Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-577

144 577. országos ülés 1900. május 14-én, hétfőn. várakozásoknak sem fináncziális, sem szocziálpolitikai tekintetben nem fog megfelelni. Még kevésbbé fogadhatom el a t. pénzügyminiszter úrnak azt az érvelését, hogy az árúforgalmat azért nem vette megadóztatás alá, mert azt Ausztriában sem adóztatták meg. Ezen érv abszolúte nem áll meg. A t. pénzügyminiszter úr is fogja tudnh hogy mikor 1888-ban megtörténtek az első lépések arra nézve, hogy a tőzsde megadó/.tassék, az "osztrák bizottságban utaltak arra, hogy mily nagy veszély rejlik abban, ha Magyarországon a tőzsdeadót be nem hozzák. És akkor a bizottságban egy indítvány tétetett, el is lett fogadva, a mely azt határozta, hogy az osztrák kormány lépjen érintkezésbe a magyar kormánynyal, hogy a tőzsdeadó hozassék be Magyarországon. És akkor mi történt? Mikor a törvényjavaslat a plénum elé keríílt, az osztrák képviselőház állást foglalt ez ellen; úgy látszik, sokkal jobban ítélte meg és ismerte fel a t. tőzsdére járó urakat, mert kimondta, hogy az indítványra szükség nincs, viselje maga a kormány az egész felelősséget. A törvény az említett rezoluczió nélkül fogadtatott el, és azóta azt látjuk, hogy ezen a réven, daczára annak, hogy mi csak ma hozzuk be a tőzsdeadót, Ausztriában nem csökkent semmivel sem az értékforgalom, nálunk pedig csöppet sem emelkedett a forgalom. Különben, t. képviselőház, megnyugtathatom mind a t. pénzügyminiszter urat, mind az előadó urat; Ausztriában egy igen intenzív mozgalom indáit meg, mely az árúforgalmat meg akarja adóztatni. Ebben a mozgalomban részt vesznek nemcsak a gazdakörök, nemcsak a lakosság, hanem az egyes országok tartományi gyűlései is e mellett foglaltak már állást és különben is (Halljuk! Halljuk! a hal- és szélső baloldalon.) azt hiszem, hogy, minthogy adóbehozataláról van szó, a két pénzügyminiszter úr, az osztrák és a magyar, nagyon hamar meg fognak egyezkedni, ha akarnak. Ha nem hozzák be, ennek indoka csak abban rejlik, hogy mi nem akarjuk behozni, mivel sokkal intenzivebben nyúlik be a képviselőházba a börzetestület befolyása Magyarországon, mint Ausztriában. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Börzeliberálizmus! Rakovszky István % Másik nagy hibája a törvényjavaslatnak az, hogy az adókulcs túlalacsony. A t. pénzügyminiszter úr 440.000 koronába preliininálta az idei költségvetésben azt a jövedelmet, a melyet ebből az adóból remél. Az én számításom szerint ez 4000 millió forgalomnak felel meg a budapesti tőzsdén. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem hiszem, hogy a budapesti tőzsde ezt a 4000 milliónyi forgalmat fel tudja mutatni; ha fel tudja mutatni, ez egy indokkal több arra, hogy az adót nagyobbra szabjuk, mint a hogy tervezve van. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Különösen indokolt, hogy magasabbra szabjuk ki, ha azt az óriási aránytalanságot vesszük számba, a melylyel az ingatlanra nehezedik a teher a forgalomban, a mennyiben az adásvételnél 4'3°/o a megterheltetés. De bizonyos ingók forgalmánál is tapasztalunk ilyet. Nézzünk csak egy egy népies példát. Ha egy szegény földmíves a tehénkéjét, amely 30—40 forintot ér, — ritka eset, ha 100—120 forintot ér, — el akarja adni, akkor a marhalevélért, melyen öt krajczáros bélyeg van, öt krajczárt keíl fizetnie; az átiratásnál újra kell fizetnie; és a földmívelésügyi miniszter úr egyik törvényjavaslata még ezt is fel akarja emelni. Ha ily aránytalanságok vannak, nem értem, hogy e törvény csak tiz fillérben szabta meg itt a tételt és még ezt a tiz fillért is sokalta Matlekovits Sándor képviselő úr és nyolcz fillére kivánta leszállítani. Nem csodálkozom, ismerem az ő mííködését a tőzsdereform ankétben, ismerem 8t arról az oldaláról, hogy sohasem hallottam még szavát felemelni akkor, mikor a szegény nép adóterheinek könnyítéséről volt szó, hanem mindig akkor, mikor az ipari körök, tőzsdekörök és bankkörök voltak érdekelve. (Igaz ! Úgy van / a baloldalon.) Már ez alkalommal jelzem, hogy az illető szakasznál szándékozom beadni egy indítványt, mely odáig megy, hogy az adókulcs legutóbb tiz fillérre felemeltessék. Én nem akarom ezzel azt mondani, hogy a tőzsdeforgalmat oly nehezen kel! megadóztatni, mint az ingatlanforgalmat. Én belátom, hogy ezen rapid, ezen gyakori forgalomnál egy ilyen adókulcs indokolatlan lenne, mert rövid idő alatt magát az értéket is felemésztené. De indokolatlannak tartom az alacsony adókulcsot is, ha tekintetbe veszem az eljárást Németországban és Ausztriában. Azt értem, hogy Németországban, mikor útörőkként léptek fel, egy kicsit félénken kezelték a kérdést, de midőn azt látjuk, hogy 1881 óta Németországban kétizben, az idén harmadszor fogják a tőzsdeadó törvényt szigorítani és az adókulcsot felemelni, s ha azt látjuk, hogy Ausztriában 1892-ben hoztak be egy tőzsdeadótörvényt, s már 1897 ben oda módosították, hogy az Ötszörösére emelték fel az adókulcsot, akkor nem értem, miért irtóznak nálunk a pénzügyminisztériumban a magasabb adókulcstól, mikor a külföld példája előttünk áll. Annál kevésbbé értem ezt, mert Grimm, ki a német tőzsdeadó referense volt, a következőleg szólt: »Míg előbb az ingatlan tulajdon a nemzeti vagyon főtényezoje, addig az utolsó száz év alatt, de főkép az utolsó harmincz év alatt az ingó vagyon, és különösen az ingó töke túlnyomó jelentőségre vergődött. Az ingó tőke befolyása a gazdasági élet minden nyilvánulásában túl-