Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.
Ülésnapok - 1896-576
573. országos ülés 1900. májas 12-én, szombaton. 113 Lukács László pénzügyminiszter: Majd rátérek. Ily körülmények közt ez az iutézkedés azokat a veszélyeket, a melyeket a képviselő úr ebből derivál, egyáltalában nem idézhette elő. Áttérve a jelen törvényjavaslatnak intézkedéseire, először kifogásolja a képviselő úr ezen 40.000 hektoliter kontingensnek kártalanítását, azután kifogásolja a kártalanítás eszméjét egyáltalában, és azt mondja, hogy ez az 1899: XX. törvényczikk 8. §-ából származik, vagyis abból az intézkedésből, mely az ipari szeszgyárak egyesítését megengedi. Én azt hiszem, hogy ezeknek az elvont kontingenseknek kártalanítása igenis szükséges és jogos, mert a törvény azoknak a gyáraknak ehhez a mennyiséghez igényt adott, és habár eddig az ipari szeszgyárak a 40.000 hektolitert nem is vették igénybe, nekik törvényen alapuló joguk van, hogy évi 10.000 hektoliter csökkenéssel a következő négy kampagneon keresztül igénybe vehessék. Ily körülmények közt egy szerzett jogtól fosztjuk meg őket akkor, mikor egyszerre vonjuk el tőlük ezt a mennyiséget, és nagyon természetes, hogy törvényben biztosított jogot vévén el, azt nem tehetjük máskép, mint kártalanítással. (Helyeslés a jobboldalon.) így vagyunk, t. képviselőház, a kártalanítással egyáltalán, és épen azért, mert azon esetben, ha a mezőgazdasági szeszgyáraktól vonunk el kontingenst, azokat is kártalanítanunk kell, nagyon természetes, hogy egyforma mértékkel keli me'rnünk, akár ipari, akár mezőgazdasági legyen az a gyár. Abban az esetben, ha elveszszük tőle azt, a mit a törvény biztosított, ezt kártalanítás nélkííl nem tehetjük. (Igaz l Úgy van! a jobboldalon.) A t. képviselő azután sajnálatomra személyes térre ment át és igyekezett egy bizonyos eseményt olyképen feltüntetni, mintha abban személyes érdekek játszottak volna valamely szerepet. Ez az eset, a melyről a t. képviselő úr megemlékezett, az, hogy a múltkori törvény megalkotása alkalmával megtartott ankéten a kormánynak azon javaslata, vagy mondjuk, azon előadói tervezete, a mely a tanácskozás alapját képezte, a felszólaló ankét-tagok kívánságára meg lett változtatva. Míg ugyanis ez az előadói tervezet az ipari gyárak egyesítése esetében nagyobb levonást rendelt, addig az ankét tárgyalása alkalmával ez olyan változáson ment keresztül, hogy a levonás kisebbedett. Először is azt hiszem, t. képviselőház, hogy, ha valaki egy szaktanácskozmányra meghivatik, azért van meghíva, hogy véleményét nyilvánítsa azon kérdések felett, a melyek ott tárgyaltainak, és ha véleményét meggyőződése szerint nyilvánítja, azt senkinek rossz néven venni nem lehet. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Nem áll az, mintha ez a változás egyéni érdekek kielégítése KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXIX. KÖTET. czéljából történt volna; ezt nem fogadhatom el; hanem történt azért, mert az illető felszólalóknak, — a kik, megjegyzem, nem is voltak többségben, mert a mezőgazdasági érdekeltek voltak többségben, — sikerűit meggyőzniök engem arról, hogy, ha azt a nagy levonási perczentet fentartjuk az egyesítés esetében, teljes lehetetlenné válik az ipari kontingenseknek egyesítése, mert oly magas árt kellene fizetni az átveendő kontingensért, a mely teljesen lehetetlenné fogná tenni az ilyen kontingens megvásárlását. Miután pedig a czél az volt, hogy az ipari kontingensek egyesítése lehetővé tétessék, hogy az ipari gyárak fenmaradása biztosíttassák ezen úton is : nagyon természetes, hogy ily körülmények közt bele kellett nyugodni abba, hogy az általam eredetileg kontemplált magasabb levonás redukáltassék. De ha igazságtalan egy esetben az, hogy a kormány megváltoztatja a szaktanácskozmányon a maga álláspontját, akkor annak igazságtalannak kellene lenni más esetben is. Méltóztatnak tudni, hogy a jelen törvényjavaslatban a mezőgazdasági gyárak javára levonandó menynyiség a kormányjavaslatban 3.000 hektoliterre volt kontemplálva. Később a szaktanáeskozmány kívánságára felemelték 9 000 hektoliterre. Mért nem méltóztatik ezt is kifogásolni? Ez is gzaktanácskozmány kívánságára történt! Ha tehát az előbbi kifogásolandó, kifogásolandó lenne a képviselő úr által ez is. Ezek után, t. képviselőház, át kell térnem Polónyi Géza képviselő úr beszédére, a mely szintén igen sok és részletes kérdést vetett fel. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr, azon czél által vezérelve, hogy tegye lehetővé a törvényhozás, hogy jövőben ne a nagybirtok, hanem a kisbirtok favorizáltassék, és lehetőleg arra törekedjünk, hogy a kisemberek jussanak mezőgazdasági szeszgyárak birtokába, felhívta figyelmemet arra, hogy midőn az 1899 : XX. törvényczikk megváltoztatása lehetséges lesz, törekedjem oda, hogy annak azon intézkedése, a mely a hektáronként kitermelhető mennyiséget három literre teszi, leszállíttassék, vagy bizonyos fokozatok állíttassanak fel, hogy minél kisebb a birtok, annál nagyobb, minél nagyobb a birtok, annál kisebb literszám jusson egy-egy hektárra. Én teljesen egyetértek képviselőtársamnak ezen intencziójával; magam is abban a véleményben vagyok, hogy arra kell törekedni, hogy deczentrálizáltassék a mezőgazdasági szeszgyártás és nem annyira a nagy-, mint inkább a kisbirtokosok jussanak abba a helyzetbe, hogy ilyen szeszgyárakat felállíthassanak. Azonban, a mint a t. képviselő úr maga is megjegyezte, ma nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezt a törvényt, a mely Ausztriával közösen alkottatott, 15
