángyakorlatát, mert ha ettől eltiltja őket, akkor semmi kifogás az ellen, ezeket a fizetéseket megadjuk. Hanem hogyha a magángyakorlat megvan engedve, akkor ezeknek az állami állatorvosoknak oly fizetésük lesz, a mely nincs arányban más fizetésekkel. A t. miniszter úr azt mondta, hogy a legtöbb állatorvos eddig kinevezés útján jutott állásába. Igen, a megyei állatorvosok, de a legtöbb állatorvos községi orvos s azok választás útján kapják meg. az állást. Már most, hogy ha az állami orvosoknak meg van engedve a magángyakorlat, ebből roppant veszedelmes dolog származik, ha figyelembe vesszük, hogy magánérdekek gyakran összeütköznek a szolgálat érdekével és az állam érdekeivel. De még tovább megyek. Nemcsak az a czél, hogy annyi állatorvos legyen az országban, a mennyi állami közeget az igen tisztelt miniszter úr kinevez, hanem, hogy jövőre is az a czél, hogy a községek külön állatorvost is tartsanak a közvágó hidaknál, szóval a fogyasztáshoz szánt állatok levágása körüli eljárások ellenőrzésére. A városok azonban szomorú anyagi helyzetünknél fogva harmadrész fizetést sem képesek adni az orvosoknak, mint a mennyit az igen tisztelt miniszter úr ad. Már most a városoknál ezek a kis dotáczióval biró orvosok, a kik a magángyakorlatra vannak utalva, hogy silány fizetésüket a magángyakorlatból szerzett jövedelemből pótolják azáltal, hogy az igen tisztelt miniszter úr megengedi az állami állatorvosoknak a magángyakorlatot is, kevesebb magán praxishoz fognak jutni, a mi a megélhetésöket fogja lehetetlenné tenni. Én tehát, t. képviselőház, elfogadnám ezt az 5. §-t abban a módosításban, a melyet az igen tisztelt előadó úr javasol. Habár benne is van a törvényben, hogy az igen tisztelt miniszter úr fentartotta magának azt a jogot, hogy a magángyakorlatra nézve bizonyos megszorításokat alkalmazzon: én nagyon kérem a földmívelési miniszter urat, hogy az állami állategészségügynek és az állami közegészségi érdekek szempontjából is lehetőleg hasson oda, hogy ezek az állami állatorvosok magángyakorlatot ne folytassanak, mert ezzel lehetetlenné teszik a községi orvosok tartását (Igán! Úgy van! a haloldahn.) ismétlem, a községek csak kis fizetést adnak, már pedig a magán felek szivesebben fogják használni az állami állatorvost minden fellépett