Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-578

578, országos ülés 1900. május 15-én, kedden. 151 teudencziák által vezéreltetve, ellenségesebb indulatú volt, mint a milyennek szabad lett volna lennie, vagy mindenesetre, mint a milyennek lennie, kívánatos volt. Az is nagyon természetes, t: ház, hogy ezen közgazdasági első tényezőnek döntő hatása a többi gazdasági tényezőkre és így különösen a mezőgazdasági foglalkozást űző tényezőkre, a sújtott tényezőkben bizonyos ellenszenvet ébresztett, a mely a bajok főforrásáúl a tőke uralmát és annak időnkéiit sokoldalúlag ta pasztaiható kinövéseit, visszaéléseit tekintette, és így ezzel összefüggésben állónak kell tekintenem azt is, hogy ez az ellenszenv, a mely ezen forrásokból táplálkozott, a dolog természetes rendje szerint is azon műhely felé fordult, a melyben, ha jól működik, ha hatásaiban nem ellenséges, ha eszközei megválogatásában hazafias, és ha összetételében is hazafias elemekből áll, a mezőgazdaságnak előmozdító eszközei lennének gyártandók, ellenkező esetben pedig annak megölő fegyverei kovácsoltatnak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azon intézmény ellen kellett tehát a gyűlöletnek fordulnia, a melyet ilyennek ismert fel a társadalon, és ez a tőzsde. (Igás ! Űgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Az így alakúit közvélemény teremtette meg az ellenhatást Európának legnagyobb részében, megteremtette pedig azáltal, hogy retorziónális eszközt kerestek azzal a tényezővel szemben, a melyet bajaik forrásául tekintettek, és ezt a retorziónális eszközt részben a börzeadóban találták fel. Rakovszky István: A börze-reformban! Barta Ödön l A börzeadóban ; a reform, az vele jár. Rakovszky István S Igenis a reform! (Mozgás jobbfelöl. ^Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Barta Ödön; Hát ez az én felfogásom; t, képviselőtársam felfogása lehet más. (Helyeslés.) T. ház! Ez az ellenszenv nálunk is természetszerűleg kifejlődött; a megtorlásnak ezen eszközét nálunk is kereste a sújtott gazdasági tényezők azon csoportozata, a mely, a mint mondám, bajai főforrását a tőke uralmában kereste, holott tényleg a tőkeszegénység dühöngésében kellett volna látnia és keresnie. Ez az ellenszenv nyilvánult meg a tőzsdeadónak behozatala alakjában mindazon államokban, a hol saját tőkéjük uralkodott. Nálunk sokkal indokoltabb volt a közvélemény olyan megalakulása, a mely ideterelte a hangulatot, és szükségként állította a közvélemény Ítélőszéke elé azt, hogy a tőzsde megadóztatandó. Nem akarok ezzel a kérdéssel hosszadalmasan foglalkozni, csak érinteni akartam ezen álláspontomat. Én így fogom fel ennek keletkezését és tisztelettel megjegyzem, hogy ott is, a hol már eddig behozták, nem egyszerű retorziónak tekintették ezt. Nálunk is úgy tüntetik fel, hogy ennek nagy részben fináncziális, sőt a mint a t. előadó úrtól hallottuk, szocziális jelentősége is van. Azon jelszavakat is hangoztatják mellette, hogy az egyenlő teherviselés elvének megvalósítása rejlik ezen intézmény behozatalában és én ezen szempontból kívánok a javaslathoz hozzászólani. Mindenekelőtt tisztelettel megjegyzem, hogy én ezen adótörvénynek szocziális jelentőségét nem látom, nem is várok tőle szocziális hatást. Emlékszem rá, a t. belügyminiszter úrnak volt egy kijelentése, a mely úgy jellemezte ennek a javaslatnak a behozatalát, hogy legalább majd elhallgat az agitáezió, a mely sokkal többet árt a tőzsdének, mint a mennyit ártani fog ez az adóbehozatal. Eu nem akarok ennek a jelentésnek bővebb bírálatába bocsátkozni, csak tisztelettel megjegyzem, hogy annál veszélyesebb irányzat nem volna a világon, mint az, hogyha Magyarország törvényhozó termébe az a felfogás jönne be, az a felfogás érvényesülne a törvények megalkotása körűi, hogy X, vagy Y nevű áramlat kedvéért, azért, hogy az az agitáezió elhallgattassák, ilyen, vagy olyan irányú adótörvényeket hozzunk be. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt én veszélyesnek látom, és pedig olyan irányú veszélynek, a mely elől senki a maga törvényhozói előrelátásával el nem zárkózhatik, mert annak határait megszabni nem lehet, mert vannak olyan áramlatok, sőt keletkezhetnek ezután is, a melyek az állam összérdekeivel ellenkeznek, és azon áramlatok agitácziója is lehet olyan hatású, hogy gyenge alapon álló kormányokat megingathat oly irányban, hogy azok kedvéért egy másik elnyomására, vagy terhére súlyosabb, vagy kevésbbé súlyos adótörvényeket hozzon be. De nem is várok én ettől hatást és e tekintetben teljesen osztom Rakovszky István t. képviselőtársam beszédében foglalt azon kijelentéseket, a melyekben azt igyekezett kimutatni, hogy az az áramlat, a melynek kibékítése czéljából a t. pénzügyminiszter úr ezt a javaslatot beterjeszti, ezélját nem érte el, a kibékítés tehát ezen a téren nem várható. Azt hiszem, hogy most egy rövid korszak alatt kétezer jutottunk abba a helyzetbe, hogy olyan javaslat fekszik előttünk, a melyet csak azért lehet jónak mondani, mert senkit sem elégít ki. Nem tudom, a t. pénzügyminiszter úr-e, vagy valamely hátam égett ülő szónok mondotta a a napokban, hogy jónak kell lenni ezen törvényjavaslatnak azért, mert senki sincsen megelégedve vele. (Egy hang a jobboldalon: A pénzügyminiszter mondotta!) Ha mondotta, bizonyosan el is fogja vállalni az apaságot. Én a magam részéről a törvényhozásról más fogalommal birtam eddig, és csak nagyon sajnálnám, hogyha ebből a fogalommeghatározásból ki leírnék zavarva. Eddig