Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.
Ülésnapok - 1896-576
112 576. országos Illés 1900. m&jns 12-én, szombaton. helyezkedem az ipari szeszgyárak fontossága és érdekeik megóvása tekintetében. És most engedje meg a t. képviselőház, hogy áttérhessek a tegnap hallott beszédekre, és elsősorban Rakovszky István t. képviselő úr fejtegetéseire. A t. képviselő úr hosszasan és behatóan foglalkozott a törvényjavaslattal, igen sok kifogást emelt ellene. Sajnálattal vagyok kénytelen konstatálni, hogy egyetlen argumentumát sem fogadhatom el olyannak, a mely az elfogulatlan kritika előtt megállhat, és igyekezni fogok ezen állításomat be is bizonyítani. T. képviselőtársam, fejtegetéseiben először is bírálta a múlt évi kontingens, törvényt, az 1899 : XX. törvényczikket, azután áttért a jelen törvényjavaslat bírálatára. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy úgy a múlt évi kontingenstörvény, valamint a kormánynak a mezőgazdasági szeszipar és az erre vonatkozó törvényhozás körűi kifejtett tevékenysége, egyenesen károsította a mezőgazdaság érdekeit. Azt hiszem, hogy a t. képviselő úr ezzel a véleményével egyedül áll, mert aki a tényeket ismeri, az, teljes lehetetlen, hogy elfogultság nélkül ily állításra ragadtassa magát. Hiszen mindenki tudja, hogy a legutóbbi időkig, addig az időig, míg nekem szerencsém volt a szeszgyártásra vonatkozó törvényjavaslatokat beterjeszteni és keresztülvinni, a szeszipar a lehető legkedvezőtlenebb helyzetben volt. (Igaz! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) És épen ezeknek a legutóbbi törvényeknek, azok hatásának köszönhető a fellendülés, a melyet a szeszgyártás vett. (Igaz! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) És ez épúgy javára vált a mezőgazdasági szeszgyártásnak, mint az ipari szeszgyáraknak. (Igaz! Úgy van! a jobb-és baloldalon.) De méltóztassék visszaemlékezni arra, miféle intézkedéseket tettünk, speczialiter a mezőgazdasági szeszgyártás érdekében. Először is a bonifikácziót felemeltük minden hektoliter után két koronával, a nyolcz hónapos főzési kampagnet kiterjesztettük 12 hónapra, a mi a marhahizlalás szempontjából igen nagyfontosságú. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) A kontingens leszálítása folytán elértük azt, hogy időközben a szeszárak 8—ÍO koronával emelkedtek, a mi nemcsak az ipari, de a mezőgazdasági szeszgyáraknak is javára szólt. (Igás! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) A lisztes anyagok kis üstben való főzésének eltörlése, vagy megszorítása folytán igen veszedelmes konkurrencziától szabadítottuk meg a mezőgazdasági gyárakat. (Igaz! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) Polónyi Géza: Ezt nem kellett volna! Lukács László pénzügyminiszteri Az adózatlan szesz Ausztriából való behozatalának meggátíása által pedig, amely — mint köztudomású, — Galicziából sokkal olcsóbban termeltetik, elértük azt, hogy az osztrák szesz nem nyomhatja le a mi belföldi szeszünknek az árát. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A kontingenst illetőleg pedig oly intézkedéseket tettünk, hogy míg eddig a kontingens majdnem 50—50 százalék szerint oszlott meg a két gyári üzem között, addig jövőben a mezőgazdasági kontingens 585.000 hektoliter, az ipari 267.000 hektoliter lesz. A ki ezekkel a tényekkel szemben mégis azt állítja, hogy a kormány ellenséges indulattal viseltetik a mezőgazdasági szeszipar iránt, és hogy intézkedései megkárosították a mezőgazdasági szeszipart, az tisztán csak elfogultságból beszél, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kifogásolja a t. képviselő úr az 1899 : XX. törvényczikk egyik intézkedését, mely szerint azt a 40.000 hektoliter szeszt, mely tulajdonképen a mezőgazdasági szeszgyárak részére volt fentartva, ideiglenesen átengedtük kihasználás végett az ipari szeszgyárnak, ós az összes bajok kútforrását a törvény 6, §-a azon intézkedésében véli föltalálni, a mely azt mondja, hogy mindaddig, míg újonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék részeltetésére, ama szakasz rendeltetésének megfelelő módon, ez a 40.000 hektoliter igénybe nem vétetik, addig az ideiglenesen az ipari szeszfőzdék között osztatik fel. Én azt hiszem, hogy ez az intézkedés is úgy közgazdaságilag, mint pénzügyileg helyes és indokolt volt. Akkor, mikor azt a törvényt megalkottuk, rendelkezésre állott 53.000 és néhány száz hektoliter, mint olyan, melyet az új mezőgazdasági szeszgyárak fognak igénybe venni. Szüksége nem volt a mezőgazdasági gyáraknak többre, mint 13.000 egypár száz hektoliterre, ez nekik ki is adatott. Hogy miért rendelte el a törvény a 40.000 hektoliter átadását az ipariaknak, ennek egyszerű magyarázata az, hogy azt akartuk, hogy az kifőzessék, mert különben az adót egyszerűen elvesztettük volna. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Miért maradt volna ez a 40.000 hektoliter kihasználatlanul, mikor a mezőgazdasági gyáraknak azon időben arra nem volt szükségük, és nem is álmodhattuk azt, hogy oly rohamosan fognak emelkedni a mezőgazdasági szeszgyárak, hogy azt oly rövid idő alatt fogják igényelhetni. Azonban, ha mindaz igaz volna is, a mit a t. képviselő úr állít, hogy ezen intézkedés olyan káros volt a mezőgazdaságra nézve, még akkor sem állana az ő kifogása, mert ez az intézkedés csak papiroson maradt; azok az ipari gyárak egy hektolitert sem kaptak ebből a 40.000 kontingensből, mert nem közöttük lett de facto kiosztva, hanem ki lett osztva, mint pótkontingens a mezőgazdasági szeszgyáraknak. (Helyeslés és derültség a jobboldalon.) Rakovszky István: Akkor hogy lehet megváltani ?