Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-577

577. országos Hlés 1900. május 11-én, hétfőn. 143 elmélete pedig a legújabb idők pénzügyi felfogásának folyománya. Stein Lörincz volt úttörő e tekintetben, a ki felállította azt a tételt, hogy minden forgalom nyereség elérése czéljából történik, mert ép észszel nem tételezhető fel, hogy valaki forgalmat idézzen elő anélkül, hogy azzal nyereség legyen összekötve. Ezt a nyereséget kívánja megragadni akkor, a mikor legalkalmasabb a megragadásra, tudniillik akkor, a midőn a forgalom történik. A forgalmi adónak tárgya tehát egy olyan forgalmi tény, a melynek gazdasági és jogi rendeltetése abban áll, hogy egy ingó értéket az egyik egyén gazdasági vagyoni köréből egy másik egyénnek vagyoni körébe vonjon át. Ha már most én ezen törvényjavaslatot ebből a szempontból veszem bírálat alá, azt találom, hogy ezen elméletnek nem tesz eleget, a mennyiben ezen törvényjavaslat csakis az éitékpapirforgalmat adóztatta meg és az áruforgalmat egészen figyelmen kívül hagyja. Ez annál nagyobb hibája ezen törvényjavaslatnak, mert a budapesti tőzsdén az árúforgalom sokkal nagyobb, fontosabb és élénkebb, mint az értékpapír-forgalom, és mert a német és az olasz törvények az árúforgalmat megadóztatták, és ezzel igen szép financziális eredményeket tudtak felmutatni. Nem áll tehát a t. pénzügyminiszter úr indokolásának és az előadó úr mostani beszédének azon okoskodása, bogy nem lehetett behozni az árúforgalom megadóztatását, azért, mivel a mezőgazdaság, a mely úgyisjnagy válságban van, ez alatt szenvedne. Én elenkezőleg azt hiszem, hogyha behozzák az árúforgalom megadóztatását, ez alatt nemcsak, hogy nem szenvedne, hanem újabb virágzásnak indulna. Az indokolás maga kimutatja nekünk, hogy miképen tudták azt a veszedelmet elkerülni Olasz- és Németországban, hogy a gazdaság kárt valljon. A t. pénzügyminiszter úrnak indokolása következőleg szól (olvassa): »01aszországban csak a tőzsdei határidőüzlet adóköteles és a törvény is, messzemenő intézkedései daczára, az adókötelességet az árúügyleteknek csak ama részére terjesztette ki, a mely tőzsdei szokások alapúi vétele mellett köttetik és ezenfelül kimondotta, hogy abban az esetben, ha az ügyfelek egyike őstermelő, vagy iparos, a ki az ügylet tárgyát képező árút belföldön termelte, vagy átdolgozta, a különben adóköteles ügylet adómentessé lesz.« Hisz az igen tisztelt pénzügyminiszter úr előtt ott feküdt ezen németországi példa. Németországban kimutatták, hogy miként lehet megadóztatni, és mi egy szót sem hallottunk az ellen pnnaszkép felhozni, hogy ezáltal ott a mezőgazdaság, vagy a kereskedelem meg lett volna károsítva. A pénzügyminiszter úrnak és a t. előadó úrnak rendelkezésére állottak mindazon bizonyítékok és adatok sokkal nagyobb mérvben, mint nekem, és ha utána kutattak volna, azt találják, hogy például az árútőzsdén az összes ügyleteknek csakis ll°/o-a lett teljesítéssel és 89°/o-a kompenzáczióval befejezve. E 89°/o tehát nem volt egyéb, mint különböző játék. Nagyon különös, hogy az árútőzsdét annyira kímélik, mikor azt a rapid növekedést, szaporodást látjuk, mely az áruforgalomban rövid pár év alatt észlelhető. 1896-ig átlag a budapesti árútőzsdén búzábaa 5,928.000 métermázsát, rozsban 984.000 métermázsát árultak. í 897-ben már búzában öt millióról 16,180.000 méturmázsára, rozsban 1,440.000 métermázsára; 1898 ban búzában 40,814.000 métermázsára és rozsban 3,955.000 métermázsára emelkedett a forgalom. Tehát míg 1896-ban átlag az összes termények, melyek leszámolás alá kerültek 13,800.000 métermázsára rúgtak, í898-ban ez 71 milliót tett ki. Neumann Ármin? Hát az árak milyenek voltak? Rakovszky István: Erre is reá térek. Még érdekesebb a kifizetett különbözetek kimutatása. Hogy pedig Neumann Ármin t. képviselőtársamnak feleljek, felemlítem, hogy 1896-ig az összes leszámolás alá került ügyletek 3,102.000 koronát, 1897-ben 20,723.000 koronát, í898-ba;i 26,691.000 koronát tettek. Neumann Ármin: Hát az egységárak milyenek voltak ? Rakovszky István: Az egységárak abban az időben, az 1898. évet kivéve, mindig apadófélben voltak és mindennek daczára a végeredmény mindig növekvő volt. Ámde a t. képviseli)társam az egységárakat kérdezi. Erre egy nagyon szép jellemvonást hozok fel a budapesti értéktőzsdére nézve, mert 1896-ig, mikor a különbözetek 3,102.000 koronát tettek ki, részletezve is ki voltak mutatva, hogy ennyi esik búzára, ennyi rozsra. 1897-ről azonban, mikor majdnem 2! milliót tettek ki, és 1898-ról, mikor majdnem 27 millióra rúgtak az ügyletek, nem találtam kimutatást, hanem találtam egy jegyzetkét és ez így szól, hogy ezen adatok 1897-től kezdődőleg a termények nemei szerint nem mutattatnak ki. Mi ennek a háttere? Ha az árútőzsde épűgy, mint 1896-ig, részletezve kimutatta volna az adatokat, akkor nem leplezhette volna el, hogy ezen óriási értékszaporodás a különbözetek leszámolásánál a búzában űzött fedezetlen határidőüzleteknek a következménye, és hogy ezt leplezzék, 1897 óta többé semmi kimutatást nem tettek közzé. Ezért nem szolgálhatok tehát a t. képviselő úrnak az egységárakra nézve adatokkal. Á t. pénzügyminiszter úr ezen adatokból is meggyőződhetik arról, hogy milyen nagy értékeket hagyott megadóztatás nélkül, és hogy mily nagy értékekre nem terjed ki a javaslatban foglalt tőzsdeadó hatása, a minek a következménye az lesz, hogy ez a tőzsdeadó a hozzá főzött