Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.
Ülésnapok - 1896-578
150 578 ' országos ülés 1900. májas 15-éu, kedden. előttünk fekvő törvényjavaslattal szemben, vagy a mellett adandó szavazatomat megindokolandó, azokat a motívumokat felsorolni, a melyek engem elhatározásomban vezettek, a melyre vonatkozólag sietek kijelenteni, hogy mindazok, a miket elmondandó leszek, egyéni álláspontomat, nem pedig azon párt álláspontját jelzik, melyhez tartozni szerencsém van. S mert tudomásom szerint a nélkül, hogy ez valakinek jogkörét sértené, vagy valakinek kompetencziájára tartoznék, bírálat, vagy, hogy úgy mondjam, találgatáB tárgyát képezte már eddig is az, hogy vájjon a függetlenségi és negyvennyolczas párt miért nem foglalt határozott állást arra vonatkozólag, hogy ezen javaslatot megszavaztatja a párt tagjai által, vagy ellenzi: kötelességemnek tartom azon párt iránt, melyhez tartozni szerencsém van, röviden jelezni, hogy ezen pártelhatározás, a melylyel a párttagokra vonatkozólag nyilt kérdésül hagyta fenn a javaslat mellett, vagy ellen való szavazást, nem azt jelenti és azt nem is jelentheti, mintha a párt ezzel azt akarta volna dokumentálni, hogy nem tudja magát elhatározni, vájjon a tőzsdeadó kérdésében milyen elvi álláspontot foglaljon el, hanem ez egyszerűen arra vezetendő vissza, hogy a javaslat ezen szerkezetében nem felelvén meg a párt elvi álláspontjának ég a párt összesége óhajtásának, politikailag helyesen csak azt tehette, hogy a párt tagjaira nézve a javaslattal szemben való állásfoglalást nyilt kérdésnek hagyta fenn. Kijelentem azt is, hogy saját álláspontom szerint és ennek az állás pontnak tudtommal azon pártban is sok támogatója van, melyhez tartozni szerencsém van, a tőzsdeadó behozatala elvi kérdést képez, még pedig nem az osztályok, felekezetek, vagy kasztok szerinti megadóztatás szempontjából, hanem egyedül és kizárólag azon szempontból, mely ezen pártnak sarkalatos elveivel egyezik, és a mely abbó 1 áll, hogy az államnak folyton növekedő teherviseléseién az állam kötelékébe tartozó azon tényezők, melyek az államnak folyton növekedő teherviselésében az állam kötelékébe tartozó azon tényezők, melyek az állam jótéteményeit, védőkarját, — ha olyan van — ott, a hol érzik és élvezik, az állam közterheiben is részesüljenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József: És pedig egyenlően! Barta Ödön: Ezzel az állásponttal mi soha ellentétbe nem jöttünk és soha nem is fogunk jönni; de nem azért, mintha vindikálni akarnánk olyan érdemeket a pártnak, melyekkel nem bir, vagy kétessé akarnám tenni azon érdemeket, melyeket a néppárt e javaslat beterjesztése körül szerzett, hanem csak az igazság kedvéért jegyzem meg, hogy Rakovszky István t. képviselőtársam tegnap tévedett, midőn ezt a javaslatot, vagy helyesebben a tőzsdeadó elvi megvalósítása felé való közeledést, annak a pártnak kizárólagos vívmányaként tüntette fel, a melynek nevében felszólalt, mert ez nem azon pártnak programmpontja, hanem ez sokkal régibb keletű, mint az a párt maga. (Helyeslés a szélső baloldalon.) l&z az ország nagy rétegeiben közóhajtást képezett és a függetlenségi és 48-as pártnak programmjában csak azért nem foglalt el külön pontot, ha ugyan nem foglalt el, mert a sok kibocsátott programmot hirtelen átlapoznom nem lehetett . . . Polónyi Géza: ismételten bennök volt! Barta Ödön. ... és mert azon nagy elvben, a melyet a függetlenségi és 48-as párt magáénak vallott: a teherviselés kérdésében, ennek megvalósítása is benne foglaltatott. Ennyit az igazság kedvéért. Ezzel az elvvel mi ellentétbe nem jöttünk, nem jövünk és jönni nem is fogunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi most már a tőzsde megadóztatásának kérdését illeti, méltóztassék megengedni, hogy egy rövid visszapillantást vessek arra, hogy a tőzsde megadóztatásának forrása voltaképeti mi? (Halljuk! Halljuk!) Nem tagadhatja senki, hogy a közgazdaság terén a sok tényezők között, mely együttvéve alkotja a közgazdaságot, a döntő és elhatározó befolyású tényező mindenütt a tőke. így van ez látszólag és a jelszavak szerint nálunk is ; tényleg azonban, — sajnos, — nem így áll a dolog. Nálunk az elhatározó tényező, a melynek hatása alatt Magyarország gazdasága, és itt kiválólag a mezőgazdaságot értem, évtizedek óta nyög: nem a tőke, hanem a tőkeszegénység uralma. Nálunk tehát a viszonyok egészen máskép ítélendők meg, mint külföldön. Nem akarok hosszadalmas lenni, csak jelzem, hogy nálunk annak idején a 48-iki vívmányok hatása alatt keletkezett új viszonyokban úgy a volt földesúr, mint a föld tulajdonosává vált volt jobbágy, egyaránt belekerültek abba a nehéz helyzetbe, hogy nélkülözniük kellett, mert a nagy átalakulás épen Összeesett az elnyomatás, az abszolutizmus korszakával is, a midőn idegenek uralkodtak az ország felett; érezniök kellett annak hatását, hogy első berendezkedésüknél nélkülözték a gazdaság első életföltételét képező tőkét, nélkülözték különösen az olcsó tőkét. Nagyon természetes tehát, t. ház, hogyha másutt a kapitalizmusnak, vagyis a tőke uralmának hatása bizonyos ellenszenvet keltett azon körökben, a melyeknek boldogulása a tőke összhatása nélkül nem képzelhető, és ha ez a hatás ott is megnyilatkozott, a hol a tőke honi volt, mennyivel intenzivebb és érezhetőbb módon kellett annak megnyilatkoznia ott, a hol, mint nálunk, az az életfeltételt képező tőke, fájdalom, idegen volt, és mint idegen, honi intézményeink, honi szükségleteink és különösen mezőgazdasági szükségleteink iránt érzéketlenebb, sőt mondhatnám, bizonyos
