Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-578

168 578. országos ülés 1900. május 15>én, kedden. 8 kerületéből származott az a nyilatkozat, melyet egy újságban olvastam, hogyha valakinek nem tetszenek a budapesti állapotok, és nem tetszik, hogy a zsidók itt annyira megerősödnek és megnövekednek, az vándoroljon ki, senkisem tartóztatja vissza, (Felkiáltások balfelől: Azt elMszszük! Derültség balfelöl.) Ettől a 440.000 koronától, vagyis ennek a mi költségvetésünkbe való beillesztésétől micsoda eredményt lehet várni? Elismerem, hogy igazságos megadóztatás az egész vonalon, és azoknak adó alá vonása, a kik eddig megadóztatva nem voltak, ez már magában véve is helyes szocziálpolitika; mert hiszen elméletileg véve, ha valaki az adóteher egy részétől menekült, és azt a részt ezután rárójjuk, ebből az következik, liogy az a másik rész, a mely illetéktelenül viselte az adóterhet, attól meg fog szabadulni. De történik-e itt ilyesmi; a szegény népnek lesz-e valami érezhető könnyebMlése ezen javaslatból? Mert ez volna a szocziálpolitikai eredmény. Nem találok a javaslattal parallelé semmi olyan intézkedést, a mi adókönnyítéssel járna, vagy a mi például némi fogyasztási adócsökkentéssel volna összekapcsolva. Ismétlem tehát röviden, világosan kifogásaimat Az értékpapír-forgalom megadóztatása által erre a forgalomra az általános megadóztatásnak, vagyis teherviselésnek elve kiterjesztetik, ugyan, de nem az adóképes vagyoni erő mértéke és értéke szerint, azaz nem igazságosan. Ez az egyik kifogásom. A másik az, hogy e javaslatnál a szocziálpolitikai tekintetek teljesen kútba estek. De, t. ház, miután körülbelül az a látszata van a dolognak, és hallottam is már sokaktól, hogy ezzel a javaslattal be akarták tömni a néppárt száját, vagy szóljunk általánosságban, azoknak a száját, a kik ezt a dolgot követelték; ez okból kijelentjük azt, hogy ezen tőzsdeadó behozatala által épen nem vagyunk kielégítve, sőt a jövőre nézve a tőzsdét illetőleg nekünk még számos más kívánságunk van. Nevezetesen pedig törekvéseink és feladataink közé fog tartozni a jövőben az árútőzsdének adó alá vonása is. Azután szerintünk mindezeknél sokkal foutosabb dolog a tőzsdereform. Ki kell a tőzsdéről szorítani a szédelgést, ki kell szorítani a szenvedélyre számító játékokat, ki kell szorítani a hívatlanok kifosztását s ki kell küszöbölni az irreális, fedezet nélküli határidőüzleteket, — a mint ezt már az előttem szólott t. képviselő úr is igen szépen kifejtette, — ki kell szorítani az árak mesterséges képződésére befolyást gyakorló különféle spekulácziókat és manővereket. Azután meg kell szüntetni a kiváltságos tőzsdei bíráskodást, be kell hozni a börzén a lajstrom- és kötjegykényszert, (Helyeslés a baloldalon.) egy szóval szigorúan üldözni azokat a visszaéléseket, a melyek olyan kimondhatatlan károkat okoznak főkép a termelő-osztályra. Vajha ezek a mi törekvéseink mielőbb méltánylásra találnának, mert gondolják meg mélyen tisztelt Mezei Móricz és más képviselő urak, a kik az ő eszejárása szerint gondolkodnak és az ő felfogását osztják, gondolják meg, (Zaj. Elnök csenget.) hogy a helyes szocziálpolitika, vagyis a társadalmi rendre, békességre és nyugalomra való törekvés nem abban áll, hogy a befurakodott visszaéléseket és korrupcziót hagyjuk elhallgatni, hallgassuk el és simogassuk, hanem abban, hogy ezekre a visszaélésekre rámutatva, azoknak a megszüntetését követeljük és megtoroljuk, mindezt pedig azért, hogy a társadalom épen ezen okok miatt forradalomba ne kergettessék. (Mozgás jobbfelől.) Ezek után, t. képviselőház, nagyon melegen ajánlom és pártolom Rakovszky István t. barátomnak határozati javaslatait, sőt a magam részéről beszédem egyik részletének mintegy illusztrálásául és végrehajtásául bátorkodom a következő határozati javaslatot előterjeszteni (olvassa) : »Utasíttassék a kormány, hogy az értékpapirforgalmi adóról szóló ezen törvényjavaslatba illessze be a kötjegykényszer és a lajstromkényszerre vonatkozó intézkedéseket*. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senkisem lévén feljegyezve, kérdem a t. házat, kivánja-e még valaki szólási jogát gyakorolni? A mennyiben nem, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kivan szólni. (Halljuk/ Halljuk!) Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Miután mindazok a t. képviselő urak, a kik a vita folyamán felszólaltak, szívesek voltak kijelenteni, bogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadják, és miután másrészről azon részletkérdésekre nézve, a melyek itt az általános vita keretében megérintettek, azt hiszem, leBZ módomban a részletes vita folyamán nyilatkozni, talán felesleges is, hogy én ez alkalommal kérjem a t. képviselőháztól, hogy a javaslat általánosságban elfogadtassák, és ha mégis felszólalok, teszem ezt azért, hogy eleget tegyek úgy a t. képviselőház, valamint a felszólalt a t. képviselő urak iránti illem kötelességének. (Halljuk! Halljuk!) Felhasználva ezt az alkalmat, reflektálni kívánok egy pár dologra, a melyek itt a javaslat ellen úgy átalánosságban, mint a részleteket illetőleg felhozattak. (Halljuk! Halljuk!) Barfca Ödön t. képviselő úr fejtegetéseivel, a ki ma szólalt fel, nem szándékozom hosszasabban foglalkozni; egyrészről azért nem, mert azok az észrevétélek, a melyeket Polónyi Géza t. képviselő úr az ő beszédére tett, igen sokban