Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-575

96 575, országos ülés 1900. május 11-én, pénteken. fejtegetni nem akarom, csak annyit mondok feleiéiül Polónyi Géza t. képviselő úrnak, hogy tudja-e, milyen óriási költségbe kerül, hogy a kisbirtokos szeszgyárat állíthasson fel? Megvallom, meg akarván magamat erősíteni az után a tegnapi napon elhangzott beszéd után, a melyet a miniszter úr mondott, és azok után, a miket másoktól hallottam, felkértem magam egy gépgyárost, hogy állítsa össze, micsoda költségbe kerül egy szeszgyár felállítása, mert én szeszgyárat akarok felállítani. T. képviselőház! Az épületeket nem számítom, mert az más lapra tartozik, de a gyakorlati emberektől kérdem, hogy mibe kerül felépíteni azokat, a miket tegnap felhoztam, a gépházat, az istálókat, a raktárakat stb. De most erről nem is beszélek. Az illető gyáros, nagyon helyesen, nekem három alakban állította ki a számlát: először a napi 7 hektoliteres termelés mellett, azután a 4 hektoliteres és a két és háromnegyed hektoliteres termelés mellett. Megjegyzem, hogy ebbe először nincs belefoglalva a kútfúrási költség, másodszor a kémény felállításának költsége, harmadszor nincs benne a kazánok befalazási költsége, az összes alapozási költség, nincsenek számítva a csövek, öszszeköttetések elhelyezési költségei, a mi szintén óriási összegekbe kerííl. Mikor mindezeket levonom, akkor — méltóztassék meghallgatni, — az ilyen berendezés kerííl a 7 hektoliteres termelés mellett 42.488 koronába, a 4 hektoliteres napi főzés mellett 35.062 koronába, és a legkisebb termelés mellett kerííl 28.38-2 koronába. (Ellenmondás balról.) Azt mondják sokan, hogy ez erősen van Bzámítva, pedig méltóztassék elhinni, hogy rendesen a gyakorlatban, mikor építünk és berendezünk, kiderül, hogy ezek az előzetesen adott számításoknál még erősebb költségbe kerííínek. Tadom én, hogy micsoda kifogások alapján mondják sokan, hogy nem kerül olyan sok költségbe, mert ők a létező helyzetre utalnak, hogy nekik van más berendezésű szeszgyáruk. Nem említek mást, csak a hűtő készüléket, hiszen tudjuk, hogy az is ezrekbe kerííl, ha valaki a mai modern követelményeknek megfelelőleg akarja felépíteni. Én magam is ismerek régi szeszgyárat, a hol a hűtést fatartályban emberi munkával forgatás által idéztetik elő. Természetesen akkor bizonyos összeg már levonásba jön és nagyon sok olyan dolgot, a miket ma a modern technika egy helyesen felállított szeszgyártól megkövetel, talán mellőzni lehet; de méltóztassék elhinni, hogy az eképen felhasznált munkaerőt és a gyakori romlást tekintve, ezzel ugyan nagy takarítást nem érünk el. (Zaj balról.) Röviden befejezem. Azért vagyok én az ellen, hogy a szeszfőzde és a birtok tulajdona | egy személyben kumuláltassék, mert ez a kuíuulálás csakis azt fogja eredményezni, hogy az a birtokos veheti csak igénybe a kontingenst, a kinek ez a befektetési tőkéje megvan. Polónyi Géza^ Szövetkezetek xítján létesülhet! Komjáthy Béla: Majd rátérek arra is. Ellenben h a a régi törvények szabványait meghagyjuk, hogy vállalkozó is lehessen, a ki előlegezheti ezt a tőkét a gyár felépítésére, úgy, hogy megkapja azután ő is a megfelelő legitim hasznot, akkor az a földbirtokos, a kinek szüksége van a trágyára, biztosíthatja ezt magának. Polónyi Gézaí A bérlő! Komjáthy Béla: Bocsánatot kérek, a bérlő és ez két dolog. És egyet kérdek a képviselő úrtól: ha annyira perhorreszkáljuk ezt a jövőben, miért tűrtük a múltban, és a múltban felállított gyáraknak miért engedjük meg ennek továbbfolytatását? Polónyi Géza: Nem is helyes! Komjáthy Béla: Bocsánatot kérek, a miniszter úr sem tudott egyebet felhozni, mint hogy azt mondta, hogy visszaélések történtek. Már most vegyük a dolgot úgy, a hogy van. A miniszter úr projektuma szerint 8—10 iljen szeszgyárat fogunk találni, én tegnapi beszédemben felhoztam, hogy 102 szeszgyár van így berendezve. Hát azoknál tűrjük a visszaéléseket, mert nem tudjuk megakadályozni; de azért, mert volt visszaélés a múltban, a jövőre a kisembereknek a jäzeszgyárak felépítését lehetetlenné tegyük? Én azt hiszem, hogy ezt világosan megmagyaráztam és csodálkozom Polónyi Gréza képviselő úr felfogásán, mert én nagyon osztom és helyeslem azt a megjegyzését, hogy nekünk, enoek a pártnak, az a törekvésünk, hogy a kisembereknek tegyük lehetővé ezen előnyöknek igénybevételét. Végül csak annyit jegyzek meg, hogy ez a javaslat úgy, a hogy van., a szeszgyáraknak szövetkezet útján való felállítását is lehetetlenné teszi, sőt a régibb törvény, a melyre hivatkozott a t. miniszter úr, de a melyet ezen javaslat módosítani akar, annyira nem biztosította azoknak hasznát, hogy az egész országban tudtommal csak két szövetkezeti szeszgyár létesült. Ha pedig most megint azt veszszük, hogy azok, a kik összeállanak szövetkezetbe, tulajdonosai legyenek a földeknek, tulajdonosai legyenek a szeszfőzdének is, kérdem az igen tisztelt képviselő urat, méltóztassék nekem megmondani, hogyha a földbirtokban változás áll be, mikép fogják azon szeszfőzdének tulajdonjogát maguk között elosztani, . . . Polónyi Géza S A hogy a szerződés intézkedik ! Komjáthy Béla: ... a mikor a gyár be-