Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-578

578, országos ülés 1900. máJHs 15-én, kedden. 167 József úr lapjában, a »Budapesti Naplód-bán a vezérczikk ellenünk fordul és azt mondja, hogy minket a tőzsdeadó behozatalára vonatkozó kívánságainkban ilyen gyűlölet vezérel, és hozzáteszi, hogy a mennyiben mi az általános teherviselés és igazságos megadóztatás alapjára helyezkedünk, akkor ő szóba áll velünk. A Barta Ödön t. képviselő úr által mondottakra az a megjegyzésem, hogy mi a tőzsdeadót korántsem akarjuk retorzióként behozni, a visszaélések miatt. Mi a visszaélések miatt panaszkodunk, de az adónak egyáltalában nem lehet retorzió jellege, mert akkor megszűnnék az az adó, ha megszűnik a visszaélés. (Igás! Úgy van! a báloldalon.) Ez tehát egymással semmiféle összefüggésben nincsen. Barta Ödön: Én nera Magyarországról beszéltem, hanem a tudomány álláspontjáról! Páder Rezső: Hogy mi ezt a javaslatot elfogadjuk, arra nekünk ugyanazon indokaink vannak, a melyeket a t. kormány és a t. pénzügyi bizottság ebből az alkalommal felhozott. Tudniillik az általános teherviselés elve, az igazságos megadóztatás elve és bizonyos szocziálpolitikai szempontok. (Helyeslés a baloldalon.) Az mondatik ott a túloldalon, épen azok részérő], a kik ezen indokokat elfogadják, hogy a börzének megadóztatására már korábban is voltak bizonyos törekvések és áramlatok. Azt, hogy a legutóbbi években kizárólag csak a néppárt volt az, a mely e törekvéseknek hangot is adott, és azoknak Úgy itt, mint sajtóbeli orgánumaiban szószólója volt, azt ők nem említik, de bizonyára alattomban értik, mert a képviselőház naplói tanúskodnak erről, a melyeket senki el nem tagadhat; és mivel mások, a kik theoreticze mindig a tőzsdeadó behozatala mellett lehettek, nem adtak ezen törekvésüknek hangot, akkor mi néppártiak ezt a javaslatot mint részletfizetést, magunknak vindikáljuk és úgy tekintjük, mint az első lépést törekvéseink megvalósítására, a mely törekvések, hogy el ne aludjanak, a jövőre is mindenkor gondunk lesz rá folytonos rázogatás által. (Helyeslés a baloldalon.) Különben, t. ház, igen furcsa körülmények és mozzanatok között született meg ez a javaslat. És azt veszem észre, hogy a javaslatot kénytelen-kelletlen nyújtották be, halogatták is, nemcsak a benyújtását, de a tárgyalását is, minden sürgetés daczára, hiszen a tárgyalás már egy év óta halasztódik. Azt mondják a túloldalon s az előadó úr is mondotta, hogy gyenge volt a tőzsdeforgalom, és azért nem látszott időszerűnek ennek az adónak a behozatala; most azonban már nem lehet tovább elodázni. Igen, de hát megerősödött azóta a tőzsdeforgalom? T, ház! Én tegnap, midőn az előadó úr beszélt, nem ok nélkül kiáltottam közbe, midőn azt mondta, »hogy most már a tőzsdeadónak behozatalát tovább elodázni nem lehet«. Azt kérdeztem, miért nem? Tudniillik én arra czéloztam, miért ne lehetne tovább is ennek a behozatalát elodázni, hogyha most is fenforognak azok az okok, melyek eddig az elhalasztást szükségessé tették. Erre nézve sem a t, előadó úr, sem a miniszter úr az ő indokolásában semmiféle felvilágosítást nem ad, (Ellenmondás jobbfelöl.) hogy tehát miért épen most lett időszerű ennek az adónak a behozatala. Ezért, t. ház, ezen okból is már ismét és ismét a magunk számára reklamáljuk ezt a dolgot, legalább, a mi a külső agitácziót, mozgalmat illeti, és konstatálom azt, hogy a mi mozgalmunk nélkül, — ezek azok a bizonyos törekvések, — a törvényjavaslat nem feküdnék itt a ház előtt. (Igaz!) Valami különös örömet azonban mindamel lett nem érzünk, s megvallom őszintén, azérnem, mert ezen a törvényjavaslaton bebizonyot sodott a német közmondás, a mit önök oly jól ismernek: »Waschen wir den Pelz, doch machen wir ihn nicht mit t. Eakovszky István barátom magyarul úgy mondott, hogy: »Vakúlj magyar!« Ez így van, t. ház. Nevezetesen az a tizfilléres, vagy pláne nyolczfilléres adókulcs előttem nevetségesen kicsinynek tűnik fel. Igaz, hogy eaen adókulcs, vagy bármiféle adókulcs mellett is, kiterjesztetik az értékpapirforgalomra az általános teherviselésnek elve, de azt már kétségbevonom és tagadom, hogy az igazságos megadóztatás elve is érvényestíl itten, pedig ez is egyik érvül szolgál és kell is, hogy szolgáljon. Az értékpapírokban nagy vagyonossági erő van, sokkal nagyobb, mint az első pillanatra feltűnik. S ez a vagyonossági erő, mely az értékpapírokban van, sokkal biztosabb; bizonyos tekintetben nem vásítják, nem koptatják annyira a különféle viszonyok, mint egyéb vagyont, mert egyéb vagyonnak értékesítésére sok munka, sok fáradság szükséges; holott az ilyen értékpapírban fekvő vagyonosság legkönnyebb, legkényelmesebb vagyonossági eszköz, sokszor csak jó olló kell hozzá, s az adóviselési képességnek is legszembetűnőbb bizonyítékai az értékpapirok. De hát a szocziálpolitikai szempontok ? Úgy látom, t. ház, hogy ezek a szocziálpolitikai szempontok e javaslatban igazán csak t. Mezei Móricz képviselő úrnak a mértékével érvényesülnek, a kinek szocziálpolitikai működésétől óvja meg a magyarok Istene ezt a mi szegény hazánkat. Mert ne vegye személyeskedésnek, épen ő egy olyan (Halljuk ! Halljuk !) kerületet képvisel, melyben a lakosság és a választóknak túlnyomó többsége olyan felfogásokkal, olyan elvekkel van szaturálva, melyek nagyban hozzájárulnak a mi szocziális bajaink növekedéséhez; és állítólag az