Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.
Ülésnapok - 1896-578
156 578. országos Olég 1900. május 15-én, kedden. mert olcsó tőkét igyekszik a magyar birtokba belehelyezni, de a magyar birtokos nem birja meg azt, hogy a drága pénzen szerzett birtok még ilyen nagy és állandó illetékkel legyen terhelve, a mely nem szenved változást lefelé, akár nyolcz nap alatt, akár nyolcz esztendő alatt történik a birtokváltozás. Ebben sem pénzügyi,sem gazdasági, sem szocziális igazságot feltalálni nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon. És én, t. képviselőház, tapasztalatból mondhatom, hogy egyrészről a birtokok rendezetlen állapota, tudniillik, hogy az illető tulajdonosok azokat magukra át iem íratták, másrészről a birtokoknak telekkönyvi rendezetlensége oly irányban, hogy összevissza vannak kincstári terhekkel rajzolva, abból a nagy illetékből eredt, a melyet a birtok meg nem bír. Reámutattam más alkalommal arra is, hogy Budapesten egy nagy válságot jórészben ennek az illetéknek ilyen magassága idézett elő; sőt magukat a jelzáloglevél kibocsátással foglalkozó intézeteket is üzletükben sajtja, fennállásukat veszélyezteti ez, mert nem képesek az ingatlanokat kezükben tartva, a konjunktúrákat I megvárni és az ingatlanok értékesítését alkalom- , szerűleg eszközölni, mert az illeték minden bir- ' tokváltozásnál óriási, sokkalta nagyobb, mint a l birtok értékemelkedése. I Nem szükséges ezt számokkal illusztrálnom, de tény, hogy volt terv Magyarországon, a mely » arra irányúit, hogy az olcsó birtoknak elkótyavetyélése egy bank által akadályoztassák meg : a bank váltsa meg és mérsékelt haszon mellett a legközelebbi alkalmas, igazán gazdaságra alkalmas egyénnek adja át; ez a bank csak azért nem létesülhetett, mert a birtok az illetéket nem birja meg. Mert az adásvételnél három illeték állana elő, az első, mikor az illető tulajdonos megvette, a második illeték van akkor, mikor a birtokot árverésen eladják, a harmadik illeték van akkor, mikor a bank ezután valakinek átadja. Ezt a három illetéket ily állandó magasságában — 4 3 /io°/o — a magyar birtok az itteni forgalom s az itteni pénzpiacz drágasága miatt meg nem birja. Én ezt a visszatérést üdvösnek és helyesnek tartanám, sőt pénzügyileg sem tartom károsnak, mert tudomásom van arról, hogy ezen többször kiszabott illeték nagy részben be sem hajtható. Bíróságaink ugyanis csak egy illetéket ismernek el előnyös rangsorozatúnak, és ha a második tétel már úgy sem előnyös tétel, akkor úgy is elvesztette már a kincstár a kiszabáskor, mert ha a birtok az első és második tételnél nagyobb összegben elkel, az nagyon jó, de, fájdalom, gyakran már a második tétel is veszendőbe megy. Hála gazdasági, virágzó állapotainknak és az illeték magasságában rejlő vételre buzdító hatásnak! Ezeknél fogva, midőn kijelentem, hogy elvi meggyőződésem szerint hozzájárulok ahhoz, hogy a tőzsdeforgalom megadóztassák, a javaslathoz fogyatkozásai miatt, ha a részletek ilyenek maradnak, hozzájárulni nem fogok. Egyúttal tisztelettel kijelentem, hogy Rakovszky István t. képviselő úr határozati javaslatát egyénileg a magam részérői elfogadom; egyúttal szintén csak egyénileg a magam részéről a következő határozati javaslatot terjesztem be (olvassa): »A ház utasítja a kormányt, hogy az 1881: XXVI. törvényezikknek az intervallumok szerinti illetékkiszabásra vonatkozó rendelkezései helyreállítása végett a megfelelő törvényjavaslatot haladéktalanul terjeszsze be.« (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Perczel Béni jegyző: Weisz Berthold! ( WeíSZ Berthold: T. ház! Szándékom a szőnyegen forgó törvényjavaslathoz hozzászólani. (Halljuk! Halljuk!) Ennél a kérdésnél is, mint bármely más kérdésnél, melyben szerencsém vau felszólalni, engem semmi elfogultság nem vezet. Kötelességemnek tartottam mindig és kötelességemnek is fogom tartani, hogy nézetemet az igazság és Saját meggyőződésem szerint őszintén elmondjam. (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslattal kapcsolatban itt, e házban, beszélünk tőzsdeadóről akkor, a midőn ez a törvényjavaslat nem a tőzsdeadót kívánja egész lényegébén és teljességében felkarolni, hanem, a mint én ismerem a tőzsdeadót, ennek csak egy részét érinti, tudniillik a tőzsdeforgalmi adót. Ez az adó-törvényjavaslat nem tekinthető sem a liberalizmus hátráltatásának más irányok kedvéért, sem nem tekinthető úgy, mint a tőke ellen irányuló, mert a tőzsdeügyletek megadóztatósa nem újabb keletű, hanem visszamegy egészen az 50-es évekig, midőn ugyanis a tőzsdeügyletek már meg lettek adóztatva. Ily körülmények közt nem mondható, hogy e törvényjavaslat beadása valamely, a liberalizmus elleni irányzatnak kifolyását képezi, hanem én úgy tekintem azt, a mint tényleg áll is a dolog, hogy a fiskális érdekek ott ragadják meg az alkalmat pénzszerzésre, a hol a pénzt találják. Az 50-es években - hogy állításom valóságát kimutassam, — Francziaországban már meg volt a tőzsdeügyletek megadóztatása, meg volt az értékkibocsátások megadóztatása, és meg volt a tó'zsdeforgalom megadóztatása, a troit de transmission. Akkoriban egész Európában s nálunk is a szabadelvű irány a maga teljességében uralkodott; ismeretes, hogy III. Napóleon a szabad kereskedelem legnagyobb barátja volt, s mégis alatta hozták be a tőzsdeügyletek megadóztatását. Ez a kérdés tehát nem képezi korolláriumát
