Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-576

578. orsságoi ülés 1900, májas 12-én, seombaton. 101 természeti javait és utalva van arra, hogy drága pénzen vásárolja a bizonytalan és sokszor testét, lelkét mételyező méregitalt. (Igazi Ügy van! balfelöl) Egyrészt e miatt is pusztul a népünk neim csak a felvidéken; panaszt hallottam az áldott Zalából is, panaszoltam a pénzügyminiszter úrnak ez ügyet magam is. Segített-e a bajon, nem tudom; csak azt tudom, 8 a néppel együtt érzem, hogy az ilyen gazdálkodás nincsen javára a népnek, a gazdaközönségnek. Sok aggodalom merült fel, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatnak is hibája, hogy az csak bizonyos érdekszövetségnek szolgál a javára, de a gazdaközönség, a nép egyetemének érdekével ellenkezik. A mennyiben pedig a nép java, a néppárt programra]a is a gazdaközöuség, főleg a kisgazdák elhangzott érdekeinek kellő figyelembevételét követeli, e törvényjavaslat pedig az ellenkezőt teszi, rövidesen csak annak a kijelentésére szorítkozom, hogy a nép érdekéből, a néppárt álláspontjáról e törvényjavaslat el nem fogadható. (Helyeslés balfelől.) Dedovics György jegyző: Makfalvay Géza! / Makfalvay Géza: T. ház! A midőn tegnapelőttXdmjáthy Béla t. képviselőtársam általam nagy érdeklődéssel hallgatott és nagy tanulmányról tanúskodó beszédében a szőnyegen lévő törvényjavaslathoz hozzászólt, jónak látta szokása szerint ismét egy kirohanást tenni az agráriusok ellen, a kik között engem személyesen is megnevezett. Egész bíínlajstromot sorolt fel, és a mikor ezt hallottam, egy Moliére-cziklusban képzeltem magamat. Mert elmondotta azt, hogy az agráriusok a maguk önző érdekeit — talán nem ezeket a szavakat használta, — más kereseti ágak rovására akarják érvényesíteni. Akkor feltűnt lelki szemeim előtt Harpagon, a sivár lelkíí fösvény. Azután avval vádolta őket, hogy nem is őszinték, mert a midőn a kisbirtokosok érdekeit hangoztatják, tulajdonképeu a nagybirtok érdekeit akarják előmozdítani. Akkor feltűnt előttem Tartuffe, a kétsziníí alakoskodó. Mikor ezt a bíínlajstromot meghallottam, őszintén megvallom, hogy komoly szemrehányást kezdtem magamnak tenni, hogy én, a ki ideálokért szeretek lelkesülni, hogy kerülhettem ilyen gyanús, rossz társaságba, és már azon gondolkodtam, hogy talán jó lesz idejekorán ezt a gyanús társaságot elhagyni és áttértem a nagyipari szeszfőzők táborába, hogy megtanulhassam az önzetlenséget, és hogy meglássam azt, hogy évtizedeken át csupa hazafiságból folytatták azon üzemüket, a mely veszteséggel jár. (Derültség a jobboldalon.) Szerencsére azonban elhatározásommal vártam, hogy miféle érvekkel fogja állításait bebizonyítani. Hát bocsásson meg t. képviselőtársam, ez a bizonyítás sovány volt, nem volt méltó hozzá; mert most sem hozott fel más bizonyítékokat, mint máskor, tudniillik, hogy az agráriusok szorították a kormányt ezen törvényjavaslat előterjesztésére, és hogy ez csak a nagybirtok érdekeit mozdítja elő. Zajongó lelkiismeretem megkezdett nyugodni és beláttam, hogy nem olyan rossz hely az, a hol eddig voltam. Meggyőződtem arról, hogy t. képviselőtársam — a mi szellemes, okos embereknél nagyon gyakran megtörténik, — e tekintetben rögeszmében szenved. Rögeszmék ellen pedig érvekkel nem lehet küzdeni. Hiába hozom én akkor neki fel, hogy hiszen az agráriusok nyilatkozataiban, Írásaiban, programmjában egy szó sincs arról, a mivel őket gyanúsítják, és hogy tetteik megczáfolják azt az állítást, hogy mást hangoztatnak és mást akarnak előmozdítani. Nem akarok többre hivatkozni, csak a szövetkezeti ügyre és másokra, mikben tényleg működnek. Hát bizony ebben nem a nagybírtok érdekeit mozdítják elő. Megengedem, hogy ' az agráriusok programmját t. képviselőtársam egészben vagy részben ne helyeselje, az is igaz, hogy van ebben olyan, a mi ha érvényestíl, a nagybirtoknak is hasznára válik. De hát olyan nagy nemzeti szerencsétlenségnek tartja t. barátom, hogyha a nagybirtok jövedelmezősége is fokozódik? Hát nagyon kérem t. barátomat, ne tegye őket folytonos, alaptalan támadásainak czéltáblájává s legven igazságos. Ismerje el azt, hogy sokat hangoztattak ők, a mi eleintén nagy körökben visszatetszést okozott, de később köztudatba ment át, megvalósult s a köznek javára vált. (Ügy van! balfelől.) És nem jó szolgálatot tesz ő akkor, mikor a kisbirtok érdekeit a nagybirtokkal ellentétbe hozza, mert hiszen ilyen ellentét az én tudomásom szerint és valójában nincs. Kétségtelen, hogy Magyarország túlnyomólag földmívelő állam; kétségtelen, hogy a mezőgazdaság szenvedett az utóbbi évtizedek mostoha viszonyai alatt legjobban. Hát nagy nemzeti érdek, hogy a mezőgazdaság felvirágoztatására tegyünk valamit. Egyáltalában én azt tartom, t. képviselőház, hogy Magyarország első feladata, hogy anyagilag megerősödjék, gyarapodjék, s ezt a feladatot csak úgy teljesítheti, ha mi nem oszlunk különböző táborokba, hanem ha ipar, mezőgazdaság ós kereskedelem karöltve és egyetértőleg törekszik e nagy és fontos czél elérésére. Hogy a szesz-kontingensből én is ki vegyem a magam részét, áttérek a törvényjavaslat tárgyalására. (Halljuk! Halljuk!) Az első kérdés az, micsoda ipar a szeszfőzés. Én azt hiszem, hogy itt nem lehet nézeteltérés köztünk, hogy mezőgazdasági. (Úgy van!) Polónyi Géza: És pedig eminenter az!