Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-576

[Q2 676, országos ülés 1900, májas 12-én, szombaton, Makfalvay Géza: A második kérdés, hogy melyik mozdítja elő a mezőgazdaságot: a mezőgazdasági, vagy ipari szeszfőzés? És én határozottan azt felelem, mindkettő. (Úgy van! balfelől.) De nem állhatok meg ennél a kérdésnél abban a kenyérmezei ütközetben, melyet a mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék egymás ellen vívnak, hanem fel kell állítanom a harmadik kérdést, hogy melyik mozdítja elő jobban a mezőgazdaság érdekeit: a mezőgazdasági, vagy az ipari szeszfőzés? Én erre a kérdésre határozottan azt felelem, hogy a mezőgazdasági szeszfőzés. Állításomat tartozom bebizonyítani; hiszem, be is fogom bizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) A. magyar mezőgazdaságnak eddig leginkább az volt a főbaja, hogy egyoldalú termelésre volt berendezve és így a gazda évenként csak egyszer, aratás után jutott nagyobb pénzösszeghez. Mivel pedig tőkéje rendszerint nem volt, kiadásai pedig ez év folyamán folyton voltak, ennélfogva kénytelen volt hitelét igénybe venni, a mi sokakat, sajnos, az eladósodás örvényébe vezetett. Ezen a bajon csak úgy lehet segíteni, ha a mezőgazdasági üzem úgy osztatik meg, hogy a gazda többször is jusson r

az év folyamán pénzhez. Ennek egyik eszköze a szeszfőzés. Ezt az ipari szeszfőzés kevésbé mozdítja elő, mint a mezőgazdasági. Másodszor a mezőgazdaságnak eminens és kiváló érdeke az, hogy a termelés fokoztassék és a föld jövedelmezősége ezáltal emeltessék, ezt majd utóbb leszek bátor bebizonyítani, hogy az ipari szeszfőzés ezt a czélt szintén kevésbbé mozdítja elő. Harmadszor a szeszfőzés által a gazda, a ki a szeszt főzi, a saját munkáját értékesíti, és így az a munkabér, a melylyel a szeszfőzés a terményeket emelte, megmarad magánál a gazdánál; ez az előnye sincsen meg az ipari szeszfőzésnek. Negyedszer a mezőgazdasági szeszfőzés a deczentralizácziót jelenti. Már pedig a közérdek az, hogy a szeszfőzdék az ország különböző részeiben legyenek elhelyezve, és ott olyan emporiumokat képezzenek, amelyek hivatva vannak a föld jövedelmezőségének emelésére. Ötödször, az ipari szeszfőzdék rendszerint nagyobb városokban vannak elhelyezve; Budapesten, ha jól tudom, van öt, azután vannak Aradon, Szegeden, Temesvárott, Győrött, Baján és Nagyváradon. Ezek olyan vidéken vannak elhelyezve, a melyeknek mezőgazdasága már úgy is előnyben részesül azáltal, hogy közelebb levén a főbb forgalmi helyekhez, termékeit jobban értékesítheti, viszont szükségleteit is olcsóbban és könynyebben szerezheti be. Nagyon helyes, hogy a föld jövedelmét előmozdító ilyen intézményekben azok a távolabb fekvő részek is részesüljenek, a melyek ezen előnyöket nem élvezik. (Helyeslés a baloldalon.) Nagyon jól tudom, t. ház, hogy ez ellen felhozzák és fel lehet hozni, hogy az ipari szeszfőzés jobban előmozdítja a mezőgazdaság érdekeit azáltal, hogy nagy mennyiségeket dolgoz fel a terményekből és ezáltal a kisbirtokosok terményeit vásárolja meg s így azoknak az előnyére szolgál; fel lehet hozni azt is, hogy az ipari szeszfőzdék nagy mennyiségben hizlalnak állatokat, ezeket a kisbirtokosoktól veszik, és fel lehet hozni azt, hogy az ipari szeszfőzés nagyban termel trágyát, s ez a kisbirtokosok földjének javítására szolgál. Leszámolok ezekkel az ellenérvekkel is. Elismerem azt, hogy az ipari szeszfőzés nagy mennyiségű terményeket dolgoz fel, hogy ezeket a kisbirtokosoktól is vásárolja. De ezzel az érvvel szembeállítom azt, hogy a mezőgazda a saját terményeit dolgozza fel, és ezáltal ezek nem mennek a piaczra, és nem csinálnak konkurreneziát a kisbirtokos terményeinek. A mi pedig az állatokat illeti, az is igaz, hogy az ipari szeszfőzők a kisbirtokosoktól is vásárolnak állatokat hizlalás czéljából, azonban azt hiszem, hogy annak, a ki valamit el akar adni, sokkal előnyösebb, ha portékáját helyben adhatja el, mint ha az eladás a nagy központokban levő távoli gyárak részére történik, mert akkor a vételárból a szállítási költségeket le kell vonni, mert azokat mindenesetre az eladó viseli. Különben tudomásom van arról, t. ház, hogy ezek a kisbirtokosoktól való vásárlások nagyon kis mértékben történnek, mert köztudomású dolog az, hogy azoknak az állatai silányabbak, és így azon czéloknak, a melyeket az ipari szeszfőzés a hizlalásnál egész helyesen kitűz, kevésbbé felelnek meg. Különben az is nyilvánvaló, hogy igen sok ipari szeszfőző abbanhagyta a hizlalást. De föl kell még hoznom azt is, hogy a mezőgazdasági szeszfőzés sokkal jobban biztosítja a honi termények értékesítését, mert a mezőgazda a maga terményeit dolgozza fel, s ha a mostoha időjárás miatt a magáéból nem fedezheti szükségletét, akkor kénytelen a szomszédoktól vásárolni és azok terményeit sokkal magasabb áron veszi meg. Az a mezőgazdasági szeszfőző nem vásárol oly nagy mennyiséget, nem mehet ki kiilállamokba, nincsenek meg a kereskedelmi konjunktúrái, míg ellenben az ipari szeszfőző elsősorban saját érdekét nézi: bizony ott vásárolja a gabonát, ott vásárolja a marhát, a hol olcsóbban kapja. (Helyeslés.) Legjobban látszik az ipari szeszfőzdék javára a mérlegbe esni a trágya kérdése. De csak látszik. Mert először, a mint előbb említettem, az ipari szeszfőzdék a [nagy városokban vannak. Csak a közvetlen közelben levő mezőgazdaságnak használnak az általuk elő-