Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-578

578. országos ülés 1900. májns 15-én, kedden. Í55 év csonka, csak két hónapból állott, — a bevétel volt 1894 ben IO72 millió, 1895-ben 10,082.000, már 1896-ban 5 millió és ezen 5 milliós tétel marad 1898-ig; 1899-ben felemelkedett 6,883.530 frankra. Ebből mi következik? Hogy itt visszaesés látszik, még pedig olyan hatások következtében, a melyeket mi nem bírálhatunk meg. Nem mondhatjuk, hogy az adó okozta ezt "a visszaesést, nem határozhatjuk meg, hogy minő körülmények összhatása okozta, de tény az, hogy a számok alapján egyszerűen elindulni nem szabad, mert ez mindenesetre veszélyes következtetésekre vezet. Tudvalevő dolog, t. képviselőház, hogy Németországban most újabban, legalább már a német birodalmi tanács budget-bizottsága odáig jutott, hogy a forgalmi adónak két ezrelékről három ezrelékre való fölemelését hozta javaslatba, de egyúttal felemeli a bélyegilletéket külföldi részvényeknél, járadékkötvényeknél; és egyúttal, a mit Rakovszky István t.. képviselőtársam tegnap adatokkal illusztrálva említett, rátértek arra, hogy a kompenzáczionáíis üzleteket is meg akarják külön adóztatni, még pedig nagy szigorral és nagy utánjárásai, mert rájöttek, hogy ez adó alól az üzletek legnagyobb része kompenzáczionáíis eljárás alapján elvonható. Mindezekből, t. képviselőház, én azt látom, hogy ezek a nagy, hatalmas országok megadóztattak egy objektumot, és igyekeznek azt fokozatosan emelni, még pedig azért, mert nekik ehhez módjuk van. De ha a t. miniszter úrnak az az álláspontja, hogy valamely intézménynek, valamely forgalmi tárgynak megadóztatása a sajnosán fennálló kapcsolat miatt forgalmunkat és érdekköreinket veszélyezteti, annak a veszélynek teszi ki, hogy forgalmunk átterelődik másfelé, vagy egyébként sereimet szenvedünk gazdasági érdekeinkben r akkor meggondolandó dolognak tartom azt a módot, a melylyel az ilyen adóterhek egy bizonyos intézményre nálunk ráoktroyáltatnak. Szükségesnek tartom felemlíteni, hogy ezt azért hozom fel, mert nem látom a javaslatot előkészítve. Ha van valahol jelentősége a statisztikai adatoknak, ennél a javaslatnál van; én pedig összes statisztikai adatként esak annyit bírtam e tárgyban megkapni . . . Rakovszky István: Nagyon nehezen jut hozzá az ember! Barta Ödön: . . • annyit birtam megkapni, hogy a kormány elhatározásának motívumait ismerjem, a mi a pénzügyi költségvetés indokolásában foglaltatik, a hol a pénzügyminiszter kimutatja, hogy az 1897— 98-ban eszközölt leszámolási kötvények száma 1,300.000-et tett. Miután visszaeséstől nem fél, tehát ezt approximative l,200.G0O re teheti; ebből 12.000 koronával számítva, kiszámít 360.000 korona hozamot és a tőzsdén kivfili kötéseket és a leszámolási irodában elő nem forduló ügyletekből előirányozható maximális 80.000 koronát ehhez hozzá adva, 440.000 koronára tehető — szinte — azon adózási tétel, a melynek én sem valóságát, sem biztonságát megállapítani, sem azt, hogy az ezen felül, vagy ezen alul marad e, meghatározni képes nem vagyok, mert adatok e tekintetben rendelkezésemre nem állanak. Mindezeket csak azért mondottam el, t. képviselőház, mert óhajtom, hogy igazság legyen az adóztatás terén és ezen állapotnak indokolására á tőzsdeadó javaslat rendelkezéseinek részleteitől eltekintve most, miután nem akarom a t. ház türelmét hosszabb ideig igénybe venni, még csak egy kérdést érintek röviden. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondják, azért szükséges az ingóforgalomban jelentkező erőuyilvánulást megadóztatni, mert az ingatlan is erősen meg van adóztatva a forgalomban. En épen erre az álláspontra akarok helyezkedni és azt akarom kérdezni a t. pénzügyminiszter úrtól, hogy ha az egyenlő adóztatás elmélete gyakorlatilag is foglalkoztatja, miért nem foglalkozik komolyan avval, és miért nem teszi lehetővé reánk nézve azt, hogy mi is törvényhozásilag foglalkozzunk azzal a kérdéssel, vájjon nem időszerií-e visszaszállítani az 1881 : XXVI. törvényezikk azon rendelkezéseit, melyek az intervallumok szerint apadó, vagy emelkedő átruházási illetékeket szabályozzák. Rakovszky István t. képviselőtársam érintette az ingatlanok átruházási illetékét, és azt mondotta, hogy 4"3°/o átruházási illetéket kell fizetni. Méltóztatik emlékezni, hogy egy boldogabb időben a t. kormány akkori pénzügyminisztere, egy jobb sugallatot követve, az 1881 : XXVI. törvényczikkben módosítást eszközölt a régibb állapoton, a mennyiben meghatározta, hogy ahhoz képest a milyen időközökben változik az ingatlan tulajdonjoga, a<5 illeték magassága is változzék bizonyos arányokban, vagyis : minél gyakrabban, minél rövidebb időközökben történik valamely birtoknál a változás, annál kisebb, és minél ritkább a változás, annál nagyobb legyen az illeték. Hogyha ez a theoria, vagy ez a pénzügyi axióma nem áll, akkor nem áll az a theória sem, a melyből ez a javaslat kiindul. Mert ha nem áll az, hogy a forgalom gyorsaságához képest kisebb tételű adókat kell kivetni, akkor az sem áll, hogy a gyorsforgalmú tőkére a gyorsaság miatt kisebb adót kell kivetni. Én azt hiszem, hogy áll ez a tétel s épen azért csak reámutattam arra, hogy merev fiskálizmusból a magyar földbirtok olyan teherrel van sújtva, melyet az el nem bir és a mely a forgalomra bénítólag hat, A belforgalmat értem és nem az idegenforgalmat; hisz az idegen azt az illetéket még mindig elviselheti, 20*